Tűz és víz

43. Mindent tisztázok

Másnap, mikor reggel haza érkeztünk a busszal, elkaptam Shawn karját, még mielőtt elindult volna. 

- Megyünk együtt? - néztem rá a tőlem telhető legártatlanabb tekintettel.

- Álmodozz csak - rántotta el a karját, és elindult egyedül. Csalódottan néztem utána, de eldöntöttem akkor, hogy nem fogom ilyen könnyen feladni. Holnap is lesz nap. 

- Jössz velem - ragadta meg a karom Clar. 

- De nem is egyfele lakunk - értetlenkedtem. 

- Hazakísérlek. Kerülök egyet. Na és? - legyintett, és elindultunk. 

------------------

Vasárnap éjjel tíz körül járhatott, mikor úgy döntöttem, lemegyek egyet levegőzni még. A pulcsimra még felkaptam Shawn dzsekijét, aki amúgy úgy látszott, talált otthon másikat, mert újban jött ma. Nem hiányolta, szóval nekem eszembe sem volt visszaszolgáltatni neki. 

Leérve az udvarra, a kosárpálya mellett kezdtem sétálni, a csillagokat nézve. Tulajdonképpen nem volt célom, csak lézengtem. Ekkor viszont úgy éreztem, mintha valaki figyelt volna, ezért körbenéztem. Egyedül Shawn volt az udvaron, és épp a kosárpalánknak dőlve cigizett. Közben pedig engem nézett. 

Elfojtottam egy elégedett vigyort, és csak magamban derültem rajta, hogy még mindig nem hagytam teljesen hidegen. Eszembe se jutott, hogy azért akadt meg rajtam a szeme, mert az ő dzsekijét viseltem. 

Céltudatosan elindultam felé, elhatároztam, hogy most kénytelen lesz végighallgatni. Hiába mondta mindenki, hogy adjak neki még időt, így is túl sokat vártam. Ideje volt már tisztázni a dolgokat, hogy megnyugodjak én is.

Miközben haladtam felé, egyenesen a szemébe néztem. A pillantásától megborzongtam, ezért szorosabbra húztam magamon a dzsekijét, amibe így is még kétszer belefértem volna. 

- Mit akarsz? - kérdezte flegmán, mikor odaértem elé. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, tökéletesen érzelemmentes maradt. 

- Most meghallgatsz! - böktem felé a mutatóujjammal vádlón. 

- Hallgatlak - válaszolta gúnyosan, aztán lehajolt az arcomhoz, és a képembe fújta a cigifüstöt. Kissé megilletődtem, nem csak a füsttől, hanem attól, hogy ilyen könnyen beleegyezett. Összeszedtem magam, miközben próbáltam nem köhögni. 

- Mikor Will lekért, hozott nekem kólát, amibe randidrogot tett, és mikor kezdtem rosszul lenni, mondtam neki, hogy felmegyek a szobámba. De ő ragaszkodott hozzá, hogy felkísérjen. Nem láttalak sehol a bálteremben - itt elcsuklott a hangom, de azért hadarva folytattam. - Ezért hagytam neki, hogy elkísérjen a szobámig. De ott berontott hozzám, pedig hidd el, én nem akartam beengedni! Ledöntött az ágyra, és elkezdte lerángatni a ruháimat, aztán erőszakkal lesmárolt, és ... ekkor jöttél be! Láttad! Willel sosem jártam, de ezt már neked is mondtam! Timmel sem kavartam, az a csók, könyörgök, még csak nem is volt igazi csók, én kértem meg őt, hogy segítsen féltékennyé tenni téged, mert a barátzónába tettél, a fenébe is!   - magyaráztam kétségbeesetten. 

De ő rezzenéstelen arccal hallgatta a történetet. 

- És most azt várod, hogy ezt higgyem is el? - szívott bele újból a dohányba. 

- Igen! Miért nem tudod elhinni? - kiáltottam rá. 

- Mert annyira átlátszó, hogy az már nevetséges! - röhögött ki. - Velem ne akard elhitetni, hogy te nem akartál lefeküdni vele. 

- De nem akartam! Hidd már el! - és azzal a lendülettel kivertem a kezéből a cigit. 

- Velem ne játszadozz Lena! Én tényleg elhittem, hogy szeretsz, és mikor Willlel láttalak, egy világ dőlt össze bennem! 

- Mert szeretlek is Shawn! Csak téged szeretlek, jobban mint hinnéd! - kiáltottam hevesen. Azzal a lendülettel a nyakába vetettem magam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Először viszonozta a csókot, aztán viszont hirtelen ellökött magától. Az arcáról értetlenség és harag tükröződött vissza. Megpróbáltam újból megcsókolni, de még mielőtt a karjaim a nyaka köré kulcsolhattam volna, ő megragadta azokat, és durván visszalökött. A szemem ekkor telt meg könnyel. Ez már sok volt nekem. Mindent megpróbáltam, de neki semmi nem volt elég. 

- Mi a fenét csinálsz? Azt hittem világos voltam: ne játszadozz velem! - ordított rám. 

- Én nem játszadozom veled Shawn - válaszoltam elcsukló hangon, miközben elkezdtek lefolyni az első könnycseppek az arcomon. 

- Pedig pontosan azt csinálod! 

- Nem, hidd el, én tényleg szeretlek Shawn! - kiabáltam sírástól elfúlt hangon. Ekkor már szabályosan zokogtam, s rázkódó vállal álltam előtte.  

Nem bírtam tovább. Elfutottam tőle, vissza az iskola épületébe. Többet nem néztem vissza. 

A könnyeim időről időre elhomályosították a látásom, ezért rohanás közben a kézfejemmel egyre gyakrabban töröltem le őket. 

Mikor már az egyik folyosón tartottam, arra eszméltem fel, hogy vállal nekimentem valakinek. A folyosó végén visszanéztem, és Willt pillantottam meg. Kárörvendő mosollyal a képén nézett utánam. 

Eleve nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy ez különösen érdekeljen, szóval csak rohantam tovább. A szobámba érve szabályosan bezuhantam a helyiségbe, és zokogva dőltem az ágyamra. 

Még egy éjszaka, mikor álomba sírtam magam. 

---------------

Az ezután következő pár hét volt életem legszomorúbb időszaka. Shawn mikor nem nézett levegőnek, durván beszólogatott. Eleinte még próbáltam beszélni vele, és kibékíteni, de eljött az a pont, mikor én is meguntam. Hagytam, hadd gondoljon, amit akar. Én megpróbáltam mindent. Többet már én se tehettem.

Naponta minimum kétszer elsírtam magam, és éjszakánként szomorú számokat hallgattam, miközben Nutellát tömtem magamba kanállal, üvegszámra. Tudtam, hogy ettől nem lesz jobb, de nem érdekelt. 

Az osztály két részre szakadt: a lányok az én pártomat fogták, a fiúk pedig Shawnét. Jack és Clar is eltávolodott egymástól, mert Jack, mint Shawn legjobb barátja, vele volt mindig. Mark gyakran velünk lógott, nemcsak a barátnője miatt, hanem mert ő burkoltan nekem adott igazat, csak nem akarta maga ellen kivívni a többi fiú haragját. Vele ekkor lettem igazán jóban, mivel a komoly oldalát is megismertem.

Igazán értékeltem, hogy Clar kibírt engem végig. Ő, a mindig életvidám, pozitív lány, kénytelen volt hallgatni a depressziós zenéimet, meg szomorú szerelmes filmeket kellett bámulnia velem. Én az égvilágért nem kényszerítettem volna, ő akart mindenképpen velem lenni, és nem hagyni egyedül. Állítása szerint "Ha egyedül maradsz, még a végén eret vágsz itt nekem!" , szóval magányos nem voltam legalább.   

Továbbá ott volt még a suliújság, és fotós klub, amikre aztán végképp nem tudtam koncentrálni. A második cikkem az iskola magazinjában csapnivaló lett, pedig év elején sikerült megkapnom a Trending rovatot, ami az egyik legnépszerűbb volt az egész lapban. Illetve a fotós klubban csupa fekete fehér képet készítettem, amik bár Rukának tetszettek, de ő eleve gót volt. 

A tanulmányi átlagom is egyenes arányban romlott az életkedvemmel. Semmi nem érdekelt, csak az összetört szívem. Szabályosan a hányinger kerülgetett, mikor megláttam az utcán, vagy a suliban egy boldog párt. A külsőmet is elhanyagoltam, mivel oly mindegynek tartottam, hogy is nézek ki. Épp elég volt az, hogy minden éjjel Shawn dzsekijében aludtam el, amit direkt nem mostam ki, hogy megőrizze az illatát. 

December első hétfője volt, mikor egyik este Dia rontott be a szobámba. 

- Ebből elég lesz!