Tűz és víz

24. Baleset kémián

A mai egy nagyon hosszú és zsúfolt nap volt. De kezdjük is azzal, hogy reggel a menzán a tegnapi pompomlány válogatóról folyt a diskurzus. Ami érthető, mivel a kosárcsapat mellett ez volt a lepopurálisabb klub a gimiben. Szóval tegnap szinte az egész suli ott is volt rajta. Én már tegnap végighallgattam Clar és Dia beszámolóját róla, de azért mosolyogva hallgattam a többiek áradozását is. 

- Képzeld Lena, ott volt az a barátod is, a Tim - szólt Lyssa két falat között. 

- Ja, meg hozta két haverját is, legalább feltöltötték az üres helyeket - tette hozzá Jack. 

- Öhm, ennek örülök, hogy megismertétek, meg minden - válaszoltam kissé zavartan. 

- És emlékeztek, mikor Jackson hozzámvágta azt a virslit? - vihogott Mark. 

- Az nagy volt - kezdtek röhögni a fiúk. 

- Ki az a Jackson? - kérdeztem rá, mert kezdett zavarni, hogy ők itt röhögnek valami közös emléken, én meg nem is értem hogy miről van szó és miért olyan vicces. Bár, ha jobban belegondolok, az a sztori, amiben valakihez hozzávágnak egy virslit, nem lehet nem vicces. 

- Tizenegyedikes. Előttünk ült pár sorral a lelátón, és mikor elkezdtek hullámozni, olyan lendülettel emelte fel a karját hogy kiesett belőle a virsli, és a fejemnek csapódott - ecsetelte Mark röhögéstől fulladozva a roppant humoros történetet. Amit mondjuk én se állhattam meg mosoly nélkül.

- Már nem azért, de miért volt nála virsli? - tettem fel eme elmés kérdést. 

- Hát mert finom - vágta rá Rob. Na igen, kár volt megkérdeznem ezt egy olyan osztályban, ahol különböző étel van az emberek zsebében, arra az esetre ha valakit meg kéne dobni vele. Kitűnő fegyver. Kinek kell a szupererő, ha meg is dobálhatjuk a másikat kajával. 

- Meg aztán oda is jött hozzánk, mert mikor oda kiabált nekünk hogy dobjuk vissza a virslit mert meg akarja még enni, Mark megzabálta - röhögött Jack. 

- Igen. És jólesett - erősítette meg Mark, legalább olyan büszkén mintha most diplomázott volna le. 

- De jófej gyerek, odajött és dumáltunk egy sort - bólogatott Shawn. 

- Hogy én mikről maradtam le - sóhajtottam tettetett sajnálkozással, mire a többiek elnevették magukat. Ezeket voltak azok a sztorizgatós, békés reggelek, amikre sok-sok év múltán is mosolyogva emlékeztem vissza.

------------------

- Ma páros munka lesz - szökdécselt be a terembe a tanár úr vidáman. 

- Ha nem a saját szememmel látom, akkor el sem hiszem, hogy ilyen jók az izületei - jegyezte meg suttogva a mellettem ülő Jack. Ami jogos is volt, én se néztem ki a hegyomlás kémia tanárunkból, hogy egyszer szökdécselve jön majd órára. De végülis szimpatikus volt, ez még egy lapáttal tett rá. 

- Egy egyszerű kísérletet fogtok végrehajtani - kezdte magyarázni. És magyarázta, magyarázta, és csak magyarázta. Úgy látszik nagyon belelendült. - Érthető? - kérdezte végül. Válaszul tíz, üveges szemmel maga elé meredő diákot kapott. - Gondoltam. Akkor lépésről lépésre elmagyarázom - csapta össze a kezét, mint aki nem is számított másra.

- Akkor ezt a löttyöt öntsük bele ebbe? - emelt fel Jack két kémcsövet. 

- Úgylátszik - vontam vállat. És ez így ment tovább az elkövetkezendő lépésekben is. 

- Mit csinálsz? Nem azt kell! - veszekedett Lyssa Markkal, aki éppen bele akart önteni egy piros folyadékot a vegyületbe. 

- De! - erősködött.