Tűz és víz

7. Egy délután csodaországban

Csurom vizesen estünk be az iskola ajtaján. Mert az esőnek pont akkor volt kedve zuhogni, mikor elindultunk abból a nyüves házból. Ami aztán egyik percről a másikra átment viharba, a mi legnagyobb örömünkre.

- A többiek szerinted már itt vannak? - kérdeztem Shawn-tól, mikor a kollégium folyosóin haladtunk.

- Passz. Nézzük meg - mondta, azzal mindketten elkezdtük végigkopogtatni az ajtókat. Semmi válasz.

- Oké, akkor én megyek zuhanyozni. Szerintem te is tedd ezt, mert olyan tüdőgyulladást kapsz, hogy még két hét múlva is az ágyat nyomod  - mondta Shawn, miközben már nyitotta az ajtaját. 

- Ok - hagytam rá, miközben elkezdtem keresgélni a kulcsomat a zsebeimben. Csak az volt a baj, hogy nem találtam. Az összes létező zsebemet átnéztem, és sehol semmi. Egyre szaporább pulzussal matattam a zsebeimben. Pedig már tudtam, hogy akárhányszor kutatom át őket, a kulcsok bizony nem fognak varázsütésre ott teremni.

- Elhagytad, mi? - röhögött kárörvendően, még mindig az ajtóban állva. 

- Nem találom sehol... - estem kétségbe, ignorálva a kárörömét.

- Na, akkor gyere be - tárta ki az ajtaját előttem nagy kegyesen.

- De - kezdtem volna ellenkezni, de nem hagyta, hogy befejezzem. 

- Vagy felőlem állhatsz is kint a folyosón órákig - dőlt neki az ajtófélfának úgy, mint akit tényleg hidegen hagy, hogy mit választok. Végül kihasználtam, hogy nagylelkű kedvében volt. 

Összepréselt ajkakkal, szó nélkül mentem be mellette a szobába. Pillantásra se méltattam, de a szemem sarkából láttam, hogy győztes mosoly terült szét az arcán. A helyiségben félhomály fogadott, pont úgy, mint múltkor. Az ablakok el voltak húzva a nehéz, bordó bársonyfüggönnyel, így csak a vörösen izzó égősorok adtak fényt, amik a baldachinos ágy köré voltak tekerve. 

- Menj te először zuhanyozni - mondta, miközben a szekrényben kotorászott, aztán a kezembe nyomott egy törölközőt. 

- De - emeltem fel a mutatóujjam kötekedően, de megint a szavamba vágott.

- Ja tényleg, tessék - adott a kezembe egy pólót. Nem fért a fejembe, hogy a saját pólóját csak úgy odaadta, minden kertelés nélkül.

- Kösz - nyögtem ki, mikor végre szóhoz jutottam a döbbenettől. Aztán vöröslő fejjel kullogtam el a fürdőbe. 

Lenyúztam magamról a zavaróan rám tapadó vizes ruháimat, és beléptem a zuhanykabinba. Kissé feszélyezve éreztem magam, mivel azért csak a saját fürdőszobájában érzi igazán konfortosan magát az ember. De a forró víz itt is rendkívül jólesett átfázott testemnek. Mindeközben azon voltam, nehogy itt is oly menthetetlenül elkalandozzék a gondolatom, mint az nálam szokott lenni. Nem akartam megvárakoztatni Shawnt, főleg nem azért, mert megint átgondolom az életem a zuhany alatt.

Mikor az Old Spice tusfürdőjével mostam át magam, végre eszembe jutott, hogy innen olyan ismerős az illata. De az elfajzott gondolatot, miszerint az illatáról gondolkodom, hamar elvetettem. Ma nekem is férfi illatom lesz - állapítottam meg egykedvűen magamban, s tovább mostam magam.

Mikor kellőképpen átmelegedtem a zuhany alatt, kiszálltam a kabinból. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy még a törülközőjének is olyan illata van, mint neki. Miután végre száraz voltam mindenhol, felvettem Shawn vörös pólóját, amin a Winged Skull logója díszelgett középpen. Hát ha a törülközőnek Shwn illata volt, akkor ennek még inkább. Gondolatban idegesen jegyeztem meg, hogy a férfi parfümöknél elég ha egyszer ráfújod magadra, az két hétig érződik húsz méterről, női parfümöknél meg a fél üveggel magadra öntheted, úgyis fél óra múlva már nem érzed. 

Lelki kirohanásom után elégedetten szemléltem meg magam a tükörben. Durván combközépig ért a póló, s elég bő volt ahhoz, hogy ne zavarjon engem a melltartó hiánya. Viszont Shawn, ő még nem tudta, hogy ezt a pólót már soha többé nem kapja vissza. 

Amikor kiléptem a fürdő ajtaján, őt a kanapén elnyúlva pillantottam meg, amint nyugisan gépezett.

- Jól áll rajtad a pólóm - nevette el magát, s egy kifürkészhetetlen mosolyt vetett rám. Ekkor ő is elindult a fürdőbe. De még azelőtt teljes lelki nyugalommal lekapta magáról a pólót, hogy becsukta volna maga mögött az ajtót. Direkt csinálta, ebben biztos voltam. Csak tudtam volna, mi járt ilyenkor a fejében.

És amint becsukódott mögötte az ajtó, én felfedező hadjáratra indultam a szobájában. A televízió mellett videójátékok dögivel. Az íróasztalán magazinok hevertek szétdobálva. Az ágya sem volt beágyazva. Mivel most úgyse látott senki, minden mindegy alapon rávetődtem a matracra. Szinte belefulladtam az illatfelhőbe, ami fogadott itt is. De nem maradtam ott sokáig, mert bármikor kiléphetett Shawn a fürdőből. Ezért átvándoroltam a kanapéra. 

Hirtelen vágta ki a fürdőszoba ajtaját, s szinte egy szál semmiben lépett ki rajta. Csupán egy törülköző takarta, amit hanyagul a dereka köré csavart. Annyi lélekjelenlétem nem maradt, hogy tisztán gondolkodjak. Nem titkoltam, mikor végigmértem, s elismerően vettem szemügyre kidolgozott testét. Nem zavartatva magam, számolni kezdtem a kockáit a hasán. A hat nem rossz - állapítottam meg magamban. 

- Elfelejtettem ruhát bevinni - röhögött fel lazán. Kicsit sem érezte magát feszélyezve, sőt, csak most érezte magát igazán elemében szemmel láthatólag. A szekrényéhez lépve előkapott onnan pár ruhadarabot, és már ment is vissza a fürdőbe. Én meg még mindig kiszáradt szájjal bámultam utána. Percek teltek el, mire újból kilépett a párás helyiségből, s megtisztelt drága jelenlétével.

- Na, akkor mit csináljunk? - kérdezte a legnagyobb természetességgel, miközben illatfelhőt hozva magával, elterült mellettem a fekete bőr kanapén.

- Passz, nekem csak a fürdőszobád kellett - dőltem a kanapé háttámlájának vigyorogva. Közben próbáltam eltekinteni attól a ténytől, hogy Shawn leplezetlenül mért végig az imént.  

- Tudtam, hogy csak kihasználsz - nevetett fel érces hangon. Nem tudtam hozzászokni a tényhez, hogy még mindig szembrebbenés nélkül bámul ebben a szegényes öltözetben. - Mézhetnénk filmet - vetette fel, mikor nem válaszoltam már egy ideje. 

- Ja, jó ötlet - bólintottam egykedvűen, próbálva rendezni vonásaimat.

- Horror mehet? - lépett oda a tv melletti dvd állványhoz. 

- Persze - legyintek. Szerettem a műfajt, annak ellenére, hogy rohadt ijedős ember voltam. Mindenesetre ezen legalább garantált volt, hogy nem alszom be.

- Démonok között? - mutatta fel a dvd-t. 

- Okés - mondtam. Ezerszer láttam már, de nem baj. 

Miután elindította a filmet, közvetlenül mellém ült le, karját a háttámlán nyugtatva. Zavaromban nem is tudtam, mit kezdjek a helyzettel. Kihasználjam-e az alkalmat, és húzódjak közelebb, vagy tartsam a távolságot ezzel a bajkeverővel? 

Körülbelül a film felénél tarthattunk, mikor benyitott a szobába Clar. Elég megilletődött fejet vágott, s szája tökéletes o betűt formált. Mondjuk Shawn épp átkarolt már, én pedig szorosan mellette kuporodtam össze. Igen, jogos volt barátnőm reakciója. De nem tehettem róla, a jumpscare-eknél reflexszerűen ugrottam egyet, rendszerint az irányába. Történetesen az egyik ilyennél volt az, hogy ő megnyugtatásul átkarolt. 

- Nem akarok zavarni... de Lena, itt a kulcsod! Szépen elhagytad a hallban! Most képzeld el hogy egy pedofil találja meg helyettem, és éjszaka megerőszakol! - tolt le, miközben ledobta mellém a kulcsot.

- Kösz, Clar, örök hála! De... Egy: ebben az iskolában szerintem nincsenek pedofilok, Kettő: ha nem találom meg a kulcsom, nem is tudok bemenni a szobámba, és nem tud megerőszakolni egy pedofil se. 

- Oké okoska, de bármi megtörténhet - hátrált az ajtó felé, mutatóujját fenyegetően meglóbálva maga előtt. Aztán kipördült az ajtón, és már színét se láttuk.

- Most már maradok végignézni a filmet - néztem Shawn-ra, megvonva a vállam.

- Még szép - nézett rám úgy, mint akinek nem is lenne más választása.