A délután folyamán már nem láttam Shawnt, mert egy interjúra kellett mennie az egyik spanyol tinédzser laphoz. Tehát egyedül álltam meg a színpadon és az utóbbi órákban gyorsan megtanult koreográfiát többször is előadtam, hogy különböző kameraállásokból legyen róla anyag. Kicsit alakítgattam rajta, de senki nem szólt érte. Volt, hogy eleve közbe szóltak, hogy csináljam máshogy, aztán késő este végül visszaérkeztem a szállodába.
Tusoláshoz készülődtem, amikor a telefonom jelezni kezdett. Fiona hívott Facetimeon.
- Szia. – huppantam le az ágyamra a telefont magam előtt tartva.
- Ha ma sem láttad Shawnt többször fel sem hívlak. – szólt bele köszönés nélkül, aztán ránézett a képernyőre és makogni kezdett. – Te hogy nézel ki?
- Kösz. – nevettem fel. A ruhámat sajnos ott kellett hagynom, az arcom és a hajam még ugyan úgy festett, néhány hibával.
- Nem sértésnek szántam, csak így jött ki. Szép vagy Bridgit. – mosolygott és úgy is maradt.
- Fiona kezdek megijedni a tekintetedtől.
- Nem baj, ugyanis éppen leesett, hogy tudom, hogyan fog kinézni a főszereplő csaj a következő Shawn Mendes klipben! – sikított fel.
- Sssh! Még a recepción is hallják. – nevettem.
- És milyen?
- Shawn remek, komolyan. – válaszoltam. – Magasabb, mint azt gondoltam, meg mesélte, hogy sajnálja, hogy nem láthatta a rajongóit táncolni.
- Uramisten!
- De egyébként úgy viselkedett, mint egy hétköznapi ember. Nem nagyképű egyáltalán.
- Annyira irigyellek csajszi! – nyöszörgött. – És mondtad neki, hogy várja a felesége? – nevetett, mire kopogtak az ajtómon.
- Várj egy percet Fiona. – mondtam, aztán a telefonomat letettem a szoba üvegasztalára.
Odaléptem az ajtóhoz és résnyire kinyitottam, hogy kilessek, a szemöldököm pedig felszökött a homlokomon, ahogyan kicsit szélesebbre tártam az ajtót.
- Mit csinálsz most? – kérdezte és egyik kezével megtámaszkodott a folyosó falán.
- Lefekvéshez készülődök.
- Nekem lenne jobb ötletem, ha van hozzá kedved. - aztán kissé elvörösödött - Ez most furán hangzott, de semmi hátsó szándékom nem volt vele. Rosszul jött ki. - magyarázkodott és arcán egy zavart mosoly húzódott.
Megakartam szólalni, de
- Na ne! Ahahahaaa – szűrődött ki a szobámból.
Gyorsan összecsuktam a számat, nyakig elvörösödtem és behátráltam a telefonomért.
- Ki ne merj nyomni! – figyelmeztetett Fiona.
- Majd még beszélünk.
- Nem akartalak megzavarni. – szólalt meg Shawn és kihúzta magát.
- Nem, nem! Nem zavarod! Én lépek csajszi. – meg se várta, hogy elköszönjek és már ki is nyomott.
Hát, oké. Elnevettem magamat és visszasétáltam az ajtómban ácsorgó hírességhez.
- Mi lenne a terved? – kérdeztem karba font kézzel.
- Láttad már Barcelonát? – kérdéssel válaszolt a kérdésemre.
- Micsoda? – vontam fel a szemöldökömet.
- A recepción találkozunk egy óra múlva. – elmosolyodott, egy aprót rácsapott az ajtómra és végigsétált a folyosón.
Lemostam a sminket az arcomról, a hajamat kibontottam, de mivel mindenfelé tekergett, inkább újra felfogtam egy lazább, kényelmesebb kontyba. Belebújtam a fekete fehérneműmbe, felhúztam a farmer sortomat és magamra kaptam egy inget. A liftben állva ránéztem az órára, már fél 1 volt.
Shawn a recepciónál, az előtérben ült az egyik kanapén és mikor meglátott lassan felkelt.
- A vészkijáraton visz minket ki az egyik recepciós, mert a legtöbb bejáratnál várakoznak még most is a rajongók. – mondta és elindult az egyik irányba. Én pedig követtem.
- Shawn, mi most kilógunk? – kérdeztem, mert elég gyanús volt az egész.
- Nem, Andrewék tudnak róla, szóltam nekik, hogy lelépek, mert kicsit sok volt a mai nap.
A lány, a hotel egyenruhájában már ott volt az ajtóban, hatalmas vigyorral a fején. Mielőtt kiléptünk volna Shawn feltett egy baseballsapkát a fejére, igazgatta és jobban lehúzta az ellenzőt.
- Köszönjük édes – mondta a lánynak.
Kiérve a friss levegőre próbáltam észhez térni, hogy mi történik jelenleg velem. De minél jobban benne voltam, annál inkább nem éreztem valósághűnek. Az egész olyan szürreális. Ma tényleg nagyon jól éreztem magamat a forgatáson és jól elvoltunk Shawnnal, de nem értettem, hogy miért velem akart lelépni.
- Miért volt sok a mai nap? – kérdeztem végül, ahogyan egyre messzebb kerültünk a hoteltől. – Sűrű volt?
Bólintott.
- A tegnapi koncert miatt ma tovább aludtam, aztán edzettem, elmentem a forgatásra, interjún voltam, aztán mikor megjöttem az itt lévő legtöbb rajongóval fotózkodtam és beszélgettem. Mozgalmasak a mostani napjaim, így most egy kicsit elakartam szabadulni. – aztán rám nézett – De mindentől függetlenül szeretem ezt csinálni, az egészet.
- Az jó, mármint sokan vannak úgy, hogy nem feltétlen csinálhatják azt, amit a leginkább szeretnének. – gondolkoztam el az én utóbbi időszakomon.
- Szerencsés alak vagyok. – mosolyodott el. – Na, gyere. – megfogta a karomat és előre rohant.
Tartottam vele a lépést egészen le a homokos partszakaszig, ahonnan, ha megfordultam a kivilágított város egy részét lehetett látni.
- Ez nagyon szép! – suttogtam.
- Tavaly is itt szálltunk meg, akkor kocogni jöttem le, mikor először láttam. – mesélte.
Visszafordultam a végtelen, sötét víz felé és körülnéztem. Egy idős pár sétált tőlünk nem túl messze, de egyébként szinte csak mi voltunk. Egy halk puffanással leérkeztem a homokba, majd egymás mellett üldögélve szinte órákig beszélgettünk. Mesélt nekem az utóbbi napjairól, a turnéról, a bandájáról, de személyesebb témákat nem érintettünk, ami érthető, hiszen alig néhány órája tudja csak, hogy létezem.
- Komolyan? - kérdeztem nevetve.
- Esküszöm! Bementem és ott ült a turné buszomon. - mesélte az egyik rajongó merész húzását. - Én meg csak néztem a kint álldogáló biztonsági őrökre.
- Végül mi lett a lánnyal? - kérdeztem még mindig szórakozottan.
- Semmi különös. Letessékelték a buszról, aztán csináltam vele egy fotót, megölelt és végül elkísérték az őrök.
Addig beszélgettünk a Barcelonai parton, amíg a nap már elkezdte megvilágítani a horizontot.Shawn terpeszbe tett lábai között mutató ujjával a homokba rajzolgatott, én kicsit összébb húztam magamat, mert hűvös volt az idő. Ahogyan jobban elnézegettem a mellettem gubbasztó srácot, úgy éreztem az egészet egyre furcsábbnak.
A legkevésbé sem érdekelt egész este, hogy a rajongók miatt, a sapkával és a pulcsival felszerelkezve inkognitóban kellett lennie vagy, hogy éppenséggel olyan dolgokat mesélt nekem, amiért, bármilyen rajongó megőrülne. Néha úgy érzem nem érdemlem meg ezt a lehetőséget, hiszen egy hatalmasnak fannak ez mennyit jelentene. Én azonban nem voltam az az "őrülten szeretem"- féle lány. Nem érdekelt, hogy ő Shawn Mendes. Egész nap olyan hétköznapian, közvetlenül és kedvesen viselkedett, amit eddig ritkán tapasztaltam. Egyre inkább kavarogtak bennem ismeretlen érzelmek, amelyektől kicsit megijedtem. Emellett megválaszolatlan kérdések váltakoztak a fejemben és mielőtt megállíthattam volna az egyik már ki is szaladt a számon.
- Miért velem üldögélsz itt Shawn? - kérdeztem, államat a felhúzott térdeimen támasztva.
Abbahagyta a firkálgatást és rám nézett.
- Ezt hogy érted?
- Akárkivel lehetnél itt a bandából, vagy legalábbis olyannal, aki ismer. Mégis engem hívtál és nem értem miért? - vallottam be, zavaromban a vizet bámulva,
Shawn egy aprót sóhajtott, majd ő is a víz felé tekintett. Az ég alja már narancssárgára színeződött.
- Lehet pont azért jó veled most itt ülni, mert nem ismerlek még. - az arcán megjelent egy őszinte mosoly - Kíváncsi voltam rád. Kíváncsi vagyok rád.
~~~
Boldog Születésnapot Shawn Mendes!!
- Nem tudtam több részt feltenni, mert ma dolgozni voltam 12 órában és elfáradtam, de holnap teszem fel a következőt! -