Tűz és víz

24. Baleset kémián

- Mondom, hogy nem! Ezt kell! - emelt fel egy sötétebb színűt. 

- Pff, mit bánom én - dőlt hátra Mark sértetten, miközben Lyssa óvatosan összeöntötte a kotyvalékokat. - Add már ide, több kell bele - vette ki hirtelen Lyssa kezéből a lombikot, és beleöntött még többet. 

- Ne! - kiáltotta egyszerre Lyssa és a tanár. Én meg a szám elé kaptam a kezem. 

Hirtelen egy hangos durranást hallottunk csak, aztán elkezdett gőzerővel füstölni a vegyület. Végül megszólalt a tűzjelző is. 

- Mindenki az udvarra! Most! - kiabálta a tanár. 

Hirtelen mindenki felpattant a helyéről, és az ajtó felé rohant. Én egy kisebb fáziskéséssel indultam el, mert eléggé lesokkoltak a történtek. Ó, és még hol volt a nap vége. 

- Lena, gyere már! - eszméltem fel Jack kiáltására, aki a padunknál állt már, miközben a többiek az ajtó felé mentek. 

- Ja, izé, jövök már - dadogtam, miközben beértük a többieket. Már a folyosón voltunk, de a füst ott is terjengett. 

- De a barátnőm még visszament a terembe! - hallotuk meg Mark ideges hangját, aki a tanárral vitatkozott, mire az egész osztály megállt és őket figyelte. De mindenki megakadt egy szón. 

- A barátnőd? - kérdezte vissza Jack lefagyva. De választ már nem kapott, ugyanis Mark félrelökve a tanár megfékező kezét, visszarohant a kémia laborba. Közben egyre sűrűbben gomolygott a füst, s látásunkat is elhomályosította. Mi néma csendben álltunk, a hallottakat emésztgetve. Csak a kémia tanár magyarázott arról idegesen, hogy most kénytelenek vagyunk megvárni őket, és már belekezdett volna abba a kijelentésbe, hogy ő bemegy értük, mire megjelent a folyosó végén a füst felhőben Mark és Dia. Dia köhögve szorított magához egy rajzlapot, Mark pedig Diát. 

- Na, most már tényleg indulás! - siettetett minket a tanár, mikor beértek minket. Az udvarra vezető úton nem nagyon beszélgetett senki. Mikor elindultunk, miután Clar megkeresett a tekintetével, karon ragadva maga mellé rántott a sor elejére. De mi is csak egy laza "Ez de durva" "Ja, nagyon" szóváltást tettünk. 

Az udvarra kiérve már az összes osztály ott gyülekezetett.

- Mi történt? - szaladt oda az igazgató az idegösszeomlás szélén, rángatózó szemmel a kémia tanárhoz, ahogy kiléptünk a hátsó kapun. 

- Egy vegyület felrobbant. Tűz nincs, csak füst - vakargatta a tarkóját idegesen, miközben az igazgató tárcsázta a tűzoltók számát. 

- Ezt nem hiszem el - motyogta at igazgató, miközben kicsöngött, aztán elvonult telefonálni. 

- Ezt jól megcsináltad Mark, gratulálok! - tette csípőre a kezét Lyssa, és vádlón Markra nézett. 

- Hagyjad már! - védte meg azonnal Dia. 

- Tényleg, te meg miért mentél vissza? - kérdezett rá Lyssa. 

- A rajzomért - szorította magához még jobban. - Már egy csomó ideje dolgozom rajta, és a versenyre kell amire a rajztanár nevezett be. Nem akartam hogy kárba vesszen, meg amúgy se lett volna időm újat csinálni. Holnap van a leadási határidő. 

- De akkor is, nem kellett volna visszamenned érte. Ebből baj is lehetett volna - válaszolta Mark. 

- Tudom - sóhajtotta Dia. 

- De hadd szakítsam meg az idillt! Akkor ti most együtt vagytok? - tért rá a lényegre Shawn. Erre mindenki kérdőn fordult feléjük. Na igen, igazából mindenki erre volt kíváncsi. 

- Igen - válaszolta meg eme egetrengető kérdést Mark halálos nyugalommal. 

- És mióta? - kérdezte meg a másik legjelentősebb kérdést Ryan. 

- Szeptember eleje óta - motyogta Dia lehajtott fejjel. 

- És ezt miért titkoltátok előlünk? Azt hittem barátok vagyunk - tette a mellkasára a kezét Jack, mint akit vérig sértettek. 

- Mert nem tudtuk hogy reagáltok majd rá. Még az osztályon belül senki nem járt senkivel, és féltünk a reakciótoktól - magyarázta Mark, a végülis logikus választ. Meg tudtam érteni a fenntartásait, és cseppet sem nehezteltem rá emiatt.

- De akkor is, tudtátok, hogy mi nem fogunk ezért csesztetni titeket - csóválta a fejét Clar. 

- Na ja, de azért meg lehet érteni a szemszögüket - szólaltam meg, közben pedig Shawnnal találkozott a tekintetünk, mire mindketten zavartan elkaptuk a fejünket másfelé. 

- Ugye nincs harag? - pislogott körbe Dia. 

- Persze hogy nincs - enyhült meg Jack arca, meg úgy ánblokk mindenkié. 

- Csoportos ölelés - kiáltotta el magát Ryan, mire az egész osztály nevetve összeborult. 

- Éljen az ifjú pár! - kiáltotta Jack, mire mindenkiből kitört a röhögés. 

- De nem is házasodtunk össze - felelte Dia nevetve. 

- Még! - vágta rá Lyssa. Erre elnyújtott 'hú' volt a válasz, meg persze röhögés. 

Végülis az, hogy kishíján mi robbantottuk fel a sulit, nem nagyon zavart minket. Mi inkább ünnepeltünk.