Lorin Anderson - MARVEL fanfiction [SZÜNETEL]

60. Utolsó éjszaka

Kiültünk a teraszra, és elmondtam mindent a látomásról, még a legapróbb részleteket is.

- Azonnal indulnunk kell! - mondta Leon.

Thor megrázta a fejét.

- Nem sokára besötétedik. Ilyenkor az árnyak felerősödnek. Öngyilkosság lenne most oda menni - mondta.

- De... - kezdte volna Leon, de közbe vágtam.

- Nem. Thornak igaza van. Így is nagyon erősek, este nincs esélyünk.

- Az előbb még te mondtad, hogy siessünk!

- Igen, de azt is mondtam, hogy lehetőleg éljük is túl! És nem vagyok benne biztos, hogy elegek leszünk hárman...

- Nincs más, akit magunkkal vihetnénk - mondta Thor - Sif és a három harcos Vanaheimben vannak, most nem számíthatunk a segítségükre.

- És... - kezdtem óvatosan - Mi van Lokival?

Leon és Thor egyszerre kapták felém a fejüket értetlenkedve.

- Loki? - kérdezte Leon - Aki most börtönben van?

- Nem hiszem, hogy jó lenne, ha most visszavinnénk őt a Földre... - ingatta a fejét Thor.

- És én amúgy sem bízom benne - tette hozzá Leon.

- Jó, csak kérdeztem... - mondtam kicsit lehangoltan.

- Akkor holnap indulunk! - jelentette ki Leon.

- Reggel. Amint lehet - helyeselte Thor.

- Akkor jobb lesz, ha elkezdünk készülődni - álltam fel - És ha alszunk egy jót. Holnap minden energiánkra szükségünk lesz.

- Így van - állt fel Thor.

Leon is feltápászkodott.

- Reggel itt találkozunk - mondta, majd velem együtt elköszönt Thortól, és megindult a szobáink felé.

- Leon?

- Hmm?

- Szerinted sikerülni fog?

- Sikerülnie kell.

- Remélem nem lesz túl késő...

- Én is remélem... - sóhajtott.

Megérkeztünk a szobákhoz, elköszöntem tőle, és bementem a szobámba. Naira már visszajött, így becsukhattam az ablakot. Egy ideig néztem, ahogy tollászkodik.

- Vajon magammal vihetlek téged? - kérdeztem halkan - Vagy jobb lenne, ha itt maradnál? Lehet, itt biztonságosabb lenne neked...

Naira rám nézett, és rászállt a mellettem lévő fotelra.

- Hmm? Szerinted mi legyen? - néztem rá.

Egy darabig bámult rám, majd ismét elkezdett tollászkodni. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, egészen addig, míg abba nem hagyta, és nem fordult felém egy ezüst tollal a csőrében. Kérdően néztem rá. Ő erre a kezemet kezdte bökdösni a fejével.

- Mit szeretnél? - kérdeztem tőle, miközben felfordítottam a jobb tenyeremet.

Naira beletette a tollat a kezembe. Aztán felnézett rám.

- Ömm... Köszönöm?

A baglyom megint a kezemet kezdte lökdösni, azt akarta, hogy zárjam össze a kezem. Hát úgy is tettem. Amint a kezem teljesen összezáródott, az ezüst toll felfénylett, és beborította az alkarom. Aztán a toll eltűnt. Ahogy Naira is.