Lorin Anderson - MARVEL fanfiction [SZÜNETEL]

13. Tudni akarom!

Mikor kiszálltam a kocsiból felnéztem az elõttem álló toronyra.

- Wow. - suttogtam.

Sokszor jártam már itt, de még egyszer sem voltam ilyen közel.

- Ms. Anderson. - szólalt meg Coulson, mire visszafordultam.

- Hmm?

- Mehetünk?

Bólintottam.

- És a csomagok?

- Már bent vannak.

És már be is mentünk az ajtón.

- Á, Ms Anderson! - mosolygott a recepciós - Mr. Stark már nagyon várja.

- "Eddig nem izgultam..."

- Erre tessék! - vezetett Coulson a lifthez.

Annyi gomb volt a panelen, amennyit még életemben nem láttam.

Benyomta a mit tom én hanyadikat, és süvítettünk felfelé.

- Természetes, ha izgul. - szólalt meg az ügynök.

- De az nem természetes, hogy mennyire. - válaszoltam.

Bárki, akit ismertem ölni tudott volna azért, hogy csak a recepcióig eljusson. El se tudtam képzelni, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mostantól együtt fogok élni a világ legnagyobb hõseivel.

- "Nem, ezt nem tudom elhinni. Ez biztos csak egy álom."

Hirtelen megállt a lift. Megérkeztünk.

- Nyugodjon meg. - mosolygott rám Coulson - Örülni fognak magának.

- " Én arra nem vennék mérget..."

Kinyílt a lift ajtaja. Coulson lépett ki elõször, utána mentem én.

Az összes Bosszúálló ott állt a nappali közepén. Mindenki rám bámult, amitõl kicsit lefagytam.

- Á, Lorin! - indult meg felém a milliomos - Már vártunk.

- Igen, azt látom. - motyogtam magam elé - " Te jó ég, te jó ég, TE JÓ ÉG!"

A belsõ énem úgy ugrált, mint egy 5 éves kisgyerek.

- Tony Stark vagyok. - nyújtotta felém a kezét.

- Tudom. - ráztunk kezet.

- Õk pedig - mutatott a háta mögé - a Bosszúállók, de ahogy elnézem már ezt is tudod.

Bólintottam.

- Remek!

Aztán mindenki szépen bemutatkozott.

- Natasha Romanoff. - ráztam kezet a Fekete Özveggyel.

- Már találkoztunk. - mondtam.

- Igen. - bólogatott.

- Köszönöm, hogy elintézted, hogy beköltözhessek.

- Ne nekem köszönd. Tony fogadott be.

A Vasemberre néztem, aki Natasha háta mögött önelégülten vigyorgott.

- Gyere. - szólalt meg a férfi hirtelen - Gondolom kíváncsi vagy a szobádra.

- Igen. - zárkóztam fel mellé.

Elindultunk egy folyosón, ami kivezetett a nappaliból.

- Szóval Lorin... - kezdte - Jó, ha Lorinnak szólítalak, vagy van valami beceneved...?