Tűz és víz

12. Mesterhármas az udvaron

- Múlt órán csak beszélgettünk, nem maradtál le semmiről, ne aggódj - mondta Clar, miközben a kémia terem felé sétáltunk, valahol az északi szárnyban. 

- Tipikus, mikor nem jövök be, csak beszélgettek - forgattam meg a szemem fáradtan. - Ez az iskola kész labirintus - néztem a gótikus mintázatú falakra, miközben azon gondolkoztam, hogy Clar hogy tudja megjegyezni hogy mi, hol, és merre van. Én egyedül már biztos elvesztem volna itt.

- Hát jó nagy, az biztos. És mennyi helyen még nem is jártunk. 

- Igen. Egyszer fel kéne fedezni azokat is. Főleg az Északi tornyot, ott sok tiltott terem van.

- Biztos valami fekete mágia vagy mit tudom én mi van ott - vonta meg a vállát. Őt soha nem érdekelték annyira az ilyen dolgok, mint példának okáért engem.

Mikor beléptünk a jól felszerelt terembe, egyből megcsapott az a jól ismert kénes szag, ami a kémia termekre jellemző, és amit a tanárok csak a "tudomány szaga"-ként emlegetnek. A padok kettesével voltak elrendezve itt, és a padok közepén volt elhelyezve az a tipikus kis mosdókagyló. A padok az átlagnál kicsivel nagyobbak voltak, de úgy ánblokk a terem is. A többiek már mind bent voltak, tekintettel arra hogy már becsengettek pár perce. Az egyik első padba ültünk le Clarrel, és pár perc múlva a tanár is beesett a terembe. Alacsony, pufók tanár úr volt, télapóra jellemző fehér szakállal, és pirospozsgás arccal. Az efféle tanárokat különösen szerettem, mert általában kedvesek voltak és jófejek. Persze csak sztereotípiák ezek, de legtöbbször igazak voltak. 

- Jó reggelt gyerekek! Ma elrendezzük az ülésrendet az óra elején. Névsor szerint lesznek elosztva a párok. 

- Ne -suttogtam, és kétségbeesetten megragadtam Clar kezét. Mellette ülni a legjobb. De biztos voltam benne, hogy nem vele leszek párban, mivel ő a névsor legelején volt, én pedig a legvégén. 

- Az első padba - tette rá a kezét a tanár az említett padra, miközben egy papírról olvasta fel a párokat. - jöjjön Clarissa és Ryan. A második padba Shawn és Elisabeth - ennek szavalása közben mindig az említett pad elé ment, mintegy ezzel is prezentálva az egészet. - Robert és Diana. Melissa és Mark. És végül Jack és Lena - fejezte be, és visszasietett a katedrához.

------------------- 

- Te Lena, az a srác rohadt jól néz ki - bökött Clar Will felé, miközben a kosárpálya mellett ültünk a betonon az egyik szünetben. 

- Ja, az csak Will - válaszoltam nemes egyszerűséggel. 

- "Ja, az csak Will" ... olyan természetességgel mondod mintha ezer éve ismernénk! Na ki vele honnan ismered! - esett nekem Clar. Én pedig elmeséltem, hogy úgy nagyjából mi is történt tegnap éjjel, amikor megismertem.

- Szóval ő a te fiú változatod - jelentette ki határozottan, mikor befejeztem a sztorit. 

- Mondhatni - vontam vállat. Ebbe még így bele se gondoltam, de nem volt hülyeség.

- És akkor most mi lesz? Lecseréled Shawnt? - szegezte nekem a kérdést.

- Dehogy, ő csak egy barát, meg amúgy is tegnap óta ismerem csak - hüledeztem a feltételezésen.

- Az épp elég idő ahhoz hogy beleszeress valakibe, ezt te is jól tudod - vetette a szememre. 

- Oké, de Shawnt egészen megszerettem. Tudom, Will jól néz ki, azonos érdeklődési köreink vannak, kedves, meg minden, de nem Shawn - fejtettem ki türelmesen.

- Na ja. Gyere, menjünk oda hozzá - ragadott karon hirtelen, és azzal a lendülettel fel is rántott a földről.

- Várj, neked nem Jack jön be? - vontam fel a szemöldököm. Néha olyan nehéz volt őt kiismernem, még nekem is. 

- De, de attól tetszhet más is. Úgyse jövök vele össze csak azért mert tetszik - vont vállat, miközben Will felé haladtunk. Ő már csak ilyen könnyed ember volt, nem görcsölt rá semmire. Ebbe sem gondolt bele túl sokat, megtetszett neki egy ember, odament hozzá, ennyi. Említett személyünk egy könyvbe volt belemerülve, amit egy padon ülve olvasott. - Megy amúgy is! Azért szeretném tudni hogy ki is ez az alak, nehogy valami perverz nyomuljon rád - nézett rám sokatmondóan, mikor még kellő távolságban voltunk Willtől. 

-  Willből mindent kinézek, csak azt nem hogy perverz - nevettem el magam őszintén. Ő tipikusan az a srác volt, akiből nem néztem volna ki semmi ilyesminek még a gondolatát se. Olyannak látszott, mint akit ilyen testi javak nem foglalkoztatnak, ő egy kapcsolatban is tökéletesen megelégszik a szellemi összetartozás örömével. Ha megjelent lelki szemeim előtt a kettőnk képe, mint egy pár, magamat gaz csábítónak láttam, ki minden hónapban egy hétig megkísérti őt. 

- A látszat néha csal - nézett rám komolyan Clar. Tudtam, valóban nem viccel, hanem értem aggódik. De csupán a feltételezés ismét mosolyt csalt az arcomra. - Nem is képzeled hogy milyen jól elrejtik egyes emberek a szándékaikat - bólogatott közben, mint aki ezzel is a saját igazát akarja megerősíteni. 

- Ne ijesztgess - néztem rá komorabban. 

- Nem ijesztgetlek Lena, ez a valóság. Lehet naivnak tűnök néha, de azért tudok egyet s mást.  

- De komoly lett a hangulat. 

- Ja, de nem sokáig. Mert most bevetem magam - jelent meg az arcán a pajkos mosoly. - Szia Will! Mit olvasol? - köszönt rá jó hangosan, aztán lehuppant mellé a padra, mit sem zavartatva magát. 

- Üdv, Clarissa - válaszolta a fiú rezzenéstelen arccal, fel sem nézve a könyvből. Nem is lepődött meg rajta, hogy egy ismeretlen lány tudja a nevét. Jobb kérdés, hogy vajon honnan tudta Clar nevét? Biztos nem találkoztak még, azt a barátnőm említette volna. 

- Hali - ültem le én is Will másik oldalára. 

- Lena!  - mosolyodott el, miközben összecsukta a könyvét, és rám emelte csillogó tekintetét. - Micsoda kellemes meglepetés - fordult felém mosolyogva. Közben Clar, akire Will már rá se nézett, először lebiggyesztett szájjal meredt rám, aztán egy pillanattal később már mindkét középső ujját kinyújtva, vadul mutogatott a fiúra. Ő ebből semmit nem érzékelt még mindig, vagy csak ennyire leszarta Clart. 

- Már megbocsáss, de honnan is tudod a nevem? - vonta kérdőre fennhangon a barátnőm Willt. Tudtam, ő nem hagyja, hogy bárki is ignorálja őt. Vissza is küzdötte magát a társalgásba. Mert őt bizony nem fogja figyelmen kívül hagyni senki.

- Oh, hát - fordult felé ismét. - Meghallottam valahol - válaszolta teljes természetességgel, mintha akár számított is volna erre a kérdésre.

- Aha - dünnyögte Clar, mint aki egy szavát sem hiszi. Már kezdett a csend kínossá válni, mikor megszólaltam. 

- Na, mutasd mit olvasol - vettem magamhoz hirtelen az ölében tartott nehéz könyvet. "Saint-Germain az alkímiáról - az önátalakítás tudománya" - állt a borítón cikornyás betűkkel. Elképedtem kissé, és kérdőn néztem Willre. Nem tudtam hová tenni eme különös olvasmányt.

- Érdekes könyv - felelte egyszerűen. Úgy gondoltam, biztos Clar jelenléte feszélyezi kissé, ezért ilyen szűkszavú.

- Lena! A matek házid odaadod? Tudod hogy szétkap a banya ha nincs kész - sétált oda hozzánk Shawn lazán, kosárlabdát pattogtatva. Közben igen szúrós pillantásokat küldött Will felé. Meg se próbálta leplezni ellenszenvét.

- Aha - állttam fel Will mellől, és kapva kaptam a lehetőségen, hogy ebből a kínossá váló szituációból lelépjek. Szürreális volt együtt látni őket, Willt, Clart és Shawnt. A mesterhármas.

- Jaj, nekem sincs kész a matek házim! Várjatok, én is jövök! - lépett mellénk Clar is még időben. El sem tudtam képzelni, mi lenne abból ha ezek ketten egyedül maradnának. 

- A szobámban van a matek cuccom még - néztem Shawnra, miközben elindultunk a kolesz felé. 

- Szerinted nekem? - pillantott le rám hanyagul, miközben a kosárlabdát lazán visszapasszolta a pályán álló Jacknek. Aztán se szó, se beszéd, átkarolta a vállam, és így mentünk tovább.