Tűz és víz

29. Küzdelem a szobákért

A busz zötykölődve indult el, és nem mondom, hogy nem örültem annak, hogy minden kanyarnál rádőltem Shawnra. Mikor közölték, hogy hat órás lesz az út, kissé betorzultak az arcok, de alapjáraton minket nem nagyon hatott meg. 

- Mi történt a karoddal? - kérdezte Shawn, miközben óvatosan felemelte a karom, amiből egy vékony csík mentén szivárgott a vér. 

- Valami állat nekilökött a busznak, és felszakadt - feleltem úgy, mint akit teljességgel hidegen hagy.

- Barmok - csóválta meg a fejét halványan mosolyogva. 

- Azok - nevettem el magam. 

- Ragtapaszt? - vett elő a tatyójából egy dobozzal, és felém nyújtotta, azzal az idétlen vigyorral a képén. 

- Mióta van nálad ragtapasz? - vettem el a dobozt, és elkezdtem keresgélni egy megfelelő méretűt. 

- Gondoltam, hogy valaki úgyis el fog baszódni, szóval jobb ha van valakinél - röhögött fel. - Majdnem eltaláltam. 

- Végülis - röhögtem el magam én is, miközben felragasztottam egyet a karomra. - Majdnem. Köszi - nyújtottam vissza a dobozt. 

Nos, az út tényleg baromi hosszú volt. Megálltunk párszor benzinkutaknál, ahol feltankoltunk kajával, teljesen kifosztva a boltot. Amúgy meg elvoltunk út közben is, felelsz vagy merszeztünk is, bár mivel egy buszon voltunk, a 'mersz' lehetőség igen korlátozott volt. De mindenesetre nem unatkoztunk. Jack hozott hangszórót, szóval a tanárok legnagyobb örömére olyan hangosan hallgattuk a zenét, hogy majd' beszakadt a dobhártyánk. 

Mikor megérkeztünk, mindenki egyszerre pattant fel a helyéről, így egyszerre megint egy tömegnyomor közepén találtuk magunkat. Miközben a kijárat felé nyomakodtam, kipillantottam az ablakokon: a hatalmas hotel parkolójában voltunk, pár száz méterre a tengertől. 

Rögtön mögöttem szállt le Clar is a buszról, így már ketten csodálkoztunk. 

- Látod? Látod ezt a csodát? - ámuldozott, miközben tátott szájjal és csillogó szemmel bámult mindent. 

- Látom - feleltem elvarázsoltan. Na igen, a hotel nemcsak bazi nagy volt, de ráadásul az udvarában medence is volt, meg jakuzzi, ha nem lenne elég a tengerben fürödni. Napozóágyak szerteszét, tiszta wellness volt. A tengerparton is volt minden, röpi pálya, fagyi árus, bazáros - ahol minden strandra való ketyerét lehetett kapni, felfújható óriás flamingótól kezdve vizi matracig - mindent.

 A hotel mögött erdő terült el, ami megtartotta a kellő nyugodt hangulatot a partnak, azzal, hogy így nem zavart be a város, ami nem messze feküdt innen. A partnak két legszélső részét - legalábbis amelyet láttam - sziklák tarkítottak, egy különösen nagy szikla kissé beljebb is helyezkedett el, tökéletes ugródeszkaként szolgálva. 

A hatalmas, kovácsoltvas kapun áthaladva léptünk be a hotel területére, ami tényleg már a luxus kategóriát súrolta. A hatalmas udvaron átérve beléptünk az épületbe, és a hallban meg is álltunk. 

- Na akkor gyerekek, kétágyas szobák vannak, ki kivel lesz? - fordult felénk Hagrid. A többi osztályt a saját osztályfőnöke informálta, és egyszerre olyan hangzavar lett, hogy mindenkinek üvöltöznie kellett. 

- Én ezer százalék hogy Lenával leszek egy szobában! - ölelt át Clar, mintha ezzel foglalna le a többiek elől. 

- Shawn? - kérdezte Jack vigyorogva a piros hajú osztálytársunktól. 

- Már hogy a faszba ne? - bokszolt bele Jack vállába válaszként Shawn. És így el is rendeződtek hamar a párok: Rob Ryannel, Lyssa Elissel. 

- Tanár úr, én nem lehetnék Diával egy szobában, tudja... - kezdett bele Mark, de Hagrid nem engedte, hogy végig mondja. 

- Nem. Tudom, de nem - vágta rá. 

- De tanár úr - kezdett rá megint, szenvedő fejjel. - akkor lehetnék Shawnnal és Jackkel? 

- Végülis, behozathatunk egy gyerekágyat - vont vállat. 

- Igen - örömködött Mark. 

- Akkor én meg lehetnék Lenával és Clarrel? - kérdezte Dia csillogó szemmel. 

- Persze - bólintott rá Hagrid. 

- Yeah, akkor nem kell egy vadidegennel lennem egy szobában - mosolygott ránk megkönnyebbülten Dia. - Nem ismerek senkit a másik két osztályból. 

- Akkor örülünk - ugrándozott Clar. Na ja, ő volt az, aki ilyen dolgok miatt random felvidult még jobban. 

Hamarabb végeztünk ezzel a szoba üggyel mint gondoltam volna, az angyal osztály is úgy oldotta meg a helyzetet mint mi, de viszonylag hamar végeztek. A bosziknak meg ugyebár könnyű dolguk volt, mert mind a tizen lányok voltak. 

Ezután a portán meg is kaptuk a kulcsunkat, és már mehettünk is fel a szobáinkba. Mivel már délután három körül járt, ezért megkaptuk az egész napot szabadfoglalkozásnak. 

Mikor megláttam, hogy az első emeleten van a szobánk, megragadtam a bőröndöm fülét, és már el is kezdtem felfele rángatni a lépcsőn, mikor hirtelen valaki kikapta a kezemből. Felnézve Shawnnal találtam szembe magam, akinek látszólag meg se kottyant plusz egy bőrönd. Nem szólt semmit, csak rám mosolygott, azzal a féloldalas mosolyával, és vitte fel a bőröndöm. Mikor körbenéztem, meglepődötten vettem tudomásul, hogy az osztályunkban minden fiút megszállt az udvariasság, és Shawn példáját követve cipelték a bőröndöket. Egyedül Mark maradt ki a sorból. 

- Mi van, az hogy együtt vagyunk, nem jelent semmit - röhögött Mark, miközben Dia elkerekedett szemmel meredt rá. 

- De köcsög vagy - vágta a szemébe sértődötten. 

- Hagyjad már - nevetett Mark még mindig, és felkapta Diat a bőröndjével együtt. Na erre már Dia is elnevette magát, és vigyorogva dőlt Mark vállának. 

Jó volt rájuk nézni. Amilyen érdekes pár voltak, olyannyira kétségkívül összeillettek. 

Mikor felértünk az emeletre, megkerestük a tizenkettes szobát, ahol mi voltunk, és Shawn lerakta az ajtó elé a bőröndöm. 

- Este tali a parton - köszönt el Shawn, de előtte még jól összeborzolta a hajam. Erre kénytelen voltam elnevetni magam. 

- Ja! Gyertek ám le! - kiáltotta még utánunk Jack is. 

- Ott leszünk - vágtam rá nevetve, miközben a kulccsal babráltam. Aztán mikor Mark is letette Diát az ajtónk előtt, és nagy nehezen elváltak, a fiúk bementek a szobájukba, tizenhármasba, mi meg a miénkbe. 

A szoba átlagos nagyságú volt, két ággyal, mert még nem hozták be Diának a gyerekágyat, tévével, éjjeliszekrényekkel, és fürdőszobával, amiben kád is volt, meg zuhany is, szóval igazán nem volt hiányunk semmiből. És a legjobb: közös erkély a tizenhármas szobával.