Lorin Anderson - MARVEL fanfiction [SZÜNETEL]

40. Megérkezett

Másnap reggel sokkal korábban keltem. Az edzésemet ugyan most sem hagytam ki, de kicsit lerövidítettem. Sokkal inkább az erõmet akartam tovább fejleszteni. Tegnap óta nem hallottunk semmit Wandáékról, azt se, hogy odaértek-e vagy sem. Én meg fel voltam rá készülve, hogy bármelyik pillanatban utánuk menjek.

A szobámban a könyvemmel a kezemben járkáltam, és olvasgattam, hogy mit tudnék még gyakorolni, vagy megtanulni.

- Telekinézis? Azt kéne gyakorolnom, de sajnos az Wanda nélkül nem nagyon megy... - húztam oldalra a számat - Esetleg a lebegtetést fejleszthetem... áh, inkább a széllökést gyakorlom. Az úgy se megy annyira jól...

De ezután legalább egy tíz percig semmit sem csináltam csak ácsorogtam és tövig rágtam a körmömet.

- Leon azt mondta reggel jön... Már fél kilenc és sehol... - ekkor beleszólt egy csengõ a gondolataimba.

A recepciós jelzett, hogy valaki megjött.

- Leon! - kiáltottam fel, és eldobtam a könyvemet, úgy rohantam a lifthez.

Amint kinyílt a liftajtó és megláttam a tesómat...

- Te jó ég! Mi a jó Hádész történt veled?!

A pólója kicsit meg volt égve, és a haja is szanaszét állt.

- Balhé volt egy... benzinkútnál...

- Egy benzinkútnál! - fakadtam ki - Felrobbant?

Leon csak bólintott.

- De nem halt meg senki...

Vettem egy nagy levegõt.

- De Mimivel minden rendben van, ugye?

- Igen. Bár nem örült, hogy otthagytam a nagyinál. De sikerült meggyőznöm, hogy ne szomorkodjon. Megígértem neki, hogy majd meglátogatom.

- Rendben. - bólintottam - Na menjük fel, és szedd rendbe magad. Aztán mindent elmondasz, hogy mi volt a benzinkútnál.

Szóval egy jó óra múlva ott ültünk a nappaliban. Pietro és Vízió ott járkáltak ki-be a szobákból, gondolom jobb dolguk úgyse volt.

- Szóval, ha jól értettem, reggel 7-kor indultál el a nagyszüleidtõl. Félúton megálltál tankolni, majd miután fizettél, egy nagyon bizarr kinézetû csávó rád támadt, és ennek az lett a vége, hogy a benzinkút felrobbant. Csodával határos módon, senki nem halt meg, sõt, mindenki elmenekült még mielõtt a baleset megtörtént volna... Javíts ki, ha valamit rosszul mondtam. - összegeztem, amit eddig Leon elmondott - De mégis hogyan menekültél meg?

- Mielõtt még a csávó beledobta volna az égõ gyufát a kilocsolt benzinre, bepattantam a kocsimba.

- Aha... És hogy nézett ki a férfi?

- Ez a tipikus motoros banda vezér, aki már kicsit kiöregedett a szakmájából. Fekete bõrszerkó, koponyahímzés a hátán, szakáll, és hosszú haj, itt ott befonva, pár tetkó, és hiányos fogsor.

- Huu. - fintorogtam - Biztos szimpi volt.

- Nagyon, mert hasonlított rád.

- OLTÁS! - kiabálta a torony másik felébõl Pietro.

- Öröm lesz veletek ez a pár nap, srácok... - sóhajtottam - Nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen csaj a toronyban!

- C'est la vie! - rántotta meg a vállát Leon - Na, de visszatérve a hapsihoz... Észrevettem, hogy egyszer sem szólalt meg. És hogy ha lehetett kerülte a napfényt.