Mivel elmondhatatlanul, leírhatatlanul és hihetetlen módon imádom ezeket a képeket, így gondoltam megosztom veletek is, hogy már a kezdésnél mosolyt csaljak az arcotokra. Írhatnék róla regényeket, hogy milyen Shawn Mendes, de ezek a képek többet mondanak.
Köszönöm nektek a visszajelzéseket és, hogy olvassátok az LOH ff-et. Jó olvasást! - xx J
Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Igaz csak három órát aludtam az este, de reggel Oasist hallhatva szépen lassan elkészültem. Tusoltam, spagetti pántos ruhába bújtam, ami a combom közepéig ért és egy barna bokacsizmát választottam hozzá. A vele egyszínű táskámba dobtam mindent, amire szükségem lehet és átfésültem a hajamat. Mielőtt a telefonomat is eltettem volna, megnyitottam az üzenetet, amit pár perce kaptam.
Sok sikert mára! – S
Köszönööm. Majd mesélj milyen volt a napod! - B
A kis folyosón végigsétálva már a konyhában is voltam, ahol Claire kontyba felkötött hajjal, az újságot olvasva kortyolgatta a reggeli kávéját.
- Jó reggelt. – libbentem be.
- Hello éjszakai bagoly. Mondd, otthon is sűrűn jártál haza sötét autót vezető idegenekkel az éjszaka közepén? – kérdezte mellékesen.
- Nem annyira idegen, de egyébként nem különösebben. – húztam a számat. – Bajban vagyok?
- Hah, nem. Ha tudnád én milyen alakokkal járkáltam el hajnalban, a te korodban. Menj és élj. Az utóbbit pedig főleg! Azért figyelj oda magadra, annyira még nem ismered ezt a helyet. De nem leszek olyan, mint a szüleid, hogy minden miatt mexikói sorozat szintű drámát csapjak idehaza.
- Mondjuk ezt jó tudni. – mosolyodtam el. Kihúztam a fiókot egy kenőkésért, hogy elkészítsem az aznapi szendvicsemet.
- Az első napod alkalmából elviszlek kocsival. – ugrott le a bárszékről. – De lassan kuncsoroghatnál egy autóért otthon, nem jönne rosszul. – mondta hátra sem nézve és már el is tűnt a szobájába.
Fél óra múlva már a kampuszon kóborogtam a felírt épületeket keresve. Először rossz helyre mentem, aztán rossz felé irányítottak el, végül egy nagy kerülő után megtaláltam, ahova mennem kellett. Kis késéssel, de beértem antropológiára. Három órám van betéve a hétfői órarendembe, abból kettőn egyedül ültem, az utolsón viszont egy magas, sötétszőke hajú srác állt meg a padom mellett.
- Szabad ez a hely? – kérdezte.
- Persze, ülj le nyugodtan. – biccentettem.
Úgy is tett. Lecuccolt mellém, aztán felém fordulva odanyújtotta az egyik kezét.
- Eric vagyok. – mosolyodott el. Hatalmas mosolya volt a srácnak.
- Bridgit. – fogadtam el a felém nyújtott kezet.
- I-vel? – intett a füzetem előlapjára, ahol a leírt nevem szerepelt, hatalmas alkoholos filccel felírt betűkkel.
- Igen. – bólintottam.
- Ritkán találkoztam ilyen formában vele.
- Az anyakönyvelő elírta. – mosolyodtam el. – De én szeretem. – megvontam a vállamat, aztán az óra további részében a tanárra koncentráltam.
Húsz percig tartotta, aztán hazaküldött minket. Összekaptam a cuccaimat és az embertömeggel kivonultam az előadóból. Az épület előtt Eric hirtelen mellettem termett.
- Merre mész? – kérdezte.
- Itt balra, a buszmegállóhoz.
- Hazavigyelek?
Lássuk csak, egy idegen srác felajánlja, hogy hazadob. Lehet, így az első nap kihagyom.
- Nem szükséges, de köszönöm. Holnap találkozunk! – intettem és a telefonom után kutatva továbbálltam.
A buszmegállóban várakozva előkerült a készülékem és már hívtam is a keleti partot.
- Mi újság? Első nap? Hiányzol nagyon!! – vette fel köszönés nélkül. – Jaj, csajszi, ezek a lányok itt kikészítenek. Tényleg meg fogok nélküled pusztulni. Olyan rossz, hogy így elszakadtunk egymástól! Ha mész haza, mindenképpen szólj és én is hazarepülök!
- Az biztos, hogy szólni fogok, mert te is nagyon hiányzol Fiona. Este viszont jó lenne FaceTimeozni egyet, mert mesélni valóim vannak! – vigyorogtam el még csak a gondolatra is.
- Fhú, nem tudom, hogy fogok ráérni, meg a szobatársaim mindig itt lábatlankodnak, de lehet, elmegyek a lenti kávézóba, ott van wifi is. Majd ezt még megbeszéljük. – magyarázott, aztán elkezdte hadarni milyen volt az utóbbi néhány napja, mióta nem beszéltünk.
Otthon átöltöztem valami kényelmesebbe, visszaigazoltam Eric Hollings ismerősnek jelölését és egy bazi nagy tányér kajával beültem a nappaliba tévét nézni. Felhívtam anyát, aztán apát, akik mind a ketten el voltak foglalva, így három percem volt összefoglalni a mai nap történteket, ami a mostani beszélgetéseinkhez képest tengernyi idő. Végül Shawn Mendes hívott FaceTimeon.
- Szia. – mosolyodtam el, ahogy megláttam az arcát.
- Szia, édes. Milyen volt a napod? – kérdezte, közbe a másik kezével – amivel nem a telefont fogta – oldalt pakolászott valamit.
- Egész jó, eddig tetszik. Egyik tanár sem tartotta meg végig az órákat. – vigyorogtam. – Így volt lehetőségem jobban bejárni a kampuszt. A csoporttársaimat még nem ismerem annyira, de ez érthető az első napon. – nevettem. – Te hogy vagy?
Shawn a telefonra pillantott, aztán kamerát váltott. Egy hatalmas üvegajtó vezetett a teraszra, amiről gyönyörű kilátás volt, aztán tovább fordult, hotel szoba, és a szétdobált ruhák, amiket éppen kicsomagolt. – Most érkeztem pár perce. Délben repültem. – visszaváltotta a kamerát. – Ma este koncertezem. – kacsintott vigyorogva.
- Oh, akkor megint messze vagy? – felhúztam a lábamat törökülésbe.
- Annyira nem, de holnap délután New Yorkba kell mennem, akkor messzebb leszek. Pedig szívesebben lennék ott veled, azon a kanapén. – feküdt végig a franciaágyon, így oldalasan láttam az arcát a képernyőn.
- Mit csinálsz New Yorkban?
- Miért megint féltékeny vagy? – jelent meg az a tipikus huncut vigyor az arcán.
- Nem vagyok féltékeny. - kértem ki magamnak.
- Este se voltál az, igaz? – húzott tovább.
- Nem, én csak... ah...
- Ah, bababa. – még nagyobb lett a mosolya és imádtam, így én sem tudtam megállni.
- Jól van, most már túltolod. - nevettem. - Szóval mi a terv New Yorkkal?
- Dokihoz kell mennem.
- Miért? – húztam ki magamat rögtön.
- Csak egy rutinvizsgálat a hangom miatt. Semmi különös. Viszont, ami fontos lehet az az, hogy beszéltem ma a PR-osommal. Szeretne majd velünk találkozni, miután eldöntöttük, hogy mit szeretnénk.
- Hogy érted?
- Úgy, hogy mennyire szeretnénk, hogy nyilvános legyen a kapcsolatunk, kérdezni fognak majd interjúkon és satöbbi. Semmi olyat nem akarok tenni, aminek nem örülnél, vagy amiről nem tudsz. És tegnap óta felnéztem twitter-re is. Szeretném, ha a rajongóim is tiszta képet kapnának, hogy foglalt lettem. - mosolygott édesen.
- Igazából ez így nem igaz. Én valójában csak Benito miatt vagyok veled, ezt azért jobb, ha tisztázzuk. – próbáltam komoly arcot vágni, de nem akart összejönni.
- Nem lennél túl jó színésznő. – rázta a fejét mosolyogva. – De teljesen meg tudlak érteni, Benito szívdöglesztő.
- Meg az egoja is nagy. Lassan mennem kell, mert megígértem Fionának, hogy ma este beszélünk. – tápászkodtam fel a kanapéról, a szétzsibbadt lábaimmal. - Oh, tényleg, Shawn?
- Mond szépségem. – pislogott nagyokat. Biztos fáradt volt már az utazástól, meg, hogy este alig hagytam aludni. Ez most más körülmények között igen jól hangzana.
- Először is úgy érzem, hamar meg fogom szokni, ezeket a megnevezéseket...
- Mindig elpirulsz kicsit ilyenkor, szóval nem tervezem abbahagyni.
- Másodszor. – nevettem zavaromban. – Elmondhatom Fionának? – haraptam be az alsó ajkamat.
- Persze, mond el neki nyugodtan. – bólintott egy aprót. Hallatszott a párna susogása, ahogyan megmozdította a fejét.
- Van még időd aludni a koncertig?
- Egy kevés igen. – nézett a tőlem kapott órára.
- Akkor pihenj és holnap beszélünk.
- Szia Bridge.
- Szia Shawn.
---