Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

31. fejezet

Egyszer csak megláttam egy kisebb csoportot mozogni. Egy Idősebb Nő volt a középpontban, feltűnően szép volt és sugárzott belőle az elegancia. Kicsit közelebb mentem és kihallgattam mit beszélnek. Főleg arról volt szó, hogy mekkora támogatásra lenne szükségük a további akciókhoz. Hmm, akkor minden bizonnyal, ők az Ellenállás tagjai.

A Hölgy nyugodtan beszélt és nagyon kedvesnek tűnt. A hangja annyira ismerős volt, kicsit meg is zavarodtam, mert nem tudtam hirtelen, hogy még is hol halottam már ezelőtt. Ekkor véletlenül leejtettem pár szalvétát, ami ezer felé szóródott szét. Sóhajtottam egyet. Hát, legalább nem volt hangos. Sóhajtottam még egyet és térdre ereszkedtem, elkezdtem össze szedni. Oda jött hozzám az egyik Ellenálló lány és rám mosolygott.

– Segíthetek? – kérdezte.

– Köszönöm de nem kell. Kérem, ne fáradjon. – válaszoltam kissé ijedten.

– Jaj, semmiség. – mondta és elkezdett segíteni.

Az Idősebb Nő rám pillantott, én rá mosolyogtam és Ő pedig vissza mosolygott. Aztán a következő másodpercben félre nézett és meredten nézett egy pontot. Ezt a nézést már láttam. Talán érez valamit az Erőben? Remélem nem engem. Az nem lehet, hogy Erő-érzékeny! De ha még is az, akkor nem használhatom, nehogy lebukjak előtte. Így kicsit nehezebb lesz a célpont közelébe férkőznöm de akkor a régi módszer szerint kell csinálnom.

Amíg összeszedtük a szalvétákat, volt időm végig mérni a lányt. Magas, karcsú és világos tónusú. Szép arcú és a hosszú haja be volt fonva. Pilóta ruhában volt és az öv részén a sugárvető mellett, volt egy szétnyitható kése. Mosolyogva arra gondoltam, hogy ez a mondás most mennyire jól ide illik: jótett helyébe, jót ne várj.

Amikor elkészültünk illedelmesen megköszöntem és elsiettem. Onnantól nem tévesztettem szem elől. Egy megfelelő pillanatban, amikor nem figyelt, elloptam tőle a bicskáját. Fel sem tűnt neki.

Siettem a célszemélyt megkeresni, még a privát termében tartózkodott. Volt még idő a tárgyalásig, ezért vittem bort egy kancsóba és poharakat. Az ajtaja elé értem és bekopogtam.

– Ki az??? – kiabált ki.

– Elnézést Uram, szóltak, hogy hozzak még bort. – mondtam a fényes padlót bámulva.

– Mondtam, hogy ne zavarjon senki! – üvöltött velem.

Csábítóan felnéztem a szemébe és elkezdtem harapdálni a számat. Közben ijedtséget szimuláltam.

– Elnézést kérek! – és úgy tettem, mintha menni akartam volna.

– Várj csak, Te új vagy? Gyere csak közelebb. – szólt egy fokkal kedvesebben és egy sunyi mosoly jelent meg a bajsza alatt. Nagy darab, szexista, önelégült, ocsmány, öregedő férfi volt. Becsuktam magam mögött az ajtót és letettem a bort.

– Tölthetek Uram?

– Igen és magadnak is! Beszélgethetnénk egy kicsit! – ránézet az órájára és látta, hogy van még ideje egy kicsit szórakozni.

Szó nélkül töltöttem, közben mélyen a szemébe néztem. Közelebb mentem és oda adtam az italát.

Miközben ivott, le sem vette a szemét rólam.

– Esetleg, kér egy hátmasszázst, Uram? – és rebegtettem hozzá a szempilláimat.

Ivott még egy hatalmas kortyot és közben hevesen bólogatott.

Feltérdeltem az ágyra, próbáltam szexin vonaglani de baromira nem áll jól ez nekem és milliószor hálát adtam az égnek, hogy ezt senki sem látja rajta kívül. A háta mögé kerültem és elkezdtem masszírozni.