Tűz és víz

50. A dal, ami nekem szól

- Úristen, megtaláltam az igazit! - sikoltott fel Clar, én pedig azon nyomban odakaptam a fejem. - Most mondd, hogy nem szerelem első látásra! - pördült meg, feltartva egy ruhát. Türkizkék, tüll ruha volt, fehér csipkés felső résszel. - Nem is mondtad, hogy van ilyened! Pedig megspóróltál volna nekem egy kis melót, tekintve, hogy a fél szekrényed átkutattam már! Ezért! - tolta az orrom elé a ruhadarabot. - Milyen dolog a szekrény aljára dobni egy ilyen kincset? 

- Nyugodj le, azt se tudtam, hogy van egyáltalán ilyen ruhám! Biztos beköltözéskor hoztam ide, és lecsúszott a vállfáról - vontam vállat. 

- Öltözz - dobta le mellém a ruhát ellentmondást nem tűrően. - Még a sminkedet is meg kell csinálnom! 

- Mi? - néztem rá értetlenül. - Ebben a ruhában menjek a buliba?

- Persze! - vágta rá csípőből. 

- De ez csak egy buli, nem túlzás ez? Mármint, mindenki farmerben meg pólóban lesz, én meg menjek kisestélyiben? 

- Figyelj - állt meg előttem, csípőre tett kézzel. - Ez a ruha gyönyörű, nem mellesleg még egyszer se volt rajtad. Remekül fogsz kinézni benne. És ha ez megnyugtat, én is hasonlóban megyek. Át is öltözök, addig te is vedd fel - mondta, és azzal ki is viharzott a szobából. 

Na jó, azt azért le se tagadhattam, hogy tetszett a ruha. Szóval át is vettem, és nem kis meglepetésemre, magamhoz képest feltűnően jól mutattam benne.

Clar is megérkezett pár perc múlva a szobámba, és mikor megpillantottam, leesett az állam. Valami káprázatos fehér ruha volt rajta, ami szintén tüllből volt, de az övé egy elöl félretűzött szoknyarésszel rendelkezett, ami alatt egy rövidebb szoknya is bele volt varrva a ruhába. 

- Hűha! - mondtuk egyszerre, aztán ezen el is nevettük magunkat. 

- Mindenképpen jó értelemben fogunk kitűnni a tömegből - kacsintott rám Clar. 

----------------

És igaza is lett. Mikor beléptünk a bálterembe, még nem kezdődött el hivatalosan a buli, de már a fél iskola ott volt. És igen, szinte senki nem öltözött ki úgy, mint mi. Kicsit feszengtem is az elején, de Clar mellett nem tudtam sokáig bizonytalan maradni, ugyanis olyan magabiztosan sétált be a helyiségbe, mint egy modell. És hát, a kisugárzása átragadt valamelyest rám is, mert idővel engem se zavartak a kíváncsi tekintetek. 

Viszont a bálterem egyik oldalánál elhelyezett színpad se kerülte el a figyelmem, és amint közelebb értünk, elállt a lélegzetem. 

Ugyanis ott állt Shawn, Jack, és Mark, amint valami hangfalat állítgattak hátul. A színpadon legelöl egy mikrofonállvány állt, aminek egy basszgitár volt támasztva, kicsivel mögötte még egy basszusgitár volt, ami mellett egy dobszerkó. 

- Mi a franc ez? - meredtem Clarre hitetlenkedve. 

- A fiúk játszanak a bulin - felelte úgy, mintha ez tök egyértelmű lenne. - Nem tudtad? - kérdezte, mikor ugyanolyan értetlen fejjel bámultam rá. 

- Nem! Mégis honnan kellett volna tudnom? Senki nem mondta nekem - csattantam fel. Oké, azt tudtam eddig is, hogy Shawn nagyon jól basszgitározik, meg Jack is elég ügyes, Mark meg már régóta dobol, de erre azért nem számítottam. 

- Ijj, pedig annyit voltál Shawnnal, azt hittem mondta neked - húzta el a száját. - Mondjuk csodálkoztam is, hogy nem akarsz eljönni, megnézni őket. 

- Ők egy banda most, vagy mi? 

- Tudtommal konkrétan nem azok, csak együtt szoktak zenélgetni - vont vállat. - Markék pincéjében próbálnak egy ideje, mert Mark dobszerkója ugyebár ott van - ecsetelte.