Just be FREE (Harry Styles AU)

II. Évad: 3. Rész - Mi lenne ha maradnál?

- Elnézést - álltam fel az asztaltól, elengedve Mona kezét. Niall vagy elaludt vagy nagyon maga alatt volt, mert egy ideje már nem mozdult meg. Szerintem azért aludt el mert maga alatt volt. Sarah lágy pillantást küldött felém.

- Minden rendben? - kérdezte Dr Lawrence.

- Igen, csak sétálok egyet - feleltem Hátat fordítva tettem pár lépést, mikor Thomas utánam szólt.

- Óvatosan közöld vele. Nem szeretném ha emiatt is rosszabbul érezné magát! - Gondolataim között olvasott, kicsit megijesztett, hogy tudta kihez, s hova megyek, de különösebben nem izgatott. Minél előbb ott akartam lenni.

- Vigyázok rá! - bólintottam.

Alig fordultam be a folyosón két kéz taszított a falnak, egy pillanatra majdnem azt hittem, hogy valami rosszat akarónk az, de amint szembe találtam magamat a gyönyörű kék szempárokkal, gyomrom liftezésbe kezdett, s szívem vad vágtának eredt.

- Mit keresel itt? - súgtam, remegő kezemmel félretűrtem egy kósza fekete tincsét füle mögé. Azután ellöktem magamat a faltól, s helyet cserélve, óvatosan a másik falnak döntöttem Mona hátát. Hosszú szempilláit rebegtette előttem, mintha arra ment volna ki az egész, hogy magamévá tegyem. - Ne csináld ezt! - nevettem el magam, de ő csak pimasz mosolyra húzta ajkait.

- Meddig akarsz még szerénykedni? - kérdezett vissza.

Közel hajoltam hozzá, forró homlokomat övéjének döntöttem, kezeimet arcára csúsztatva simítottam testemet az övéhez. Óvatosan érintettem ajkaimat, a vágytól duzzadt ajkaihoz. Mintha egy szakadék felett táncoltam volna. Féltem és mégis bátran csináltam, és mindez felemelő érzéssel töltött el. Az első csókunkat nem így képzeltem el, de valahogyan megérezte, hogy mire van abban a pillanatban szükségem. Rá.

- Elég! - húzódtam el kis idő után. Halk nyögéssel fejezte ki nem tetszését, amire libabőrös lettem. - Lesz folytatás, ígérem! De most mennem kell, muszáj lesz Sophie-nak elújságolnom a nagyszerű hírt.

- Megjegyeztem amit mondtál, most pedig siess, mielőtt még valami olyan történik aminek nem kellene! - mosolyodott el. Gödröcskéitől bizsergett testem. Imádtam. Olyan lehettem, mint egy kisfiú aki remegve várja a meglepetését karácsony reggel. Egy utolsó puszit nyomtam szája sarkába és Sophie szobájához mentem.

Sophie Angel

Izmos, erős karok fonódtak csípőm köré, nagy levegőt vettem mikor lábaim szilárd talajt értek. Kicsit kínosnak éreztem, hogy olyan szorosan ölelem magamhoz az illetőt, de abban a pillanatban annyira hálás voltam, hogy élhetek.

- Megőrültél? - ordította Louis. Tenyerem alatt éreztem heves szívdobogását. - Kérlek mondd azt, hogy csak levegőztél és nem leugrani készültél.

- Mindkettő - feleltem egyszerűen. - Kibillentem az egyensúlyomból. Esküszöm. - Arcom égett a szégyentől, ismét sikerült leminősítenem magamat Louis szemében, és még mindig nagyon kellemetlenül éreztem magam a történtek miatt. - Ha megint kioktatni jöttél, akkor kérlek menj el, most valahogyan nincs türelmem hozzá.

- Össze-vissza beszélsz! Engedd meg, hogy megszólaljak és elmagyarázzam miért jöttem... Könyörgöm! - nem akartam ránézni, egyszerűen nem akartam neki szentelni a figyelmem. Meg voltam sértve és a büszkeségem nem engedett alább. Azonban a könyörgöm szócska mondata végén, szíven ütött, és mivel nem vagyok jégből (bár a kórházi szobák hidegek voltak), rábólintottam.

- A francba is, hogy mindig mindenkinek adok egy újabb esélyt! - szitkozódtam. Louis szája sarkában kis mosolyt véltem felfedezni, mondjuk én még mindig nem tudtam hová tenni viselkedését.