22. fejezet

685 34 4
                                    


Reggel elkészültem és ültem a kanapén. Egyszerűen nem mertem kimenni. Maszkom nélkül mintha meztelen lennék. Az biztos, hogy ha kimegyek innen, kapni fogom az ívet. Kopogás zavart meg az önsajnálatban.

– Gyere. – szóltam ki.

– Szia Joey! – mondta Zola és belépet. – Gondoltam, hogy szükség van itt rám. – kezdte.

Én csak a tenyerembe hajtottam a fejem, jelezve, hogy ez mennyire így van.

– Aggódsz, hogy mit fognak szólni a többiek?

– Ahamm.

– Nem mersz kijönni és inkább itt bujkálsz?

– Ühhüm.

– Na, kapd össze magad és gyere. Csak a srácok vannak kint, nem pedig egy egész ellenséges horda.

Felnéztem rá és aggódva, csak annyit kérdeztem.

– Szerinted, a kardomat is vigyem?

Ezen felnevetett Zola. Szőke haja most teljesen szabadon volt, nem fedte semmi. Maszkja azon része ami a szemét takarná, nem volt rajta és a szerte szét álló tincsei bele lógtak a szemébe. Orrát és száját mindvégig takarásban tartotta. Most már legalább lesz indokom szóba hozni, hogy mikor fogja levenni. Őrülten kíváncsi vagyok a mosolyára.

– Annyira imádom a humorodat! – válaszolta és kinyújtotta a kezét felém. Ösztönösen megfogtam és felrántott. Azzal a lendülettel ki is húzott a házból. Mindenki ott ült a tűznél. Még Ren is. Hát, ez remek. Csodás. Szorítottam Zola kezét mert nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kínos lesz. Még jó, hogy a legkevésbé ronda ruhám van rajtam. Fém lábszár védőmet és a kabátomat nem vettem fel. Egy fekete póló ujjú, hosszú ruha volt rajtam ami alatt egy nadrág volt. A szoknya rész teljesen a derekamig fel volt vágva, hogy meglegyen a kellő mozgás terem. A kesztyűm és a ruhám ujja között látszott a csupasz bőröm és ettől még meztelenebbnek éreztem magam.

Renen kívül mindenkin maszk volt de teljesen látszott, ahogy végig mérnek. Kínomban csak mosolyogtam és elhadartam egy köszönést. Zolával leültünk és beállt a csönd.

Azon gondolkodtam vajon várnak valamit, hogy mondjak vagy, hogy kéne ezt kevésbé kínosra csinálni de Jimen ekkor megszólalt.

– Te végig így néztél ki??? Wow. – és még látványosabban végig mért.

– Aha, jobb napjaimon így. – mosolyodtam el zavaromban. Rá pillantottam Renre és mintha a szája széle most felfele görbülne. De nem mertem több ideig nézni őt, így nem voltam benne biztos, hogy jól láttam. Eldöntöttem, hogy alig fogok rá nézni, nehogy eláruljam magam.

Jimennek gondoltam vissza ütöm a magas labdát.

– És Te, hogy nézel ki a jobb napjaidon? – húztam az egyik szemöldök fel és kihívóan néztem rá. Látszott, hogy egy pillanatig elgondolkozott.

– Én mindig tökéletesen. – mondta és elkezdte levenni a maszkját. Ahogy hámozta le magáról, nem akartam elhinni. Rá néztem Zolára aki csak pislogott, hogy mik vannak.

Mikor lekerült a maszk egy velem egy idős srácot láttam. Sötét kreol bőre volt, barna hajjal és élénk zöld szemmel. Haját megigazította és rám villantotta fehér mosolyát. Tyű.

– Na bébi? Mondtam, hogy mindig tökéletesen.

Ezen elkezdtem nevetni. Bébi? Borzasztó.

– Még szerencse, hogy legalább harcolni jól tudsz, ha már ilyen szörnyű dumád van. Bébi? Komolyan??? – ezen mindenki felnevetett még Jimen is.

Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now