-Harry.. - Lehet, hogy most hatalmas hülyeséget csinálok, de muszáj vagyok ezt az egészet tisztázni.
-Mondd életem! - Szentelte nekem minden figyelmét.
-Nem akarlak elkeseríteni, de beszélnünk kell..
-Baj van? - Ült fel.
-Tudom, és látom milyen fontos lenne neked ez az egész.. - Tördeltem a kezem. Azt hittem könnyebben fog menni.. -Nem akarlak elkeseríteni, viszont én még nem érzem készen magam erre a lépésre. Persze, aranyosak a gyerekek és szeretem is őket.. De ez hatalmas elköteleződés.. Nem azt mondom, hogy nem szeretnék gyereket, mert szeretnék.. - És itt megtörtem.
-Kicsim, én ezt tiszteletben tartom! Nyilván nem most rögtön szeretnék gyerekeket, hanem pár év múlva.. Legyen az 2, vagy ha jobbnak érzed akkor lehet több is.. Várni fogok, és segítek, hogy velem lépj át ezen az egészen.. Mindenben melletted állok és mindenben segíteni fogok! Nem hagylak magadra, ezt tudnod kell! Nagyon, nagyon szeretlek, tisztellek! A párom vagy! És büszke vagyok arra, hogy téged nevezhetlek a páromnak! - Nagy levegőt vettem, aztán szépen lassan kezdtem megnyugodni. Szeretem ezt a tulajdonságát, mindig megtud nyugtatni.
-Szóval akkor nem hagysz el? - Kérdeztem félénken.
-Miért hagynálak el? - Értetlenkedett. -Ne butáskodj! Egy ilyen miatt miért hagyna el bárki is? Aki meg igen, az nem normális! Én mindkettőnket nézem, nem csak az én érdekemet. - Csókolta meg a fejem búbját. -Szeretlek, Louis! - Ölelt magához.
-Én is szeretlek! - Mosolyogtam. -Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy!
-Jaj, ne viccelj! - Simogatta a fejem.
1 hónapra eltűntem? Most néztem meg mikor tettem ki az utolsó részt és hát eléggé meglepődtem. Igaz, eléggé zsúfolt hónapom volt, úgyhogy bocsánatot kérek!