7. fejezet

849 34 3
                                    


Hirtelen kipattant a szemem. Egy pillanatra nem tudtam, hogy hol vagyok és mi történik. Kezem a kardomat markolta és amikor eloszlott a köd az elmémről, bevillantak a képek, amikről álmodtam. Rögtön ezután, pedig elöntöttek az érzések és azok még jó sokáig velem maradtak, tovább mint maga az álom. Már rég elfejtettem a fejemben maradt kép foszlányokat, mikor még mindig éreztem az érintését a bőrömön és karja szorítását a testemen. Ilyenkor élem át a legerősebben, hogy mennyire is vagyok magányos. Biztos ezért álmodtam ezt és ezért nem bírok szabadulni tőle.

Ezek után, egész nap csak úgy járkáltam a csöpörgő esőben, akár egy szellem, mintha nem is itt lennék. Ezért meg sem lepődtem, amikor nagy lendülettel kimentem edzeni és a lendület pont addigra fogyott el mire odaértem. Úgy döntöttem, inkább ma nem csinálok semmit. Csak ültem a parton és néztem, ahogy a szemerkélő eső bele zuhan a tó vizébe. Próbáltam kiüríteni a fejem és megtisztítani az elmém. Szeretném, ha a fejem is pont olyan üres lenne, mint a kopár lelkem.

Ebédnél csak figyeltem a többieket és néztem, hogy őket mennyire nem izgatja ez az egész. Bár én is tudnék ennyire zavartalan lenni. Bár semmi bajom nem lenne. Talán ha lett volna családom vagy ha legalább Tito velem marad, ma gondtalan lennék. De nem maradtak és egyedül hagytak. Most pedig itt vagyok, ide jutottam. Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni.

Elkezdett szakadni az eső és a tűznél maradtam a délutánra. Kattogott az agyam a holnapi teszten és már nagyon kíváncsi voltam rá de izgulni csak este felé kezdtem el. Ha megbukok tiszta ciki lesz. Nem bukhatok meg és mindent bele kell adnom, mondjuk könnyebb lenne ha tudnám, hogy pontosan mi is lesz mert akkor fel tudnék rá készülni.

Vacsoránál azon gondolkoztam, hogy később kivételesen nem megyek vissza a tóhoz de itt sem akarok maradni. Szóval, merre kószáljak? Hát arra, tuti nem megyek amerre Ren lesz. Ma biztos nem akarok vele össze futni. Egész nap azon voltam, hogy kiheverjem az álmomat.

Zola pedig nagyon figyelmes volt. Látszott rajta, hogy jött volna beszélgetni de rajtam meg az látszódott, hogy ma nem vagyok erre vevő. Néha láttam, hogy felém néz és gondolkozik valamin de rá most nem volt energiám.

Ahogy végeztem a vacsorával, elindultam arra amerre első reggel is. A házak felé. Amikor közelebb értem láttam, hogy erős túlzás volt ezeket házaknak hívni.

Volt egy elhanyagolt tűzrakó hely és körbe 10 lepukkant házikó. Rátapadtam az egyik ablakra, hogy belessek, persze csak olyan nőiesen, aztán amikor nem láttam bent se fényt se mozgást úgy döntöttem, hogy benyitok és meglepő módon nyitva volt. Beléptem az első viskóba, rögtön megcsapott az állott dohos szag és látszódót, hogy nem lakják, üresen állnak itt, mi meg nyomorgunk a sátor alatt? Hát ez durva. Körbe néztem bent és egy szobát plusz a fürdőt tartalmazott. Belülről sem volt jó, de nem is volt tragikus. Az ágy jó volt és nekem végül is az számított, hogy zárható ajtó legyen és ne lásson be senki. Mert normális körülmények között, én sem maszkban alszom. Kifele jövet még konstatáltam, hogy végül is teljesen mindegy, hogy milyen ez a házacska ha nem is lakhatunk benne és holnap úgy is kidobnak a bolygóról engem, mert elhasalok a teszten. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre azt, hogy az ajtótól pár méterre áll, egy magas, sötét, baljós hangulatú alak. Ahogy finoman becsuktam az ajtót és fordultam hátra, akkor láttam meg. Teljesen elfehéredtem és totál ledermedtem. Azt hiszem, hogy nem bírom ha ijesztgetnek.

– Tetszett? – kérdezte Ren.

– Csak lazán, lazán lazán, az álmom, hmm, csak lazán válaszolj. – hadartam magamban.

– Nem nagyon de ez úgysem számít. – nyögtem ki.

– Miért? – kérdezte Ren és lépet egyet előre. Én pedig teljesen ösztönösen egyet hátra. Csak ugye ott az ajtó volt, szóval elég hangosan bele koppantam és teljesen rá simultam. Baromi vicces lett volna ez, ha nem velem történik meg. Totál látszott, hogy zavarban vagyok.

– Mit miért? Miért nem tetszett vagy miért nem számít? – próbáltam magabiztosan kérdezni.

– Mindkettő. – hangzott el az egykedvű válasz.

– Tuti direkt szívat, szerintem élvezi ezt. – gondoltam mérgesen.

Kezdtem arrébb sétálni, messzebb tőle és kezdtem feloldódni. Még is honnan tudta, hogy itt vagyok? Már tegnap is fura volt, hogy tudta, hogy történt valami. Mintha figyelne de az kivan zárva. Még is, hogy tudna? Biztos van erre más magyarázat is .

– Hááát, elég rozoga. – mutattam rá a falra, ahol néhány helyen lekopott a festék és mállott a fal. – És azért nem számít mert nem lakunk benne. – próbáltam összeszedni a gondolataimat.

– Most még. – tette hozzá Ren és elindult. De olyan hangsúllyal, hogy ő ezt a témát lezárta. Szerintem, Ő nem az a túl beszélős fajta és elég érdekes figurának tűnik. Talán a kisugárzása miatt gondolom ezt vagy van valami a sötét kinézete mögött, amiről még nem tudok és talán az vonz engem hozzá. Szívesen megfejteném de látszik rajta, hogy nehéz lenne mert kemény páncéllal vértezte fel magát. Mondjuk, szeretem a kihívásokat és élvezettel hámoznám le róla. Persze, ha lesz rá alkalmam, ami ugye nem biztos.

Eszembe jutott, ha már így alakult és össze futottunk, kérdezhetnék is pár dolgot Tőle. Ezért próbáltam tartani vele a tempót, ami elég nehéz volt mert az ő séta sebessége, az nekem már kocogás volt és közben az útra is figyelnem kell mert fogalmam sincs, hogy hová is megyünk.

– Ha már beszélünk, érdekelne, hogy miféle teszt lesz holnap? Talán... – hadartam neki izgatottan de a szavamba vágott.

– Úgy sem tudsz rá felkészülni. Kár, emiatt izgulni és most jobb ha vissza mész. – vetette nekem oda ezt hanyagul.

Az utolsó szavánál megálltam és Ő ment tovább.

– Pfú – gondoltam, ezzel sokat segített és még finoman le is rázott. Akkor néztem körbe, hogy hol is vagyok és láttam, hogy már majdnem Ren siklójánál voltunk. Jah, ezért ne menjek tovább. Vissza fordultam és vissza sétáltam a tóhoz. Most már tuti nem fog ide jönni és végül is, nem is volt annyira ciki az egész. Ezzel nyugtattam magam, miközben ültem a parton és néztem a sötét vizet. 

Amikor kellően lenyugodtam, a táborba mentem és bár, nagyon izgultam, megpróbáltam aludni. 

Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now