Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

14. fejezet

Többiek lelkesen utána indultak. Gondolom, már ők is szeretnének rendes ágyban aludni. Oda vezetett minket az erdő másik széléhez, elég távol a tótól. Kíváncsi leszek, mennyi idő múlva fedezi fel bármelyikük is. Még oda sem értünk de tudtam hová megyünk. A rozzant kunyhókhoz. Hát, nem egy palota de azért megteszi, gondoltam. Amikor oda értünk meglepetten láttam, hogy azoknak a ramaty kunyhóknak már nyoma sincs, helyette egyszintes ikerfaházakat találtunk. Látszott, hogy most építették. Strapabírónak tűnt és kívülről kicsit nagyobbnak, mint amire emlékeztem. A fedett tűzrakó helye megvolt, padok voltak körbe és egy kinti konyha szerűség is ki volt alakítva. A tűznek jobbra, két ház egy sorba és a tűznek balra is két ház egy sorba.

– Mostantól ide tesszük át a székhelyünket. Én is Veletek fogok lakni és élni. Csak így fogunk össze szokni. Ha nincs kérdés akkor az ajtókon a nevek. – és sarkon fordult.

Mi meg csak álmélkodtunk. Álmomban sem hittem, hogy lesz egyszer egy külön kis helyem. Persze, az űrsiklómban, Margeban volt de azt most nem használhatom és nem mondom, hogy nem csillant fel a szemem, amikor közölte Ren, hogy velünk fog élni. Hát, ez érdekes lesz.

Lassan felocsúdtunk és mindenki elkezdte keresni a saját ajtaját. Balra indultunk el Zolával és néztük, hogy az első ajtón Ren neve volt. A következőn pedig az enyém. Teljesen ledöbbentem, hogy Ren mellett fogok lakni. Vajon ő találta ki ezt az elrendezést vagy valaki más? Kíváncsi lettem Zola merre lesz, ezért követtem. Nem kellett sokat mennünk mert a következő ajtó az övé volt. Hát, vagy nagy szerencsénk volt, hogy így alakult vagy valaki direkt csinálta. Végül is mindegy. Én örültem neki nagyon. Oda fordultam Zolához.

– Ha át jössz, mindenképp kopogj előtte, mielőtt rám töröd az ajtót. – mondtam neki kedvesen.

– Persze, mindenképp, de akkor Te is. – válaszolta.

– Oké. Most megyek megnézem belülről a házikót. – intettem neki és leléptem.

Beléptem az ajtón és jobb volt mint gondoltam. Egy nappali szerű szobába toppantam, volt kanapé meg pár bútor. Az ajtóval szemben egy kisebb hálószoba volt, benne egy ággyal ami a szoba középen volt. Mellette a fürdő, persze csak zuhanyzó volt, kád nem. Kissé lebiggyesztettem a számat de kád nélkül is valahogy megleszek. Lehuppantam a kanapára és néztem magam elé, amikor kopogást hallottam.

– Gyere. – mondtam és kinyílt az ajtó. Egy LEP szolga droid lépet be.

– Elnézést kérek a zavarásért, Uram de meghoztam a táskáját. – mondta váltakozó hangszínben – Hová tehetem? – kérdezte.

– Ide a kanapéra jó lesz. Köszönöm. – válaszoltam. – Ki utasított erre? – kérdeztem.

– Senki. Ehhez a házhoz tartozom immár és mivel a ház az Öné, így én is az Öné vagyok. Mostantól Ön a Gazdám és mindenben szolgálni fogom.

– Tyű, azt a mindenit. Még egy gond a nyakamba. – gondoltam.

– Oké. – sóhajtottam egyet. – Van pár szabály. Először is, ne magázz engem. Jonak hívhatsz. Ezután, kizárólagos hozzáférést kérek a memóriádhoz. Senki más nem nézhet bele. Se Kylo Ren, se a Rendtől bárki, senki. Abszolút kizárólagosságot. Nem mondhatsz senkinek semmit velem kapcsolatban, kivéve ha én engedélyt nem adtam erre és kapcsold ki a holonetet. Csak akkor kapcsolhatod be és frissíthetsz, ha én azt mondom. Ezen felül rólam és idebent a házban, semmilyen kép és hang anyagot nem rögzíthetsz. Minden házhoz tartozik egy ilyen droid? Holonet nélkül is tudtok egymással kommunikálni?

– Igen, Jo gazdám. Tudunk. – válaszolta.

– Rendben. Értetted a szabályokat? Iktattad őket? Gyere, hadd nézzem. – intettem neki.

Hozzám sétált és kijelzője világítani kezdett. Megnéztem az összes külső hozzá férést, kamera állapotát és pár adatot. Minden rendben volt. Megtette amit kértem tőle.

– Milyen szintű hitelesítés kell ahhoz, hogy bárkinek beszélj rólam? Hogy megnyissa a fájljaidat? Hogy parancsba adják, hogy készíts rólam felvételeket?

– Arcfelismerés, ujjlenyomat vagy hangszínellenőrzés szükséges.

– Rendben. – és levettem a kesztyűmet és rá tettem a kezemet. Utána feltoltam a maszkomat és rá néztem. – Megfelel?

– Igen, Gazdám. – mondta és vissza húztam a sisakomat.

– Mondtam, hogy hívj Jonak és a Te neved mi?

– A nevem: BNI-858, Gyártó: Coachelle Automata, Modell: LEP szolga droid, Osztály: Harmadosztályú Szolgáltatási droid.

– Aha, akkor legyél Nyuszi. Minden beállítás elmentve?

– Igen, Jo. – válaszolta.

– Érzékelnéd, ha lenne bármiféle megfigyelő eszköz a házban?

– Igen, Jo. Szkennelés. – mondta és fehér fénnyel átvilágította a szobát. Aztán ment és a többit is átnézte. Mikor vissza jött közölte, hogy minden tiszta. Nagyon jó, akkor magunk vagyunk.

Átnéztem a táskámat, nem hiányzott semmi. Az ablakokat lefedtem, fény beszűrődik már amennyi egy ilyen bolygón van de még az sziluettemet sem látják kintről. A biztonság kedvéért, még be is húztam a függönyöket. Nyuszi, addig megcsinálta az ágyamat és tett a tűzre.

– Nyuszi, te itt fogsz éjszakázni vagy van külön helyetek?

– Itt, hogy mindig kéznél legyek ha szüksége lenne valamire. - válaszolta.

– Értem, akkor az a sarok megfelel neked? Ja, és nagyon fontos, ha nincs rajtam a maszkom akkor nem nyithatod ki az ajtót és mindig zárni kell. Értetted?

– Igen, értettem és igen, megfelel, köszönöm. - mondta hullámzó hanglejtésben.

Na, ez remek mindent megbeszéltünk. Végül is nem lesz olyan rossz, hogy itt lesz ez a kis droid. Sokat segít majd. Remélem.

Hulla fáradt voltam már de még kimentem megnézni milyen étel vár arra, hogy megegyem. Nyuszi jött utánam. Zola már kint volt, szerintem ő is éhes volt. Majdnem felnevettem amikor láttam, hogy őt is követi egy droid.

– Jól kijöttök? – kérdeztem.

– Jaj, ne is mondd. Alig lehet lerázni. Erről nem volt szó. – mondta gondterhelten.

– Hát, a mai nap teli van meglepetéssekkel. –  sóhajtottam és közben szedtem magamnak kaját. Nyuszi tartotta a tányért.

– Azért ellenőrizd a beállításait, mielőtt közelebbi viszonyba kerültök. – figyelmeztettem Zolát.

Bólintott, aztán intettem neki, hogy megyek.

Nyuszival beértünk házba, bezártam az ajtót, és végre levehettem a maszkomat. Ahh, kész felüdülés volt. Kabátomat csak ledobtam a földre és elkezdtem vetkőzni a fürdéshez. Nyuszi lehet meglepődött, hogy nem férfi vagyok de nem mondta. Ami vicces volt, hogy próbálta a kabátomat felvenni a földről de neki az túl nehéz volt. Mondtam, hogy hagyja, de csak erőlködött tovább. Fürdés után megvacsoráztam, végre nyugodtan és lassan. Aztán lefeküdtem az ágyamba és sorra vettem, hogy mi minden történt a mai nap, miközben a plafont bámultam.