Lorin Anderson - MARVEL fanfiction [SZÜNETEL]

8. Kihallgatás

Fáj a fejem. Nagyon, nagyon, fáj a fejem!

Ez volt az elsõ dolog, amit éreztem, mikor magamhoz tértem. Fájdalmat. A fejemben.

De mikor kinyitottam a szemem... öcsém! Azt hittem megvakulok! Úgy vágott pofán a lámpa fénye, hogy kegyetlenül.

- Hol vagyok? - kérdeztem, miközben meg akartam dörzsölni a szemem.

Nem ment. Egy székhez voltam kötözve. Egy büdös, fehér, fém székhez!

- Hagyd, a végén még megsérted magad. - halottam egy nõi hangot.

És mikor sikerült teljesen kitisztítanom a látásomat, megláttam, ki ült velem szembe.

- "Úristen! Fangörcs, FANGÖRCS!" - sikítoztam a fejemben, de az arcom, mint mindig, nem akart együttmûködni.

- Hol vagyok? - kérdeztem újra.

- A Bosszúállók tornyában. - válaszolta a Fekete Özvegy.

- "A BOSSZÚÁLLÓK TORNYÁBAN?!!! ÉLETEM LEGSZEBB NAPJAAAA!" - ugráltam gondolatomban - Miért hoztak ide? - próbáltam higgadt maradni a fejemben lévõ káosz ellenére.

- Tudomásunkra jutott, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezel.

- "Az azért erõs túlzás! Nem én rendelkezem velük, õk rendelkeznek velem!" - Hogyan?

- Úgy hiszem azt már tudod.

- Drónok?

Bólintott.

- De még mindig nem értem, miért hoztak ide. - folytattam - Ha azt hiszik veszélyes vagyok, nagyon tévednek. Az egyetlen ember, akinek árthatnék az én vagyok. A többit úgyis elszúrnám.

- Azért hoztunk ide, mert úgy gondoljuk közöd lehet a mostani repülõszerencsétlenségekhez.

- Nekem? Mégis mit tudtam volna csinálni? Az egyetlen közöm az egészhez, hogy a legutóbbi balesetben meghaltak a szüleim!

- Nagyon sajnálom. - mondta pár másodperc néma csend után - De talán segíthetsz elkapnunk a tettest.

- Mégis hogyan? - kérdeztem keserûen - Nem vagyok kém, nem is vagyok kiképezve, az erõmet még nem tudom rendesen használni. Kevés vagyok én ehhez!

- Az elkövetõnek is különleges képességei lehettek, csak úgy mint neked. Az összes baleset belsõ és külsõ beavatkozás, valamint rendszerhiba nélkül történt. Ez pedig csak úgy lehet, ha valaki ismeretlen képességek birtokában van.

- De ki?

- Azt hittük, te tudod.

Megráztam a fejem. Mondjak el nekik mindent? Vagy inkább hallgassak? Megbízhatok bennük, hisz megmentették a várost. De tényleg bíznom kéne bennük?

- Mondj el mindent, amit tudsz. Biztos vagyok benne, hogy sokat fog segíteni.

- Rendben, de nem hiszem, hogy bármit is tudnak majd vele kezdeni . - sóhajtottam.

- Hallgatlak. - dõlt hátra a székében.

- A világmindenség hat elembõl keletkezett. Mind a hat elemnek volt egy õrzõje, aki irányítani tudta a sajátját. Minden elemhez tartozott egy végtelen kõ, amit elzárva tartottak. Ezek az õrzõk sosem fették fel kilétüket, mert féltek, hogy az erejük, és a kövek rossz kézbe kerülnének. - vettem egy nagy levegõt. Ezt biztos el kellett volna mondanom?

- Mi volt ez a hat elem?

- A víz, a tûz, a föld, a levegõ, a fény és az árnyék.

- A tied a levegõ, igaz?

- Igen.

- Honnan tudsz ezekrõl?

- Azt nem mondhatom el. A kilétemrõl sem kéne tudnia senkinek.

- És a többi elem? Van ötleted hol lehetnek?

- Fogalmam sincs. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán a Földön vannak. Ennyit tudok, sajnálom. - ez nem volt igaz, de a többi, már tényleg nem tartozott rájuk.

- Szerinted ki lehetett az? Az elemek közül?

- Fogalmam sincs. Bármelyikük lehetett.

- Köszönöm, hogy õszinte voltál.

- "Nem mindenben mondtam teljesen igazat, szóval azt nem mondanám, hogy teljesen õszinte voltam." Nincs mit. Én is nagyon meg szeretném tudni ki a felelõs a szüleim haláláért, és csak reménykedni tudok, hogy ezzel az információval segítettem.

- Talán többet is, mint kellett volna.

- Miért hiszel nekem? - ez már nagyon kikívánkozott.

Tisztán láttam, hogy Natasha meglepõdik. Erre még õ sem számított.

- Már egy ideje megfigyelés alatt tartjuk az államokat. Az egyetlen furcsa jelenséget nálad tapasztaltuk, de neked biztos alibid van az összes esethez.

Kérdeztem volna még ehhez hasonló kérdéseket, de biztos, hogy a végén börtönben kötöttem volna ki. Úgyhogy ezt most sajnos el kellett hanyagolnom.

- Lehet, hogy biztonságosabb lenne, ha beköltöznél.

- Én? Ide? A toronyba? - "Kösz a fangörcsöt, de tényleg!"

Köpni nyelni nem tudtam a hír hallatán.

- Egyeztetnem kell még Tonyval. Majd felhívunk, ha lesz valami.

- Akkor... most hazamehetek?

- Igen. Két õr majd kikísér.

Ezzel felállt, és eloldozott.