Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

50. fejezet - 18+

Lassan leszálltunk a másik két hajó mellé és a fiúk, már ott vártak minket.

Ren a táskájával együtt elindult lefelé és egy jelentőségteljes bólintással köszöntette a többieket, majd szó nélkül elment mellettük.

Én lebotorkáltam a cuccommal és teli szájjal vigyorogtam rájuk.

– Sziasztok! – mondtam és vadul integettem nekik.

Körbeálltak a srácok, hogy üdvözöljenek, Zola pedig oda perdült mellém és felkapva megölelt. Észrevettem, hogy Ren visszanézett és ezt a jelenetet látván, újra dühös arcot vágott.

– Na? Sikerült? – kérdezték majdnem egyszerre.

Elővettem a kristályt és megmutattam nekik.

Jimen csak vakarta a fejét.

– Komolyan, neked ezért a kis kavicsért, kellett elviselned, Rent egy hónapig?

– Végig ilyen volt? – kérdezte Zola, miközben hüvelykujjával Ren felé mutatott.

– Úgy hiányoztattok! – nevettem. – Jó hogy végre vissza jöttünk!

Zola végig mért.

– Mitől vagy te ennyire sugárzó?

– A kristálytól! Biztos kibocsát valamit! – nevettem válaszul. 

Ezután a vizes hajamról kérdezett, sétáltunk vissza a táborba és közben elmeséltem a délelőttünket.

– Az a barlang annyira lehangoló volt. Komolyan! Ez a bolygó, ahhoz képest Disneyland!

Jókat nevettek a srácok és Jimenen is láttam, hogy örül neki, hogy vissza jöttem. Semmi negativitást nem vettem észre az arcán. Talán túl jutott rajtam. Nagyon remélem.

Amíg Ren nem hallott minket elmesélték, hogy mivel ütötték el az időt, amíg nem voltunk itt. Annyira nevettem már, hogy a könnyeim is kicsordultak.

– De azért a jelentések, nem voltak teljesen hazugságok? – kérdeztem két nevetés között.

Jimen rázta a fejét és legalább annyira ártatlan fejet vágott, mint egy ma született bárány.

– Dehogyis, ez aljas rágalom!!! Mármint persze, hogy nem volt az! Csak kis részben... – mondta. Baltazar pont akkor ivott és ezt meghallva, a nevetéstől kiköpte a szájából a vizet.

Már komolyan sírtam, annyira nevettem. Odaért hozzánk Ren és leült mellénk. Próbált mindenki komoly arcot vágni de nem ment, Én a könnyeimet törölgettem közben.

– Mi volt olyan vicces? – kérdezte Ren.

Az összes fiú az ellenkező irányba kezdett el nézni, mint amerre még egy pillanata. Sóhajtottam egyet és már tudtam, hogy nekem kell erre válaszolnom.

– Csak Baltazar félre nyelt és kiköpte a vízét. – mondtam mosolyogva. Ren bólintott és várta, hogy újra témába legyünk.

Jimen köhintett egyet és teljesen komoly fejjel felém fordult.

– És, mikor lesz kész a kardod?

Megcsóváltam a fejem.

– Nem tudom, már nagyjából beszereztük az alkatrészeket, meg a hajómon is van egy csomó cucc, abból kell majd valamit varázsolni.

Ren közbe szólt.

– Jó is, hogy szóba jött. Megkérhetnéd a srácokat, hogy mindent vigyenek be az én lakrészembe. Ott fogjuk összeszerelni.