35. Ájulás a hajón

5.6K 433 36
                                    

Gondolkodás nélkül a korláthoz rohantam. 

Még éreztem, ahogy Shawn megragadja a kezem, mire visszapillantva a szemébe néztem. Nem volt szükségünk szavakra, tudta már tekintetemből, hogy mire készülök, így hát elengedte a kezem. 

Az erőmet bevetve, egy vastag jégsugarat küldtem a kráken felé, amely sikeresen átszúrta a fejét, így a karja is, amelyben Clart tartotta fogva, élettelenül ernyedt el, és Clar kiszabadulva a szorításából, a tengerbe zuhant. A szétspriccelő vér és agyvelő láttán a hajó fedélzetén felsikoltottak többen ismét. 

Mikor a krákenből végleg elszállt az élet, a vérrel elszíneződött tengerben merült el. 

Ekkor egy vízsugárral kiemeltem Clart a vízből, aki immáron a fedélzeten ért földet. A kráken friss vére még a hosszú haján csordogált le, bele-belefolyva az arcába. 

Jack oda is rohant rögtön a földön kuporgó, reszkető lányhoz, és átölelve vigasztalta. 

Még soha nem használtam ilyen intenzíven a erőmet, ezért váratlanul ért a hirtelen energia veszteség is, aminek következtében kimerülten omlottam össze. De a kemény padló helyett Shawn karjaiban értem földet. A bűntudat úgy férkőzött belém, mint a lassú öntudatlanság. 

Talán nem kellett volna úgy tennem, mintha megcsókolnám Timet. Talán nem kellett volna kicsesznem vele. Talán nem kellett volna ehhez az aljas eszközhöz folyamodnom bosszú gyanánt a tegnapi barátzónába való száműzetésem miatt. 

De nem volt időm arra, hogy sokáig agyaljak ezen, mert egyre jobban elhomályosult előttem a világ. Még annyit láttam, hogy körém gyűlnek az emberek. Te jó Isten, minden ember a hajón, engem bámult! És csak azért nem dőltem végig a padlón, mert Shawn még mindig hátulról átölelve tartott engem. Az utolsó, amit észleltem a körülöttem forgó zűrzavarból, az az volt, ahogy Clar odarohant hozzám. 

- Lena - lehelte kétségbeesett tekintettel, tágra nyílt szemekkel, miközben kezét a karomra helyezte. 

Ekkor viszont elsötétült előttem a világ, és ájultan billent félre a fejem. 

-----------------

Mikor felébredtem, a szobámban találtam magam, az ágyon fekve. Az első, amit észrevettem, az az ágy szélén ülő Shawn volt, aki épp egy kósza tincset söpört ki az arcomból. Látszólag épp olyan meglepett volt attól a ténytől, hogy felébredtem, mint én attól, hogy őt itt találtam. 

Aztán a tekintetem az ágyon mellettem fekvő Clarre tévedt, aztán az ágy végében térdelő Diara. Mind engem néztek. 

- Egy főnix! Hát feltámadt hamvaiból! - törte meg a csendet drámai hangon Dia. 

- Lena! - borult a nyakamba visítva Clar. - Jól elintézted azt a köcsög krákent. 

- Aki tud, az tud - mosolygott rám Shawn. Én meg hirtelen meg se tudtam szólalni. 

- Öhm, hány óra? - nyögtem ki végre valami értelmeset a számon. 

- Délután kettő - válaszolta Clar. 

- Ilyen sokáig voltam kiütve? - ültem fel lassan, a homlokom dörzsölgetve. 

- Ja. De Hagrid azt mondta, ez normális, ha valaki ritkán használja az erejét ilyen intenzitással - bólogatott Dia. 

- Nagyon ügyi voltál - vigyorgott Clar. - Köszke, hogy megmentetted az életemet - borult ismét a nyakamba. 

- Clar, a legjobb barátnőm vagy, alap hogy megmentjük egymás életét - öleltem meg. 

- Khm, Shawn, magunkra hagynál minket egy kicsit? - állt fel az ágyról Clar, és Shawnt elkezdte kitessékelni. - Tudod, csajos dolgokat beszélnénk meg - tolta az erkélyajtó felé. - Például, hogy kinek mikor jön meg. Szóval szia - csukta rá az erkélyajtót. Még épp láttam, ahogy Shawn értetlen arcot vág, aztán végül vállat vonva átmegy a szobájukba. 

- Ezt miért kellett? Szegény srác itt ült mellette már több órája, erre mikor felébred, elküldöd - szólt Dia felháborodottan, miközben egy párnát vágott Clarhez. 

- Mert nem bírom tovább! El kell mondanom neki, hogy mi volt! - lelkendezett Clar, és leült mellém az ágyra. 

- Miért, mi volt? - kérdeztem gyanakodva. 

- Ahogy elájultál, Shawn fogott meg téged, nehogy eldőlj, és azután mindenhova a karjaiban vitt téged. Hagrid megnézte a pulzusod, meg hogy mi van veled, amúgy meg mindenki téged figyelt. A hajó ezután rögtön vissza is fordult, de amíg vissza nem értünk, mindannyian letelepedtünk a bár egyik boxába. Annyira édes volt Shawn, ahogy az ölébe ültetett, és hátulról átölelte a kis ájult tested - viháncolt Clar. 

- "Kis" ájult testemet? - horkantam fel, de Clar hamar leintett. 

- Aztán mikor vissza értünk a hotelbe, ide tett le az ágyra, és azóta itt ült melletted. És nézett. Gyakran kisimította a hajad az arcodból, meg megsimította a kezeden, de ezen kívül mást nem csinált. Akármennyireis megbízok benne, azért nem hagytam egyedül az öntudatlan testeddel. Én mindig itt voltam - húzta ki magát büszkén.

- Meg én is - tette hozzá Dia. - És mi volt az a csók? - ötlött fel az arcán egy pajkos vigyor. 

- Tényleg! Már majdnem el is felejtkeztem róla - lelkendezett Clar. 

- Jaj, az még csak igazi csók se volt - sóhajtottam fel. - Oda tettem a kezem a szám elé. Nem csókolt meg Tim. 

- Sejtettem, hogy lesz benne valami turpisság - morfondírozott Dia. 

- És én kértem meg rá Timet. Akkor jó ötletnek tűnt féltékennyé tenni Shawnt. De most bűntudatom van. 

- Aha - bólogatott Dia. - Most már értem. 

- De bevált - nézett rám Clar. 

- He? - döntöttem félre a fejem. 

- Szerinted miért viselkedett így veled? Nem vagyok fiú, de azt azért vágom, hogy ezzel is azt akarta mutatni, hogy kié vagy. Tim is velünk volt ezután végig, csak úgy mondom. 

- Na ja, lehet megbánta azt a "jó barát vagy" kijelentést - tette hozzá Dia. 

- És a délutáni dögunalom programokat is megúsztuk, neked köszönhetően - szólt Clar. 

- Meg a krákennek - egészítette ki Dia. 

- Na ja, meg a krákennek - vihorászott Clar. 

- Szóval szabadfoglalkozás van egész nap? - csillant fel a szemem. 

- Igen. Végülis holnap indulunk. Az utolsó teljes napunk hadd legyen jó - tápászkodott fel az ágyról Clar. 

- Remek - bólintottam. 

Tűz és vízWhere stories live. Discover now