Tűz és víz

27. Will és a szatír

A meglepettség okozta pillanatnyi csendet Clar visítása törte meg. 

- Dugulj már el, azt se tudjuk hova - oltotta le Rob. 

- Biztos nagyon jó helyre - ugrándozott tovább ültében Clar.

- Igen - szólt közbe az osztályfőnök, akit mindenki csak Hagridnak hívott a háta mögött. -  Valóban jó helyre megyünk - na erre elhallgatott az egész osztály. - A tengerpartra - fejezte be a mondatot, mire üdvrivalgásban tört ki mindenki. 

- Ezaz - dobta fel az egyik füzetét Mark, olyan High School Musical-esre szánva. 

- De ha megengeditek, elmondanám az információkat - szólalt meg az ofő, mire mindenki csendben maradt, Mark se hajigált több füzetet. - Hétfő reggel nyolckor indulunk, és péntek este jövünk vissza ide. Busszal megyünk, bár ezt szerintem nem volt nehéz kitalálni. Egy hotelben fogunk megszállni, közvetlen a tengerparton. Étkezést is szolgáltat az iskola, és minden mást. Mivel ez egy tanulmányi kirándulás lesz. A környéken nagyon szép múzeumok vannak, és kiállítások - na itt mordult fel az egész osztály - de emellett természetesen a nap hátralevő részében szabadfoglalkozás lesz. - megkönnyebbült sóhajok. - Szóval hétfőre úgy pakoljatok a bőröndbe, hogy tengerpartra megyünk. - és már ment is volna ki, de az ajtóban még visszafordult. - Ja, és: október második hetében ott még bőven tart a hőség, szóval hozzatok fürdőruhát - kacsintott, azzal elhagyta a termet. 

- Vá - ugrált a teremben Clar. - Megyünk a tengerpartra - ragadta meg a kezem, hogy vele együtt ugráljak. Bevallom, egy percre elkapott engem is a kamaszlányos hév, és önfeledten ugráltam Clarrel visítozva, körbe-körbe. 

Oké, a fiúk elég megilletődötten bámultak minket. 

- Ne kérdezd - tette Jack a kezét Shawn vállára.  

- Menjünk csomagolni! - visította Clar. 

-------------------

Szombat reggel a hazafele tartó buszon most kivételesen nem Shawn mellett ültem, mert Clarrel megbeszéltük, hogy végig akarjuk pofázni az utat. 

Haza is elkísért, mert közösen akartunk mindkettőnknek becsomagolni. Shawnnal meg Jack jött, persze ők nem becsomagolni akartak közösen, legalábbis elmondásuk szerint nem. Ők csak "kockulnak" együtt. 

- Akkor hétfőn találkozunk! És ne felejtsetek el fürdőgatyát hozni! - kiáltotta még vissza a fiúknak Clar integetve, aztán mivel ettől égett a fejem rendesen, gyorsan behúztam a házba. 

- Mi volt ez az elköszönés? - kérdeztem rá röhögve. 

- Csak oldom a feszültséget - vigyorgott. 

- Clar, te nem oldod a feszültséget, te teremted a feszültséget! - válaszoltam, miközben a lépcsőn felfelé trappoltunk a szobámba, miután beköszöntem anyának. 

Írtunk listát először, aztán elkezdtük a szelektálást. Mert ugyebár mindig nagy dilemma, hogy mit vigyünk magunkkal, és mit ne. Mert ha mindent amit amit el akarunk vinni, belegyömöszölünk a bőröndbe, akkor az fix, hogy nem lehet majd becipzározni. 

- És a legfontosabb: a bikini. Na, mutasd mid van - huppant le az ágyamra Clar, én meg közben elkezdtem előkeresni a szekrényemből a fürdőruhám. Mikor ráleltem, elégedetten mutattam fel. 

- Komolyan? - ez volt az össz amit Clar ki tudott nyögni, mikor meglátta a kezemben tartott darabot. Teljesen lefagyott. - Komolyan gondolod, hogy ebben akarsz mutatkozni Shawn előtt? Dehát ez még a hatodikos bikinid! Teljességgel kislányos, fogadjunk kis is nőtted! De amúgy is ez csak egy apácaneveldébe lenne jó. Nincs más? - hadarta le felháborodottan. Én meg csak szomorúan néztem le a holmira. Oké, ezzel a magas derekú alsó résszel, és full zárt felső résszel, tényleg pont nem mutatott semmit. 

- De én szeretem ezt a bikinit - préseltem ki a számon durcásan. 

- Lehet, hogy te szereted, de a fiúk nem! Szóval döntsd el: kinek akarsz tetszeni? Magadnak vagy a fiúknak? 

- Magamnak! - vágtam rá önérzetesen. - És nem a "fiúknak", csak Shawnnak. 

- Fhu, akkor így kérdezem: kivel akarsz össze jönni? Magaddal vagy Shawnnal? 

- Magammal - vágtam rá röhögve. 

- Hülye - vágott hozzám egy párnát. - De most komolyan, nincs másik? 

- De - húztam elő az egyberészes fürdőruhám. -van. 

- Egyberészes? Szórakozol velem? Na most azonnal indulunk egy normális bikinit venni - pattant fel, és már a kilincset nyomta le, mikor feleszméltem. 

- De egy kérdésem lenne azért: mi a francból? - kiáltottam rá. 

- Mittudom én. Kérsz pénzt anyádtól. Vagy veszel magadnak. Megoldod - vigyorgott. 

- Oké - sóhajtottam beletörődően. Clarrel nem volt érdemes vitatkozni. Nem csak azért, mert ő volt a legmakacsabb ember akit ismertem, hanem mert az esetek többségében igaza is volt. Szóval lebaktattunk a nappaliba, ahol anya volt, és miután elmeséltük, hogy elutazunk a jövő héten a tengerpartra, kunyiztam egy kis pénzt.

- Köszi köszi köszi - örömködtem, aztán már nyitottam is volna az ajtót, hogy elinduljunk a plázába Clarrel, mikor még utánam szólt. 

- És kincsem! Ne tangát vegyél. 

- Na ettől nem kell tartanod - nevettem el magam Clarrel együtt. Én és a tanga: ha fizettek volna érte, akkor se vettem volna magamra olyan ocsmányságot.  

A plázában aztán, mikor betértünk a legolcsóbb üzletbe, ami egyben egész jó darabokat kínált, kezdődhetett is a vásárlás. Nos, kijelenthetem hogy elégedett voltam a végeredménnyel. Bő fél óra után már egy tökéletes példánnyal a kis nájlon szatyromban távoztam az üzletből. Világoskék, alsó részén kétoldalt kissé megemelt, masnival díszített, felső részén pedig kereszt-topos, nyakba akaszthatós változat volt, ami pont annyit mutatott amennyi még ízléses.

- Lena, ez számodra a tökéletes darab! - lelkendezett Clar, ahogy kiértünk a plázából, és a belvárosban elindultunk hazafele. 

- Igen, első látásra beleszerettem. Az már mellékes, hogy érdekesen fogok lebarnulni benne - nevettem fel. - De október van, utána úgyse látszik majd, hogy hol barnultam le, és hol nem - locsogtam, de elakadt a szavam. Épp egy elhagyatott, sötét sikátor mellett haladtunk el, mikor egy ismerős személyt véltem felfedezni ott.

Csak egy kék hajú srácot ismertem. Aki összetéveszthetetlenül ott állt abban a sikátorban, és egy fekete csuklyás alakkal sutyorgott. Még így is, hogy háttal állt nekünk, kétség nélkül állíthattam, hogy ő az. Bárhol felismertem volna. 

- Jézusom, az ott...? - torpant meg Clar is, riadtan suttogva. Egy konténer takarásából figyeltük a történteket. 

- Igen. Ő az - válaszoltam homlokráncolva. 

- Mit keres itt? És egyáltalán ki az, akivel beszél? 

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. Az alaknak az arcába volt húzva a csuklyája, alig látszott az emberből valami. Ekkor a hosszú, térdig érő ballonkabátja egyik oldalát apróra kitárva, valamit mutatott Willnek. 

- Szatír! - kerekedett el Clar szeme. 

Hirtelen Will hátra pillantott, felénk. Pont találkozott a tekintetünk. 

- Húzzunk innen de nagyon gyorsan - ragadtam meg a barátnőm karját, és a lehető leghalkabb futásunkat elővéve eliszkoltunk onnan, miközben hátra-hátra pillantgattunk, hogy nem-e követnek. De szerencsére ez nem következett be, így mikor már sok utcával arréb értünk, lehiggadva beszélhettük ki az eseményeket. 

- Mikor rám nézett, nem tűnt meglepettnek. Mintha már tudta volna, hogy ott vagyunk. Mintha csak azért nézett volna rám, hogy jelezze: ideje mennünk. Nem tudom. Mindenesetre Will jó srác, lehet hogy csak bajba keveredett - ecseteltem Clarék háza felé menet. 

- Lena, egyet biztosra mondok neked: ezzel a Will gyerekkel valami nem stimmel.