- Mi a baj? – kérdezte Shawn. Éppen a kezében tartott gitárt hangolta, miközben én a hotel szoba ablaka előtt ácsorogtam az ujjaimat tördelve. Nagyon messze ellehetett látni, mégis szinte az egész elém táruló kép kék volt, ahogyan az óceán és az égbolt összeért.
- Nem tudtam elérni a nagynénémet és még nem írt semmit. Nem akarom, hogy aggódjanak miattam...
- És bűntudatod van, hogy csak úgy eljöttél? – felkelt, félretette a gitárt és elindult felém.
- Őszintén: igen, de meg nem bántam. – nyúltam előre a kezéért.
- Neki vagy a szüleidnek meséltél a ma törtekről? – kérdezte, majd továbbra is a kezemet fogva nekidőlt a nagy üvegablaknak.
A repülőút alatt elmeséltem mi történt ma az egyetemen és, hogy mennyire nem tudtam kezelni a helyzetet. Először el sem akartam neki mondani, de amikor megtettem és láttam az arckifejezését mennyire sajnálja (amiről egyébként nem is tehet) egy pillanatig meg is bántam, hogy felhoztam. Végül kaptam néhány tanácsot, hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet.
Megráztam a fejemet. – Mondom, nem tudtam őket elérni. – léptem közelebb hozzá és a fejemet a mellkasára hajtottam. Shawn elengedte a kezemet és mögöttem összekulcsolva a karját szorosan megölelt.
- Ha már itt vagy velem, akkor hozzuk ki a legtöbbet ebből a néhány napból. – motyogta a hajamba, alig érthetően. Kicsit hátrébb dőlt, hogy lássa az arcomat, aztán mosolyogva nyomott egy csókot a számra.
- Meg sem érdemellek. – mondtam, továbbra is csukott szemekkel, miután szétváltak az ajkaink.
- Ezt meg sem hallottam. – pimasz tekintetét egy pillanatra felém villantotta, majd újra adott egy csókot. – Tudod, hogy nem így van. – nézett mélyen a szemembe. – Legalábbis remélem, hogy tudod. – mosolyodott el. – Nem vagy éhes? Mert szerintem én mindjárt éhen halok.
- Négy szendvicset megettél az út alatt. – böktem oldalba vidáman.
- Na, végre! Ez egy mosoly volt? – bökte meg ő is az én oldalam, és mivel csikis vagyok, így reflexből összehúztam magamat. – Négy szendvics, nem szendvics. – csiklandozott tovább, én pedig össze vissza ugráltam előle nevetve, mint valami idióta.
Sikerült előre nyúlnom és elkapnom az egyik kezét. Tovább magyarázott volna, amikor a számmal betapasztottam az övét. A nevetéstől zilálva csókoltam tovább mosolyogva. Amikor Shawn rájött, hogy nem fogom abbahagyni a keze, az oldalamról levándorolt a fenekemre. Elengedtem a karját és a vállánál fogva magamra húztam, miközben hátradőltem, így az ágyra puffantunk. Pontosabban a könyökömet beütöttem az imént felhangolt gitárba.
Oldalra pillantva elhúztam a számat, de Shawn zavartalanul tovább csókolta végig a nyakamat, a szabad kezével arrébb tolva a hangszert. Beletúrtam a hajába, amíg ő visszaindult ajkaival a nyakamon. Végig futattam a kezemet a hátán, majd a pólója széléhez érve, elkezdtem azt felfelé húzni. Gyorsan kibújt belőle és újra a számat csókolta, miközben én izmos hátának minden pontját végigsimítottam. Lábaimat keskeny csípője köré kulcsoltam és közelebb vontam magamhoz, ha ez akkor még lehetséges volt.
--
- Én mézes lazacot szeretnék, salátával. – pillantottam a pincérre, miután Shawn is rendelt magának. – Köszönöm.
A hotel éttermének terasz részén ücsörögtünk. A levegő már kicsit lehűlt, de még kellemes volt és érződött a sós víz illata. Körülöttünk a többi vendég nevetett, beszélgetett és mosolyogva fogyasztotta az ételét. A hangszórókból halk zene szólt én pedig nagyon jól éreztem magamat.
A pincér elment, a tekintetem pedig visszavándorolt Shawnra. Miután a hotelszobában sikerült összegyűrnünk a lepedőt, próbálta elrendezgetni a haját, de nem sikerült neki tökéletesre. Az arca is még mindig piros volt kicsit, a szemeiben pedig a telefonja fénye tükröződött vissza, mivel éppen üzenetet írt.
Én csak átöltöztem valami elegánsabba, hogy ne abba a ruhába jöjjek le, amiben a sietség közepette utaztam.
- Mi az? – vonta össze a szemöldökét, és sejtelmesen mosolyogva félretette a készülékét.
- Csak nézlek. – vontam vállat és a borom után nyúltam. – Jó tudni, hogy én vagyok a bűnös a rendezetlenül a tincseidért. – vigyorogva kortyoltam bele a gyümölcsös italomba. – Őszintén szólva már nem is értem miért vártunk eddig.
- A jó dolgokra megéri várni, nem? – mosolygott és megnyalta az alsó ajkát.
- Shawn, ha én tudtam volna, mennyire jó, akkor nem bírtam volna ki a várakozást. – hajoltam közelebb hozzá az asztal fölött.
- Én éppen azért bírtam ki, mert tudtam milyen jó lesz veled.
Kezemmel megfogtam, az asztalom pihentetett kezét. Ujja belső részén ott virított az elefántos tetoválása.
- Tudod, alig várom a koncertedet. – vallottam be. Tekintetemet visszavezettem a tetkóról, Shawn szemeire.
- Igen? – nevetett.
– Persze! Hallani élőben, látni a rajongóidat, meg úgy eleve mindent. Mindig is szerettem volna elmenni egyre, csak eddig nem tudtam összehozni. – vontam vállat.
- Nem lehet, hogy úgy voltál vele, hogy majd meghívlak egyre? – nevetett.
- De! Ausztráliába, nyilván... - mosolyogtam.
Shawn a fülem mögé simított egy kósza tincset, aztán az egyik ujjával megsimogatta az arcomat.
- Boldog vagyok, hogy itt vagy velem.
Megemelkedtem, hogy az asztal felett adhassak neki egy csókot, majd tovább beszélgettünk, amíg a pincér meg nem jelent a vacsoránkkal. Persze miután azt megettük, majd kipukkadtunk, úgy értünk fel a szobánkba.
- Látod az a négy szendvics. – mondtam neki, miközben becsukta mögöttünk az ajtót.
- Ne azok a szegény szendvicsek tehetnek arról, hogy ilyen jól készítették el a steakemet. Nem bírtam megállni, hogy ne egyem meg az utolsó falatokat. – guggolt le a bőröndjéhez. – Egy kis időre elfoglalom a fürdőt, majd jövök. – adott egy puszit és el is tűnt a szobából nyíló ajtó mögött.
Én már a vacsi előtt rendbe tettem magamat, így csak átöltöztem egy pizsama, helyett pólóba, amit Shawn bőröndjének tetejéről kunyeráltam el. A telefonomon tizenkettő nem fogadott hívás volt. Mind Gracetől jött, mellette egy SMS: Ha hazaérsz beszélnünk kell! Nem szóltam a szüleidnek, hogy elmentél, de jó lenne, ha végre felhívnád anyádat!
Ácsorogtam egy darabig a telefonomat fogva, azon gondolkozva, mit válaszoljak. Végül csak bepötyögtem pár sort és letettem a készüléket a kávézóasztalra, amikor az újra jelzett. Eric kívánt kellemes szórakozást.
- Mi a helyzet? – hallottam Shawn hangját magam mögül. Félretettem a telefonomat és megfordultam.
- Csak otth... - akadt el a szavam. Shawn Mendes félmeztelenül, törölközővel a haját dörzsölve lépkedett felém. A felső teste még nedvesen csillogott a vízcseppektől. Természetesen hatalmas mosoly terült el az arcán, amikor látta a reakciómat, miszerint mindjárt elalélok a látványától. – Mondd, azt hiszed, hogy egy Old Spice reklámban vagy? Hmm? – kérdeztem csípőre tett kézzel felnézve rá.
Shawn mosolyogva fogta a törölközőjét, amivel eddig a haját szárította és rácsapott vele a fenekemre. Tetettet sértődöttséggel meredtem rá.
- Tudod mit? Most, hogy így újra megnézlek, látszik rajtad ez a ma esti vacsora. – ráztam a fejemet, továbbra is csípőre tett kézzel ácsorogva. – Nem lesz ez így jó.
- Igen? – vigyorgott és láttam a tekintetében, hogy sántikál valamiben. Természetesen újra elkezdett csikizni.
- Ez legutóbb se volt jó ötlet. – vihogtam.
- De jól végződött. – állt meg a kínzásommal. – Amúgy a beszólásért kaptad. – bökte meg utoljára az oldalamat.
- Van kedved nézni valamit? – kérdeztem.
- Aha, filmezhetünk. – biccentett és belebújt az égy végére kitett trikójába. - Válassz valamit a hotel kínálatából, addig én felhívom Aaliyaht, mert már háromszor is írt.
Shawn az erkélyen beszélgetett, én pedig a távirányítóval lépkedtem a filmek között. Fél órával később visszatért hozzám, az éjjeliszekrényre tette a telefont és bebújt mellém.
- Úgy döntöttem, hogy Legnagyobb Showman-t nézünk. – közöltem, amíg ő bebújt mellém és átkarolt, hogy a mellkasának tudjak dőlni.
- Oké, még úgy sem láttam.
Megsimította a karomat én pedig megnyomtam a lejátszást.