Időtlen Kötelék II.: A Remény Fénye

40. fejezet

– Kisherceg, – jelentkezett Eric komoly ábrázattal. – ha nem veszed el a csajt, én fogom.

Caleb elmosolyodott és olyat tett, ami egyértelműen utalt arra, hogy szereti Salinae-t. Átkarolta a derekát és kedveskedve megpuszilta a lány halántékát, mire az ő kis boszorkánya édesen nevetett. Eric meglepetten pislogott, míg Nathaniel mosolygott. A szőke lovagtanonc már épp szólásra nyitotta a száját, de Caleb csak a fejét csóválta. Nem akart beszélni erről.

Továbbmentek, de minél beljebb mentek az erdőbe, úgy nőtt a sötétség és a hideg is. Caleb vacogva dörzsölte karját, mikor az ösvényen sétáltak.

– Messze vagyunk még, lányok? – kérdezte.

– Dehogyis! – felelte Salinae. – Látod azt a barlangot? – mutatott előre. – Oda megyünk.

– Nem akarlak elkeseríteni kis boszorkányom, de sötét is van, a szemem is rossz, szóval tegyünk úgy, hogy láttam, jó?

– Hé, Rómeó, Júlia! – kiáltott előre Eric. – Mikor érünk már oda? Lassan begörcsöl a lábam.

– Türelem, jó Mercutio! – nézett hátra Gregor lánya.

– Ígérem, hamar véget ér az utunk.

– Mercutio? – ismételte a nevet Calebre nézve. – Caleb, az melyik?

– Aki először meghal.

– Na, baszd meg! – morogta Eric.

– Viszont ő volt a veronai lányok kedvence. – célozgatott Ksora.

– Ezt ennek a hiú majomnak nem kellene tudnia – túrt hajába nevetve Eric.

– Elődök adjatok türelmet! – forgatta a szemét Nathaniel.

– Ők mindig ilyenek? – kérdezte kuncogva Salinae a hercegtől.

Caleb csak némán bólogatott, ám itt félbe is szakadt a móka, mert megérkeztek a barlanghoz, ahol a koven tagjai gyülekeztek. Ksora és Salinae maguk elé emelték a nyakláncaikat, mire a láthatatlan erőtér, ami a bejáratot védte, ragyogva tűnt el, szabaddá téve az utat. A lányok egymásra mosolyogtak sikerük láttán, majd Gregor lánya odébb lépett, és előre mutatott a fiúknak.

– Köszönjük Önöket uraim, a Kék Láng Kovennél. Már vártuk az érkezésüket. Kérem, helyezzék a fegyvereiket az ajtóhoz és kövessenek.

– Ha szenteltvíz is lesz, én meggyulladok. Több a bűnöm, mint amennyi hajam van. Igazi rossz fiú vagyok. – vigyorgott Eric.

– Ksora, te zárd a sort – mondta Salinae, ám gyorsan visszafordult. – Fiúk, csuklyát fel! Jobb, ha nem látják azonnal az arcotok. Ha jelzek, felfedhetitek magatokat.

– Kicsit se leszünk feltűnőek.

– Itt, hercegem? Hidd el, hogy nem. Sok itt a csodabogár.

– Hát legyen – sóhajtotta Caleb. – Fiúk, Nazgul üzemmód!

Egy gyors mozdulat és mind a hárman elrejtették az arcukat. Majd Salinae-t követve elindultak a barlang belseje felé, ám amint Ksora belépett a bejáraton, az erőtér eltűnt és teljes sötétség lepte el őket.

– Na, Pajtikáim – nézett körbe Eric, hangosan kommentálva az eseményeket. – Itt aztán sötét van. Kvázi Gregor koponyája ilyen. Bocs, Elphi.

– Elphi? – fordult felé Salinae varázsfénnyel a kezében.

– Nem tetszik? – kérdezte az apród. – Adhatok más becenevet is. Csak arra gondolta, hogy kell neked egy. Elvégre Calebnek ott a Kisherceg. Téged is hívnunk kell valahogy.