Tűz és víz

66. A fogtündér támad

A fogtündér!

Ott állt a folyosó végén, Shawn mögött, asszonyverő trikóban, habzó szájjal, és vérben forgó szemekkel. A mosoly egyből le is hervadt az arcomról. Jack és én halálra váltan néztünk egymásra, és egyikünk sem tudta, hogy ez most mi a franc akar lenni. És én még azt hittem, ez a nap már nem lehet rosszabb. Milyen naiv voltam. 

Shawn is észrevehette, hogy itt valami gebasz van, mert a mosoly eltűnt az ő arcáról is, és gyanakodva fordult hátra. Mikor megpillantotta a radikális tündért, egyből kezdett elhátrálni tőle. 

Mert bár látszatra csak egy törékeny tündér nő volt, a fogtündérek jellegzetes, hosszú szőke hajával, de a szemében kegyetlenség villant meg. Görnyedten állt, zilált hajjal, szakadozó légzéssel, és minden percben egyre szélesebb vigyor terült szét az arcán. Mert számára minden parfümnél kellemesebb volt a félelem illata. 

Fogalmam sem volt, hogy miért van itt, ráadásul pont ma. Ugyanis a fogtündér nálunk nem egy kedves kis tündér, aki elviszi a gyerekek kiesett fogait, és ajándékot hagy cserébe a párnájuk alatt. Nem, nem. Hanem a tündérek halhatatlanságával rendelkező vérszomjas lény, aki már eleve a felfokozott érzékszervi működéseivel sokkal fejlettebb az embernél. Ezért már évszázadok óta nem sikerült elkapni őt, aki a tündérek sokszínű fajának legaljább példánya. Ugyanis éjszakánként beoson az emeberek házába, és egyenként kitépi a fogaikat. A kitépett fogakból nyakláncot fűz, amit aztán fel is tesz áldozata nyakába. 

- A fogaitokért jöttem! - suttogta, nehogy felébresszen másokat. Ördögi mosoly terült szét a képén, és lassan megindult felénk, kezében fogót csattogtatva. 

Miután a kezdeti sokkon túlléptem, az erőmet vetettem be ellene. A lábát sikeresen odafagyasztottam a padlóhoz, de többre sajnos nem futotta. Kaptunk pár perc előnyt, amíg a tündér zihálva próbálta kiszabadítani magát a jég fogságából. 

A többiekkel szavak nélkül is megértettük egymást, mikor kétségbeesve egymásra néztünk. Elfutni ostobaság volna, hisz a tündérek sebessége a széllel vetekszik. Egy szobába befutni szintén rossz ötlet, mert a halhatatlanok erejével gyerekjáték áttörnie egy ajtót. A fiúk pedig bármennyire is izmosak, de egy tündér ereje fölülmúlja mindhármunkét összevetve. Shawn nem használhatja az erejét, mert akkor a tündérrel együtt az egész suli porig ég, ha a tűz belekap az egyik fa ajtóba. És az se lenne előnyős, ha Jack vihart kavarna idebenn. 

Közben a jég repedezni kezdett a tündér lábai körül, és nekünk másodperceink maradtak csupán.

A teljes tehetetlenség határán álltunk, és a pánik egyre jobban elhatalmasodott rajtam. Azt pedig mindenki tudta, hogy a pánik megöl. 

Észbe se kaptam, mikor már a tündér kiszabadult, és egy pillanat alatt előttem termett. Hát persze, hogy a leggyengébbel kezdte.

Erőszakosan megragadta az arcomat, és kényszerített, hogy ránézzek. A szememben keveredő rémület és tehetetlenség láthatólag mulattatta őt, mert eszelős vigyor suhant át az arcán. Amit Shawn rögtön le is törölt róla, ugyanis egy jobb horoggal úgy arcon küldte, hogy az orrából vér csorgott alá. 

- Naiv, halandó kisfiú vagy - lehelte a tündér, miközben lenyalta az ajkáról a vért. Egy mozdulattal arréb lökte az arcomat, mielőtt elengedte volna, aztán Shawn felé fordult. Egy jól irányzott pörgőrúgással szempillantás alatt ellökte Shawnt, aki zihálva esett neki a falnak. Ahogy lecsúszott a padlóra, keskeny vércsíkot húzott maga után a falon, mivel betört a feje.

Jack egyből nekilendült, hogy támadásba vegye a tündért, de őt is egy rúgással elintézte. Jack feje koppanva csapódott a kőpadlónak, és a meleg vér illata egyre jobban betöltötte a levegőt. Nem láttam még ilyen lényt, aki ekkora erővel bírt volna, a vámpírokon kívül. Hihetetlen, és félelmetes egyben, hogy még ilyen beszámíthatatlan állapotban is milyen ügyességgel harcolt. 

Shawn minden erejével próbált talpra állni, de láthatólag még szédült a friss fejsérülése miatt. Már félig felkűzdötte magát, de ekkor viszont a tündér újból belérúgott. Ezúttal a bordáit célozta meg, aminek következtében valószínűleg el is tört néhány, mert fájdalmas arccal dőlt a földre. 

Közben Jack is próbált feltápászkodni, de őt meg egy pofán rúgással terítette le. Az orrából vér serkent, miközben magatehetetlenül visszahanyatlott a padlóra. 

Egyedül maradtam ellene, most már nem volt mit tenni. Butaság lett volna bármivel is próbálkoznom, hisz mindennel csak késleltettem volna a sorsot, amit nekem szánt ez a kegyetlen lény. A fal felé hátráltam, és mikor a remegő kezemmel a vakolatot tapintottam csak, már biztos voltam benne, hogy nincs kiút. 

A tündér újból megragadta az állkapcsom, és vadul megszorította, mint egy ragadozóállat az újonnan szerzett zsákmányát. A fogót lassan felemelte, mígnem szemmagasságba nem került velem. Mintha direkt csinálta volna lassan, hogy minden pillanatot kiélvezzen a kínzásomból. A számat egy határozott mozdulattal szétnyitotta, miközben ördögi mosoly terült el a képén. Rettegve behunytam a szemem, a legrosszabbra számítva. 

Ekkor viszont egy hangos roppanást hallottam, közvetlenül előlem, és ezzel egyidőben az arcomat szorító kéz ernyedten hullott alá. Megkönnyebbülve pattant ki a szemem. 

Bill állt a tündér mögött, egyik kezével a nyakát szorítva. Mikor elengedte azt, a lény teste élettelenül hullott a padlóra. Alig hittem el, hogy képes volt félkézzel kitörni a nyakát. 

Boldogan csillant fel a szemem, és megtört mosollyal vetettem magam a karjaiba. Görcsösen szorongattam a pólóját, miközben a boldogság meleg hullámokban öntötte el a testem. A védelmező ölelésében végre biztonságban éreztem magam. 

- Köszönöm - suttogtam a mellkasába, miközben magamba szívtam az illatát. A valóság váratlanul hasított az elmémbe, amikor tudatosult bennem, hogy a fogtündér mit is tett a többiekkel. Bill öleléséből kibontakozva odarohantam hozzájuk, és kettejük között a hideg padlóra rogytam. 

- Istenem, Shawn - néztem rá elszörnyedve, és hevesen átöleltem. Éreztem rajta, hogy minden mozdulat fáj neki, de attól még magához ölelt, aztán pedig lassan feltolta magát ülő helyzetbe. 

Közben Jack felé fordultam. Szent ég, Jack még Shawnnál is rosszabbul festett. Konkrétan egy vértócsa állt a feje alatt. Bill odalépett Shawnhoz, és át akarta karolni, hogy felsegítse.

- Nem kell a segítséged, kösz - intette le Shawn flegmán, és nagy nehezen lábra állt. Bill nem válaszolt a megjegyzésére semmit, hanem Jackhez lépett, és a hóna alá nyúlva felhúzta a földről. Mikor már mindannyian talpon voltunk, gondterhelten álltuk körbe a halott fogtündért. 

- Mit csináljunk a hullával? - kérdezte Jack. 

- Ezt én is kérdezhetném - szólalt meg valaki a hátam mögött.