Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

51. fejezet - 18+

 Nyuszi csipogására ébredtem.

– Jo Gazdám, el fog késni! Az edzés!

Ránéztem az időre és helyből felültem. Ettől a hirtelen mozdulattól teljesen megszédültem. Ó jaj! Ha elkések biztos kinyír. Villámgyors mozdulatokkal felöltöztem és egy kis fürdőszobai kitérő után, már vágódtam is ki az ajtómon. Futólépésben felmarkoltam valami kaját és sietve tömtem be a számba. Elmentem Zola és Jimen mellett de megszólalni nem tudtam, ezért csak integettem nekik. Zola színpadiasan megnézte az óráját és csak ennyit mondott.

– El fogsz késni... – aztán persze, csak a nevetésüket hallottam a hátam mögött. Amikor már senki sem látott, elkezdtem kocogni és hamar utol értem Rent, aki még nem ért oda és csak nyugodtan sétált. Mellé léptem és lelassítottam mellette. Felvettem a tempóját és visszatartottam a zihálásomat. Fújtam egyet és szerelmesen rámosolyogtam.

– Jó reggelt!

Elhúzta a száját.

– Majdnem elkéstél. – mondta szigorúan.

Beletúrtam a hajamba és fújtam még egyet. Senki sem mondta, hogy könnyű eset. Visszapillantottam rá és akkor már mosolyogtak a szemei és az arckifejezése, most annyira játékos volt.

Különböző gyakorlatokat csináltunk és átismételtünk, minden Erővel kapcsolatos trükköt. Azután csináltunk pár formagyakorlatot és annyira elfáradtam, hogy lihegve ültem le. Ez így most sok volt kicsit, elszoktam már ettől. Ren látta, hogy kifáradtam és pár szóval utamra bocsátott. Ülve maradtam és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon még haragszik-e rám és vajon mi lesz a délutáni szerelős különóránkon. Feltápászkodtam és visszasétáltam a tűzhöz de a fiúk még nem voltak ott. Talán még korán van, megvontam a vállamat és szedtem magamnak egy kis korai ebédet. Teljesen nyugiba megettem és csak ültem ott. Hátra döntöttem a fejemet és annyira elgondolkoztam, hogy elaludtam.

Még az álmomba is éreztem az Erőben, valami rosszat és kipattantak a szemeim. Jimen állt felettem és épp hajolt az arcom felé mosolyogva. A szánk között volt vagy 5 centi. Reflexszerűen eltaszítottam magamtól az Erővel.

– Mit csináltál? – ordítottam rá.

– Semmit Jo, nyugi... – mondta úgy, hogy közben lazán fel ült, ott, ahová esett.

Annyira mérges voltam rá és az, hogy nevetett a reakciómon még jobban dühített.

– Miért nevetsz? – kiabáltam rá tehetetlenségemben.

– Csak nagyon cuki voltál, ahogy aludtál. Nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget.

– Jimen ezt, soha többet ne csináld! – suttogtam és már annyira dühös voltam, hogy majdnem sírtam.

Felállt és leporolta magát. Odasétált hozzám és mélyen a szemembe nézett. Közel volt és én csak azt vártam, hogy rám mosolyodik és elvicceli valamivel a dolgot de csak állt és a kisugárzása most nagyon sötét volt. Akart valamit még mondani de inkább megfordult és ott hagyott. Annyira ideges voltam, hogy még a kezem is beleremegett.

Becsaptam magam mögött az ajtómat és fel-alá járkáltam. Elkezdtem zihálni. Nincs semmi baj! Nyugtatni próbáltam magam és csak azt ismételgettem, hogy "nem történt semmi". Legalábbis remélem és csak kavarogtak az érzelmeim. Annyira megijedtem de nem attól, hogy Jimen megcsókolt-e, hanem, hogy ha Ren megtudná vagy meglátta volna, akkor biztos elveszteném és ennek, a gondolatától is már rosszul voltam. Megint elkezdett szúrni a szívem és most nem akartam megvárni, hogy rosszabb legyen. Ránéztem az időre de még korán volt, hogy átmenjek hozzá. Bár ha nem megyek most, lehet később már nem bírok. Észleltem mindenkit, Ren bent volt házában a többiek meg a pályán. Eltűntem az Erő szeme elől, kibotorkáltam és bekopogtam.