Tűz és víz

14. Idegösszeomlás

- De tényleg nem emlékszel rá, hogy hogy nézett ki? - faggatott Clar. 

- Nem, mondtam már, csak az az izzó vörös szeme maradt meg bennem, meg a véres szája. De az örökre - válaszoltam fáradtan, miközben képességtan órára mentünk. - Lefagytam, Clar. Nem tudom mi volt velem, egyszerűen lesokkolt az egész.

- Ezentúl nem hagyom hogy bárhova is egyedül menj. És légyszíves te se kísértsd a sorsot azzal hogy egyedül mászkálsz! - szólt rám Clar aggódva. 

- Nem csak értem kell aggódni, elvégre bárkivel előfordulhat ez - magyaráztam vehemensen.

- Ja, ez igaz. De mivel te láttad őt, lehet el akar majd tenni láb alól, mert tudod a kis titkát. Amúgy remélem nem halt meg az a szegény lány - csóválta a fejét Clar szomorúan. 

- Ez nagyon megnyugtató, kösz Clar - forgattam meg a szemem. - És én végképp remélem. Ahj, olyan gyáva vagyok, segíthettem volna rajta ahelyett, hogy egy helyben állok mint a sóbálvány aztán elfutok! 

- Ne hibáztasd ezért magad Lena! Egy vámpír ellen egyedül kevéske esélyed lett volna, ésszerűen cselekedtél, hogy mentetted a menthetőt, azaz magadat.

- Nem cselekedtem ésszerűen, mert nem is gondolkodtam! Egyszerűen ösztönből cselekedtem. 

Ekkor beléptünk a  terembe, ami a déli szárnyban volt, hál' Istennek. Lehuppantam a Clar és Shawn közötti helyemre a középső padsorban, és álmosan a padra hajtottam a fejem. Éjszaka sokáig beszélgettünk Clarrel, a történtekről, és úgy ánblokk mindenféléről. 

- Nehogy elaludj kislány - hallottam meg Shawn hangját, aztán pedig éreztem ahogy felemeli az egyik hajtincsem, aztán elengedi. 

- Kit neveztél te kislánynak? - kaptam fel a fejem, és szúrós szemekkel meredtem a vörösre.

- Erre egyből ugrasz - röhögte el magát. Aztán levágódott a tőlem balra lévő padba, és hátrafordult Jackhez. Pár perc múlva be is csöngettek, mire megjelent a teremben a tanár is.

- Gyerekek, most az igazgató fog egy bejelentést közölni az iskolarádióban, ezért csak ezután kezdjük el az órát. Kérlek, maradjatok csendben alatta. 

És akkor felhangzott az igazgató mély, bariton hangja, mely vészjóslóan csengett most is.

- Minden tanuló figyelmét szeretném felhívni egy igen megrázó incidensre, mely tegnap történt. Egy diák eltűnt nyomtalanul. Aki látta Kate Winston-t valahol, vagy tud valamit a holléte felől, értesítsen mihamarabb. Most pedig folytassák a tanórát. 

Kirázott a hideg az igazgató szavaitól. Újból átjárt az a félelem, amit a tegnap történtek váltottak ki belőlem. Ezek szerint meghalt. Az a vámpír kiszívta az összes vérét. Félve Shawnra pillantottam, aki szintén engem nézett. Clar is átnyúlt hozzám, és megdörzsölte a karom vigasztalóan. El kellett mondanom az igazgatónak hogy mit láttam. Az a fiú megölte a lányt, és ezt nem hagyhattam szó nélkül. Igaz, az nem fog kiderülni a vallomásomból hogy ki tette, mert nem emlékszem rá, de remélem legalább a lány holttestét megtalálják. Biztos elrejtette. Igazából nem tudtam. Lehet, hogy eltüntette az iskolából is, mivel ha azt megtalálják, akkor az ujjlenyomatokból kiderül, hogy ki tette. Sajnos csekély volt az esély arra, hogy megtalálják a holttestét, de ettől eltekintve is el kellett mondanom az igazgatónak, amit tudtam. 

Hirtelen Clar egy cetlit tett a padomra. Ez állt rajta: "ne félj, majd elkísérlek az igazgatóhoz óra után, nem kell egyedül menned". Aztán Shawn is letett egy papírdarabot elém: "veled megyek a dirihez". Meghatottan rámosolyogtam mindkettejükre. Olyan szép gesztus volt most tőlük, hogy egy időre el is felejtették velem az aggodalmaim.