In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

9

Be is mentünk egy kávézóba, a fiúk előre engedtek engem. Micsoda Mardekáros úriemberek:D

Leültünk egy asztalhoz. Rendeltünk egy-egy kávét, s azt ittuk.

-Ez a legjobb kávézó Roxmortsban.-nézett rám Mattheo. -Remélem ízlik a kávé.

-Aha, finom nagyon. -mondtam.

-Ahj, most ír apám, hogy sajnos a téli szünetre teljesen elfogytak a repülőjegyek. -mondta Blaise a telefonját nézegetve.

-Ne már, pedig úgy beleéltem magam. Télen New York. Tudjátok milyen szép?-kérdezte Theodore.

-Akartatok menni?-kérdeztem.

-Igen, Blaise-nek az apja ott dolgozik a varázslórepülős járatoknál, biztos tudod hol van az. -mondta Mattheo, de igazság szerint fogalmam sem volt, hogy miről beszél.

-Igen, tudom. -hazudtam.

-Szóval ez lefújva. -forgatta a szemeit Blaise.

-Miért nem mentek akkor mugli repülőgéppel?-kérdeztem, de erre mindhárman kimeresztett szemekkel néztek rám.

-Fel nem ülnék egy olyanra. Egy mugliban sem bízok meg annyira, hogy rábízzam az életem. -kuncogott Blaise.

-Azok úgyis a tengerben kötnek ki.-nevetett Theodore.

-Te utaztál már olyanon?-kérdezte Mattheo.

-Nem, még soha. -hazudtam megint.

-Egyébként Londonban laksz?-kérdezte Mattheo.

-Igen, most ideköltöztünk, de ezelőtt Amerikában laktunk a szüleimmel.-mondtam.

-És mik a szüleid? Halálfalók voltak? Vagy Aurorok?-kérdezte Theodore.

-Aurorok. -hazudtam, nem mondhattam azt, hogy muglik a szüleim...
Ahj, most jut eszembe, hogy Mattheo Voldemort fia..és a szüleim "aurorok".

-Uh, akkor mond meg nekik itt egy gonosz sötét varázsló, akit Azkabanba kellene dobni. -nevetett Theodore, Mattheo-ra célozva.

-És kicsoda?-kuncogtam, s Theodore Mattheo-ra mutatott.

-Ha ha. -vágott hülye fejet Mattheo.
Elmosolyodtam.

-Nem vagyok az apám. -folytatta Mattheo.

-De azt a gonosz tekintetedet tőle örökölted. -gúnyolódott Theodore.

-Fogd már be. -mondta Mattheo.

-Nincs is gonosz tekintete.-mosolyogtam.

-Na látod?-kérdezte Mattheo Theodore-tól, örült, hogy kiálltam mellette.

-Még nem ismered. -nevetett Theodore.

Aztán megittuk a kávékat, s ki kellett mennem a wc-re.

Mattheo Riddle szemszöge

-Na most vagy soha, tesó. -mondta Blaise, erre elővettem a Rebeccának szánt telefont s becsúsztattam a táskája egyik zsebébe, amit ott hagyott a székén.

-Csomag kézbesítve. -mondtam büszkén.

-És azt hiszed ettől megfogja tartani?-kérdezte Theodore.

-Hát remélem, igazán elfogadhatná.-mondtam.

-Délelőtt sem fogadta el. -mondta Theodore.

-Hátha meggondolta magát.-mondtam s láttam, hogy már jön vissza Rebecca.

Rebecca Bennett szemszöge

Visszaültem a székemre, de már úgyis készültünk menni. Még egy kicsit beszélgettünk, majd elindultunk az úton visszafelé a suliba. Attól eltekintve, hogy én voltam az egyedüli lány, jól telt velük, jó fejek és kedvesek voltak.
Hamar vissza is értünk. Már 11 óra volt.
A klubhelyiségben még egy kicsit beszélgettünk.

-Jól telt?-kérdezte Mattheo.

-Aha, köszi, hogy hívtál. -mondtam.

-Majd hívlak máskor is. -mosolyodott el.

-Oké. -mosolyogtam én is.

-Jó éjt akkor. -mondta s a szemembe nézett hosszasan.

-Neked is jó éjt. -mondtam s bementem a szobámba. Astoria már aludt, ezért gyorsan pizsamába öltöztem és én is elmentem aludni.

Író:
Boldog karácsonyt mindenkinek 🫶❤️