Tűz és víz

9. Reggeli dráma

Reggel hétkor nyűgösen csaptam a telefonomra, ami szombat reggel is ébresztett. Hát igen, jó gimi ez, de megvannak a maga hátrányai. Például hogy csak szombaton lehet hazamenni. 

Fáradtan nyújtóztam egyet, közben pedig leállítottam a riasztást. Kilenckor indul a pályaudvarról a buszunk, amivel hazamegyünk a nagyvárosba. De megbeszéltük még tegnap este az udvaron, akik ott maradtunk még sokáig, hogy reggelizni beülünk egy kávézóba, vagy valami kajáldába. Mert akármilyen kis város ez, egy kávézónak csak kell lennie itt. Nem ismerte még egyikünk se ezt a várost, szóval majd a belvárosban kell keresnünk valami helyet. Mindenesetre nekem tetszett az ötlet, egész hangulatosnak ígérkezett.

A bőröndömbe már bepakoltam tegnap este, szóval azzal már hál' Istennek nem kellett vesződnöm így kora reggel. Csak a legfontosabbakat pakoltam be, hogy túléljem a hétvégét. Laptop, egy jó könyv, ruhák természetesen, tisztálkodásra alkalmatos tárgyak. Szóval a pasztel kék, virágmintás kis bőröndöm már az ajtó mellett állt indulásra készen. 

Mikor én is üzemképes állapotba kerültem nagy nehezen, átvonszoltam magam Clar-hez. Vagyis csak vonszoltam volna magam, ugyanis az ajtaja zárva volt, így arra kényszerültem, hogy a folyosón ácsorogjak.

 Már így is furcsálltam hogy nem ő jött át előbb, mert általában ő mindig előbb kész van. Hármat kopogtam az ajtaján, mire végre kinyitotta nekem. Ott állt a ruhásszekrénye előtt, kezében egy fehér farmer sorttal, és egy fehér farmerszoknyával, és első pillantásra megtudtam ítélni, hogy épp az oly ismerős reggeli dilemmát éli át. 

- Lena, segíts - nyüszítette. - Melyiket vegyem fel? - kérdezte, tanácstalan arckifejezéssel meglóbálva előttem a ruhadarabokat. Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy tök mindegy, csak jöjjön már. De vettem egy mély levegőt, és elkezdtem górcső alá venni a problémát.

- Hm... ehhez a pólóhoz, ugye? - mutattam rá a rajta virító fehér pólóra, amin random fekete felirat díszelgett. 

- Ühüm - bólintott. - Tudod, Jack miatt van ez az egész - forgatta meg a szemét tehetetlenül.

- Értem - mosolyodtam el. - Nos, a szoknyát javaslom. Meg amúgy is, egy kávézóba azért mégiscsak a szoknya jobban illik, mint a sort. Vagy nemtom - tettem hozzá az utóbbi mondatot, arra az esetre, ha a tanácsommal netalántán elrontanám az egész életét.

- Ja, igazad van, ebből a szempontból meg se gondoltam - hadarta megvilágosodva, miközben felkapta a ruhadarabot. Még egy fehér balerina cipőt felvett hozzá, és már nyúlt is a fehér, muffin mintás bőröndjéért. - Mehetünk - jelentette ki, miközben az ajtó felé vette az irányt. Mikor kiléptünk a folyosóra, már ott várt minket Dia.

- Na végre valaki! Már épp be akartam kopogni hozzátok - lépett mellénk türelmetlenül.

- A fiúk mit csinálnak még ennyi ideig? - pillantottam türelmetlenül Shawn ajtajára. Valahogy elvártam volna tőlük, hogy kevesebb idő alatt készüljenek el, mint mi. De úgy látszik, minden nap egy meglepetés itt.

- Fogalmam sincs - szólt Dia. - De Elisnek és Lyssának nem szólunk? Mert oké, hogy tegnap nem voltak ott mikor megbeszéltük ezt, de szerintem alap, hogy ők is jönnek.

- Ja, nekik is jönniük kell - szólalt meg Clar kissé szomorúan. Biztos hogy még a tegnapi vita miatt emésztette magát.

- Akkor kopogjunk be hozzájuk - lépett oda Dia Lyssa ajtajához, és már kopogott is be rajta. Én pedig Elis ajtajánál tettem ugyanezt. 

- Mi van? - hangzott fel egy nyúzott hang Lyssa szobájából. 

- Dia vagyok, és gyere velünk reggelizni valami kávézóba, mert mindenki ott lesz- közölte Dia, olyan lelkesen, mintha legalább az angol királynőhöz mennénk reggelizni.