Tűz és víz

59. A titkos viszony

Ryan és Rob a kádban ülve csókolózott. 

Az érkezésemre mindketten felkapták a fejüket, és halálra váltan meredtek rám. Én csak elkerekedett szemmel bámultam vissza rájuk. Totál lesokkolódtam. 

- Mi az? - hallottam meg Shawn hangját a folyosóról, amint épp a mosdó felé tart. 

- Semmi - csaptam be az ajtót. - Már vannak bent. 

- Vannak? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva. - Kik? 

- Khm, nem ismerem őket. Egy felsőbbéves srác meg valami csaj - feleltem, természetesnek szánt hangon. 

- Ó - bólintott. - Akkor ne zavarjuk őket - nevette el magát. 

- Ja. Menjünk le a földszintre, nézzük meg Dia megtalálta-e már Markot - mondtam direkt hangosan, hogy meghallják a mosdóban. 

- Jól van - fogta meg a kezem, azzal elindultunk le a földszintre.

Nem tudtam, mi ez Rob és Ryan között, és hogy ha van is egyáltalán valami közöttük, az mennyi ideje tart, de azt viszont tudtam, hogy titokban akarták tartani. És én ezt tiszteletben tartom. 

Boldognak tűntek együtt. Bár ez lehet csak az alkohol miatt volt, de mindegy. Az ő dolguk. Mindenesetre szerintem aranyosak voltak együtt.

A nappaliba menet próbáltam terelni a témát, hogy Shawnnak még csak gyanús se legyen a szitu. 

Az éjfél közeledtével próbáltuk megkeresni a többieket, hogy együtt lépjünk át az új évbe. 

Az udvaron pár felsőbbéves srác már a tüzijátékokat készítette elő. Nem sokkal mellettük megláttuk Jacket és Clart, na meg Jusztinkát, amint valamin nevetnek. Eme idilli családi kép annyira meghatott minket, hogy inkább nem röhögtük el magunkat. 

- Tényleg összeillenek - néztem rájuk merengve.

- Ja, de ha Jacken múlik akkor szalagavatóig nem jönnek össze - jegyezte meg szórakozottan. 

- De szerencsére nem csak rajta múlik - tettem hozzá. 

- Ezt most úgy mondtátok, mintha ti olyan könnyen összejöttetek volna - hallottam meg a hátunk mögül egy hangot. Dia állt ott Markot támogatva. 

- Nem lehet mindenkinek átlagos története - válaszoltam mosolyogva.

- Hé! - illetődött meg. - Ha most Mark józan lenne, ezen megsértődött volna! - tette hozzá komolyan. Aztán ő is elröhögte magát, velünk együtt. Mark meg csak tovább vihogott. 

- Amúgy, hol van Lyssa és Elis? - kérdeztem rá. 

- Itt - lépett elő  hirtelen az említett két személy a tömegből. 

- Jesszus! - rezzentem össze. - Ma miért ijesztget mindenki? - tettem fel a költői kérdést. 

- Fogalmam sincs Lena - tette a vállamra a kezét valaki hátulról, mire egyhelyben ugrottam egyet. Erre a többiekből kitört a röhögés. Szerencsére hátra fordulva konstantáltam, hogy csak Ryan volt az, aki Robbal együtt megérkezett. - Nem vicces - tettem a szívemre a kezem, tettetett sértődöttséggel. 

- Ti meg hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Dia. Erre mind a hárman összenéztünk. 

- Mielőtt felmentünk az emeletre, én a nappaliban láttam őket - vontam vállat, miközben küldtem a két srác felé egy olyan "nyugi, tudok titkot tartani" pillantást. 

- Ja, akkor oké. Én a kertben rángattam le Markot a kerítésről, mert mindenképpen át akart mászni a szomszédba, boldog új évet kívánni - forgatta a szemét, miközben Mark hisztérikus nevetésben tört ki. 

- Az úgy konkrét - jelent meg mellettünk Jack, Clarrel. 

- Abbahagynátok a semmiből előtűnést?  - fordultam körbe hitetlenkedve. - Remélem nem hagytad inni - néztem a feltehetőleg részeg Clarre.

- Viccelsz? Ő nem hagyott inni engem! Csak egyszer akartam inni egy pohár whiskyt, de azt is kiverte a kezemből! - panaszkodott Jack, mire mi kiröhögtük. A két részeg meg csak artikulálatlanul ordibált és röhögött felváltva. Elragadóak voltak. 

- Elissel amúgy mi van? - fordult Rob Lyssa felé. 

- Azóta lehangolt, mióta egy random srác ráüvöltött, hogy "anyád egy sátor" - felelte sóhajtva, rutinból röhögni kezdtünk ismét. Végül már Lyssa is elnevette magát, és csak Elis bámult maga elé lesokkolódva. 

- De miért pont sátor? - kérdezte kétségbeesetten. 

- Mert olyan szép és csodás, mint egy  sátor - szólt kedvesen Jack, próbálva megvigasztalni őt. De erre a többiek csak még jobban kacagtak. Viszont sikeresnek bizonyult, ugyanis Eliz elmosolyodott.

- Én mondtam neki, hogy ne vegyen magára minden kis szart, de hiába - vont vállat Lyssa. 

- Lyssa, azért az engem is megrázna, ha anyámat holmi jöttment lesátorozná - tette a szívére a kezét Jack, miközben megjátszott felháborodással, nézett körbe. Erre ismét elnevette magát mindenki. Hiába, ez már csak egy ilyen éjszaka volt: mindenki mindenen röhögött. 

Egyszercsak arra eszméltünk fel, hogy mindenki  visszaszámlál körülöttünk. Így hát a mi bandánk is elkezdett üvöltve visszaszámlálni. 

Dia és Mark mosolyogva nézett össze, miközben egymást túlkiabálták, hogy "hét". Lyssa összefont karral álldogált, várva, hogy vége legyen az üvöltözésnek. Elis hátrahajtott fejjel várta a tüzijátékot. Clar Jacket átölelve ordította, hogy "négy". Rob lehajtott fejjel várta az éjfélt. Ryan meghúzta a pezsgősüvegét, miközben végig Robot bámulta. Shawn pedig a derekamnál fogva magához húzott, és több tucatnyi emberrel egyszerre skandáltuk, hogy "egy". 

A fellőtt tüzijátékok robbanása, és az ezernyi egyszerre elhangzó "Boldog új évet" között, Shawn megcsókolt. Az évben először, de közel sem utoljára. 

Többek között persze nem csak mi köszöntöttük csókkal az új évet. Természetesen Mark és Dia is, utóbbi utána rögtön hozzá is tette nevetve, hogy "Pia szagod van te állat.". 

És még szemtanúi lehettünk annak is, ahogy Clar megcsókolta Jacket. Fekete hajú barátunk a kezdeti meglepődés után visszacsókolt, és nem tolta el magától. Erre a gesztusra mindenki csak a szokásos 'ú' hanggal reagált. 

- Mondtam, hogy nem csak Jacken múlik - néztem Shawnra, aki erre kénytelen volt elnevetni magát. 

Mikor szétváltak, Clar tovább nevetgélt, révén, hogy részeg volt, bár szerintem józanul se cselekedett volna másképp. Jack pedig zavartan nézett hol erre hol arra. 

Egy darabig csak szótlanul bámultuk a tüzijátékot. Abban a pillanatban minden olyan tökéletesnek tűnt. 

De sajnos ez se tartott sokáig. Ugyanis hirtelen különös érzelem kerített hatalmába, mintha valaki figyelne. Emellett olyan érzésem támadt, mint még soha ezelőtt, ezért elszakítottam a tekintetem az égtől. Nem tudtam még én magam se eldönteni, hogy rossz vagy jó ez az új érzület, mindenesetre mágnesként vonzott ismeretlen végzetemhez.

Félve kémleltem körbe, és nem is kellett sokáig nézelődnöm, ugyanis egyből megpillantottam az érdekes előérzetem tárgyát. 

Hiába volt tömeg, a rengeteg arc közül rögtön felismertem az övét. Hisz már úgy beleégett a retinámba, hogy soha nem tudnám elfelejteni. 

Pont engem nézett. Mikor találkozott a tekintetünk, elmosolyodott. 

De ez a mosoly, ez a mosoly valahogy más volt. 

Viszont nem maradt sok időm ezen elmélkedni. 

Ugyanis az alak elindult. 

Egyenesen felém.