mindennél jobban | hyunlix

(45) díszítés

— Holnap találkozunk — ölelte meg legjobb barátját Jisung, majd tovább buszoztak Minho lakásáig, Hyunjin és Felix pedig felmentek a lakásba a cuccaikkal együtt.

— Hallgassunk zenét! — futott izgatottan Hyunjin a tévéhez, majd csatlakoztatta a hangszóróhoz, és elindította a kedvenc karácsonyi lejátszási listáját a YouTube-on.

— Nem hiszem el, hogy minden évben így be vagy zsongva a karácsonytól... — kuncogott Felix a barátját nézve. — Mi van veled?

Hyunjin mosolyogva kivett egy mikulás sapkát az egyik szatyorból, majd a kedvese fejére rakta.

— Idén lesz az első alkalom, hogy veled ünnepelhetem...

Felix szíve nagyot dobbant, melegség járta át az egész testét. Átölelte barátját, fejét a mellkasára hajtotta.
Hyunjin mosolyogva hátrébb húzódott, állánál fogva felemelte a kisebb arcát, majd az ajkaira hajolt, de közben Felix fejéről leesett a sapka, ami hatására a szeplős nevetve vált el az idősebbtől.

— Amúgy a fát mikor akarjuk beszerezni?

— Beszéltem apával. Azt mondta ő tud egy jó helyet, és igazából azt mondta, hogy találkozzunk vele úgy... körülbelül most... — nézett az órájára Hyunjin.

— Mi? Akkor menjünk, te jó ég! — vette Felix a kabátját, majd megtorpant és visszafordult. — Hyunjin... Hogy fogjuk hazahurcolni a fát?

— Ne aggódj. Úgy, ahogy apával csináltam eddig minden évben. Elkérjük a szomszéd platós kocsiját.

— Oké. Rohanás! — kiáltotta Felix, majd kitolta barátját a bejárati ajtón, és felszálltak a következő buszra.

Hyunjin egész buszút alatt szorosan Felix mellett állt — ülőhely szinte sosincs.
Felix sebei szinte teljesen begyógyultak, legalábbis a fájdalma elmúlt. Néha még kicsit érzi, hogy feszít, de inkább már csak az zavarja, ahogy a heg kinéz. Ugyanis már az ébredése után elmondták neki az orvosok, hogy a heg bizony nem fog egyhamar eltűnni, ne is számítson rá. Felix mégis minden egyes reggel odaáll a tükör elé, abban reménykedve, hogy kevésbé látszik. Hyunjin ilyenkor odamegy hozzá, megöleli őt, és a fülébe súgja, hogy mennyire gyönyörű.

— Bocsánat a késésért, Hyunjin későn szólt, hogy jönni kell... — köszönt Felix kedvese édesapjának, mikor a házuk elé értek.

A férfi már ott várt a platós autó mellett.

— Semmi baj, gyertek! — mosolygott, majd beszállt a volán mögé.

Felix és Hyunjin pedig a mellette lévő két másik ülésre, merthogy az ekkora autók általában elől is három ülésűek.
A favásár, ahova mentek nem volt túl nagy, de így is sokan lézengtek a kikészített fák között.
Megbeszélték, hogy szétválnak, és amíg Hyunjin apukája otthonra keres egy kisebbet, addig Felixék a lakásra keresnek egy nagyobbat.
Körülbelül tíz perc keresgélés, futkározás és bújócskázás után Felix hirtelen megtorpant egy fa előtt. Nem volt hatalmas, de nagyon terebélyes volt.

— Ezt szeretném — jelentette ki elégedetten.

— Ez tényleg szép — állt meg a fa mellett Hyunjin is.

— Ti megvagytok? — jött oda hozzájuk Hyunjin apukája.

— Igen, ez lesz — mutatott Felix a kiválasztott fa felé.

— Rendben. Jó választás! Az enyémet már kötik. Szólok, hogy ezt is vigyék oda — mondta, majd el is tűnt a fasokaság között.

———