Geri háza fullon volt farkasokkal.
– Mi ez a tömeg? – küldtem az üzenetet. Tényleg hasznos ez a gondolatátvitel, vagy mi, ha épp farkasbőrben van az ember lánya. Meglepődtem, mikor ő is "hangtalanul" válaszolt.
– Illik bejelenteni az egész falka előtt, ha új falkatag érkezik. Rólad pedig különösen tudniuk kell.
– Ez eddig rendben, de mégis honnan tudtad, hogy veled jövök?
– Beszéltem Benékkel... és szándékomban állt addig maradni, amíg rá nem veszlek.
– Könyörögtél is volna? – Szigorúan kapta felém a fejét, de szinte azonnal ellágyult a tekintete.
– Igen.
Olyan "ő az enyém" mozdulattal markolta meg a sörényemet és beléptünk a házába. Nem ismertek fel.
– Kicsit megváltozott a szagod is – kaptam meg Geritől gondolatban a választ. Szó nélkül vonultunk át az útba eső vérfarkasok között.
– Még egy új nőstény? – Sugdolóztak.
– Olyan, mint Kara. – Ő az Erdély és környéke magyar falkájának alfája. Egyben a hét magyar falka vezetője, ha szükséges. Egyszer találkoztam vele, de csak ember alakjában. Ezek szerint neki is ilyen fura, nem túl látványos barna-fekete bundája van.
Az ismerős erkélyajtó melletti helyet foglaltuk el. Találkozott a tekintetem Ben gyanakvó pillantásával, majd gyorsan lesütötte a szemét és vigyorogni kezdett, mint a vadalma. Legalább egyvalaki tényleg szívesen fogad.
– Üdvözlünk a falkában... – kezdte Hófehérke. A hangsúly alapján valami rituális szöveg következett. A figyelmemet Nádja terelte el. Az ajtóban állt, kissé kívülállóként. Mögötte az exdémonszállta farkas. Fekete haj, rövid szakáll. Már nem volt csatakos és a szeme is olyan, mintha élne. Jó érzés volt látni, hogy jobban van.
A feltörő morajlás hangulatából sejtettem, hogy míg elkalandoztam, elhangzott a nevem. Aztán meghallottam az alfa szót Geri szájából. Ajjaj, ha azt mondta, amit gondolok, hogy mondott... Igazán figyelhettem volna. Lazított a szorításán, majd a fülem tövét kezdte vakargatni.
Hm. Nem tudtam, hogy ez ilyen jó érzés!
– Ő még csak nem is igazi farkas! – A vörös hajú pasi nem bír engem. Hahó! Nem látsz a szemedtől?
– Szofi több, mint farkas. És jó alfa, nekem elhihetitek. – Bennek a rangsor harmadikjaként, illetve engem is beszámítva, negyedikjeként, sokat ér a szava.
Ennél csak az segítene többet, ha Hófehérke is egyetértene vele. Közben kiderítettem, hogy Szilárdnak hívják, de már úgy megszoktam a Hófehérkét... Ő a cipőjét bámulva semleges csendbe burkolózott. Egyre több kérdő pillantás érte. Mikor már mindenki őt nézte, felemelte a fejét. Három másodpercig farkasszemet néztünk, aztán jelentőségteljesen lesütötte a pillantását. Elismerte az alárendeltségét. Nem hangzott el több ellenvetés.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki elfogad, de lassan kénytelenek lesznek megbarátkozni a helyzettel.
– Hogy értetted azt, hogy több? – kérdezte a vörös Bentől.
– Talán megmutatja, ha szépen kéred – szólalt meg évődve Geri, mire Ben felnevetett. A hangulat csöppet felengedett.
– Itt bent? – kérdezte Ben. – Akkor én inkább hátrébb mennék. – Meg is tette. Laci is fölállt, mosolyogva húzódott az ajtóig. Erre mindenki forgolódni kezdett. Szinte hallottam azon kattogni az agyukat, hogy vajon most csak át akarják verni őket?
Geri szólalt meg a gondolataim közt.
– Nekem is messzebb kellene mennem?
– Most tényleg itt sárkányosuljak át? Nem túl hatásvadász?
– Néha nem jön rosszul, ha látványos vagy.
– Oké. De most szólok, tüzet okádni nem fogok... De azért a tüskéimmel vigyázz. Van köztük pár mérgező. Meg a karmaim. Néhány fogam is. És a szárnyam is éles. – A gyorstalpaló után nem hagytam időt válaszolni. Átváltoztam.
Csak egy pillanat volt az egész... és majdnem elsodortam néhány falkatagot. A többi sárkányhoz képest kicsinek számítok, mégis szűkösen lettünk. A szárnyaim gondosan összehajtogatva tartottam az oldalamnál, a farkamat magam köré kanyarítottam és látványos agyar és méregfog bemutatót tartottam egy ásítás keretében, miközben lekuporodtam. Figyeltem rá, hogy Gerinek ne kelljen arrébb mennie, a többiek viszont most már erősen az ajtó felé húztak. És szokatlanul csöndben voltak. Egy darabig.
– Te jó ég. Vagy hat méter hosszú.
– Inkább csak öt – jegyezte meg Ben.
– A szárnyfesztávolsága viszont hét – tette hozzá Laci. A hatás kedvéért kitártam az egyik szárnyam közvetlenül a mennyezetnél, nehogy valakinek kedve támadjon nyúlkálni. A lámpáknál kirajzolódtak az erek a sötét bőrfelületen.
Próbáltam a tükörképemre is vetni egy pillantást az ablakon. Láttam már sárkányt, többet is, de csak egy olyat, aki egy kicsit is hasonlított rám. Pongort. Na jó, nem láttam, csak egy őt ábrázoló mozaikot. (Igen. Egy mozaikot.) Méregzöld pikkelyek, a szárnyak bőrhártyája fekete, karmok, tüskék és szarvak szintén feketék. Az íriszem sárga, zöld erezettel. Megkapó.
Gerire néztem. Félig bámulva, félig felmérően futtatta át rajtam a pillantását.
– A szemed tényleg ugyanolyan maradt – szólalt meg végül halkan és oldalt gyengéden végigsimított pikkelyes nyakamon. Éreztem, hogy lenne jó pár kérdése a sárkányokkal kapcsolatban, de ez várhat a vámpírtárgyalás végéig. Jut eszembe, hisz már sötétedik! A következő pillanatban ember voltam.
– Na, elég az állatkertből.
– Jó látni, Kisfőnök – vigyorgott rám Ben és elkezdte kiterelni a farkasok többségét a házból. Gerinek dőltem.
– Éhen halok – állapítottam meg, mire mellettem termett Nádja.
– Főztem ebédet, még van belőle. Tudod, itt lakom, amíg találok lakást – tette hozzá pirulva. Követtem a konyhába. A fura farkas pedig engem. – Ő Vladimir. Lementem hozzá, miután elmentél. Kiderült, hogy egy környékről származunk.
– Köszönöm – mondta nehézkesen, reszelős hangon Vlad. Gondolom a démonra értette.
– Szívesen, máskor is. Azaz, inkább ne legyen máskor.
– Vámpír – váltott témát.
Beleszimatoltam a levegőbe. Viktor állt a ház előtt. A vacsi kicsit csúszik.
~
– Kerestelek – szólalt meg színtelen öregvámpírhangján Viktor, amint kiléptem.
– A múlt hó... illetve héten kissé elfoglalt voltam.
– Nincs idő rá, hogy most mindent elmagyarázzak. Kamill szeret játszadozni, de tartja magát bizonyos szabályokhoz.
– Ki az a Kamill? – és komolyan ez a neve?
– A klánfőnök. Nem szereti nem tudni, mit csinálnak az emberei, és mivel körülötted négy vámpír is eltűnt, akiknek semmi keresni valójuk nem volt errefelé... Felkeltetted az érdeklődését.
– Valahogy ez nem tűnik jó hírnek.
– Aki iránt legutóbb érdeklődött elég kellemetlen körülmények között hunyt el. Véglegesen.
– De te segíteni fogsz nekem, mert szükséged van a segítségemre Sybbel kapcsolatban.
– Igen, tömören ez a lényeg.
– Az utolsó találkozásunk óta egy picit változtak a körülmények. Mennyire tart a vámpírklán a farkasfalkától?
– Ki fog találni valamit, hogy ne kelljen tartania tőlük. Ne hidd, hogy a ma éjszaka után vége lesz. Mi türelmesek vagyunk. Ki kísér el?
– Az alfa meg még néhány farkas, gondolom. Gerit kérdezd.
– Négy vagy hat megteszi. Ha többet hoztok, az a gyávaság jele...
– Vagy a józan gondolkodásé. Hány vámpír van ott? Húsz? Negyven?
– Harminckettő, jómagamat is beleszámítva. Syben kívül mindenki ott lesz. – Hurrá!
– Ő miért nem?
– Igyekszem távol tartani a többiektől. Ha megtudnák... Ha ott végeztünk, elmondom a problémánkat. Tudod, hova kell menned?
– Igen.
–Akkor én most megyek. Nem tudhatják, hogy segítek. Éjfélre legyél a farkasaiddal a bejárat előtt. Legyetek pontosak! – Köddé vált. Csak tudnám,pontosan miben is segít...
wp2016nov30
v2017júl15