Lorin Anderson - MARVEL fanfiction [SZÜNETEL]

57. Kíváncsíságom következménye

Már éjfél is elmúlhatott, de még mindig ébren voltam. Nem mertem elaludni.

- Nevetséges... - motyogtam magamban - Egyszerűen nevetséges...

Még soha, egyszer sem tartottam az elalvástól. Az egész helyzet annyira... Nevetséges.

- Először is Lorin... - kezdtem magammal társalogni - Ez a te hibád! Te akartál belenézni! Meg is lett az eredménye!

Fel alá mászkáltam pizsamában a szobámban.

- Nem maradhatok fent egész éjjel. Egyszer ígyis úgyis el fogok aludni. Aztán meg nem tudom elkerülni, hogy ne találkozzak Lokival... - gondolkoztam, majd a tekintetem önkénytelenül is Loki könyveinek a kupacára vándorolt.

Ott volt a tetején az a bizonyos könyv, vagyis inkább füzet, ami miatt még most is ébren voltam.

- Azt még nem viszem el neki... Kell, hogy kiderítsem, hogy pontosan mi történt. Megint bele kell néznem - gondoltam.

Hopp, egy szar ötlet!

Sóhajtottam. Odamentem, és levettem Loki naplóját a kupac tetejéről. Óvatosan fogtam meg, nehogy megégessen. Rátettem az asztalomra, majd felemeltem 5 könyvet és az ágyamra helyeztem. Odaültem a könyvek mellé egy még nagyobb sóhajtás kíséretében. Becsuktam a szemem.

- Elmondom neki - mondtam határozottan - Utálni fog. Nagyon. De nem akarok hazudni... - gondoltam az emlékekben látottakra.

Úgy éreztem, megérdemli, hogy elmondjam. Meg hát én is megérdemlem, hogy megutáljon. Kellett nekem belenézni a naplójába.

- De miért is érdekel ez engem ennyire, miért van lelkiismeret furdalásom, miért akarok... Őszinte lenni hozzá?

Ezen azóta tanakodtam, mióta láttam azt az emléket. Be kell vallanom, most már egészen máshogy néztem rá, mint azelőtt.

- Hogy miért érdekel? - kérdeztem sóhajtva - Mert megsajnáltam!

Azzal fogtam magam, lefeküdtem, és becsuktam a szemem. Mindegy mi lesz, vállalom a következményeket.

Elég nehezen aludtam el. Tovább tartott, mint szokott. Eleinte úgy tűnt, hogy most nyugodt éjszakám lesz...

Aztán megint ott találtam magam Loki cellája előtt a könyveivel a kezemben. Háttal állt nekem. Nem mondtam semmit, csak elindultam, és átléptem a falon. Amint az égett kezem áthaladt, szörnyű fájdalom nyilalt bele. Majdnem elejtettem a könyveket.

- Óvatosan - fordult meg Loki.

Nem mondtam semmit, csak átadtam a könyveit. Amint kikerültek a kezemből, a jobb kezemet gyorsan elhúztam, és amint Loki elfordult, leszedtem a kötést, annyira, hogy lássam az égésnyomokat. A mélyebb részeken elkezdett vérezni.

- Ez nagyon nem jó... - motyogtam.

- Micsoda?

- Semmi! - vágtam rá hirtelen, és a hátam mögé rejtettem a kezem.

A kötést nem tudtam visszatenni rá rendesen.

Loki összehúzott szemekkel méregetett, majd közelebb lépett. Oldalra billentette a fejét, mire a jobb kezem önkénytelenül is előre lendült a hátam mögül, tenyeremmel felfelé. A kötés a földre hullott.

Semmitmondó tekintettel ránézett a tenyeremre. Amint meglátta a kezembe égett mintát, tágra nyílt a szeme. A kezemért kapott, és közelebb húzta, hogy jobban szemügyre vegye.