Tűz és víz

4. Tűzindító, csavart tűzindító

Gondolatmenetemből kizökkentett a kopogás. Biztos Clar van itt - gondolta naivan a bolond.

- Gyere - kiáltottam ki neki. 

De nem az jött be az ajtón, akire számítottam. Oh, de még mennyire nem ő volt.

- Na menjünk az ebédlőbe te lány - mondta Shawn, miközben odalépett az ágyamhoz, és felkapott. Már indult is velem kifele, mikor felfogtam hogy mi is történik. 

- Hé hé hé, úgy volt hogy Clar jön értem... - hebegtem. Nem voltam hozzászokva, hogy itt emelgetnek. A pulzusom hirtelen az egekbe ugrott, nem szoktam hozzá, hogy ilyen testi kontaktus van köztünk.

- Clar nem bír el téged - közölte. Hah, mintha újat mondott volna. 

Oké, nem volt érdemes ellenkeznem vele, mert úgyse engedett volna el. De jesszus, mit fognak gondolni a többiek? Ilyenkor az egész iskola a menzán van, mindenki látni fog minket, ahogy Shawn a karjaiban tartva bevisz az ebédlőbe, mint egy menyasszonyt... Mindenki azt fogja gondolni hogy együtt vagyunk. Ráadásul még egymás mellett is ülünk az asztalnál, szóval ezt mindenki félre fogja érteni. 

- Shawn, nem lehetne hogy a menzára már egyedül megyek be? - néztem rá kétségbeesetten. Nem hiányzott nekem még az, hogy egy pletyka tárgyává váljak.

- Ne butáskodj Lena, ráállni se bírsz a lábadra - röhögte el magát. Oké, nem mondott újat, de akkor is. Például mankót igazán adhattak volna a gyengélkedőn, vagy valami! Most már mindegy, Shawnnak igaza volt, a lábamra is alig tudtam ráállni. 

Már az ebédlő folyosóján jártunk, aminek a végén ott volt a menza ajtaja. Azt meg se kell említenem hogy rohadt ideges voltam. 

- Ne feledd: én vagyok a tűzindító - szólalt meg Shawn, mintha csak érezné a zavaromat, és meg akart volna nyugtatni. A feszültséget nem sikerült oldania, de mikor ránéztem az idétlenül vigyorgó fejére, nem tudtam haragudni rá. - Csavart tűzindító - idézett az ikonikus Prodigy dalból. 

- Ha ezt Keith Flint látná - forgattam meg a szemem egy elfojtott mosoly kíséretében, utalva a banda énekesére. 

Még vissza tudtam volna fordulni. Ráordíthattam volna Shawnra, hogy tegyen le. Aztán medve kúszásban vissza mehettem volna a szobámba. Nem, ahhoz kell a lábam szóval abban pont nem. De fókajárásban igen. A lényeg, hogy kihagyhattam volna egy nap az ebédet igazán. 

De ekkor beléptünk az ebédlőbe. A velünk szemben ülők szeme egyből ránk szegeződött, aztán pár pillanat múlva már mindenki minket bámult. Összesúgtak, hátrafordultak, és mosolyogva mutogattak ránk. Úgy utálom ezt. Azt hiszik tudnak mindent rólunk. Pedig megnézhetnék a lábamat is, amin ott virít a fehér fásli! Bár attól függetlenül is hihetik azt, hogy együtt vagyunk... ajj már. Egy örökkévalóságnak tűnt mire odaértünk az asztalunkhoz. Ami természetesen a helyiség másik felében volt. Én már csak ilyen szerencsés lány vagyok.

Az összes osztálytársunk mosolygott, természetesen rajtunk. Na, most tisztáznom kellett a dolgokat. 

- Mi van? Csak behoztam ide Lenát, mert kificamodott a bokája - közölte a többiekkel tényszerűen ezt Shawn, miután letett a székemre. Hálásan pillantottam fel rá, életemben először és utoljára adva igazat neki magamban. 

- Mért néztek így ránk? - kérdeztem kissé túlságosan idegesen. Azt hiszem közben még az egyik szemem is berángott egy picit. 

- Csak fura hogy eddig ki nem állhattátok egymást, most meg ilyen jól kijöttök - válaszolta Ryan. Na jó, ez igaz. És ezt mind tudtuk. Kínos csend következett. Mindeki evett, kivéve én és Shawn. Mi csak bámultunk magunk elé. És ekkor rájöttem, hogy kaját, na azt elfelejtettünk hozni magunknak. 

- Nem hoztunk kaját - jegyeztem meg magam elé bámulva. 

- Ja - válaszolta Shawn. - Mit hozzak neked? - nézett rám, egyből orvosolva a problémát. 

- Mit tudom én - vontam vállat. - Amit magadnak.

- Oké - állt fel Shawn ebédet hozni. Túl kedves hozzám. Gyanús. Meg kell még szoknom. Vajon holnap is ilyen lesz velem? És azután is? Vagy csak ma ilyen velem, esetleg addig, amíg meg nem gyógyul a bokám, mert csak ki akar engesztelni? Amíg ezen agyaltam, Shawn vissza is ért hozzánk. Egyszerre hozott két tálcát. Egész ügyes - ismertem be magamban kelletlenül.

- Köszi - mondtam neki, mikor letette elém az egyiket, aztán nekiálltam az ebédnek. 

----------------

- Na csajszi, mit csináljunk ma este? - helyezkedett el az ágyon törökülésben Clar. 

- Nézhetnénk valami filmet - veszem a kezembe a távirányítót. 

- A kedvenc filmünket? - vigyorodott el sokat sejtetően.

- Igen - néztem vissza rá. - Török kezdőknek.