mindennél jobban | hyunlix

(11) egy rémes este

Jisung gyorsan elbújt a fal takarásában, nem akarta, hogy a fiú meglássa őt.

— Mondtam már, hogy az egész nem érdekel! — Minho idegesen beszélt valakivel telefonon. — Nem tudom, asszem valami Jisung... Igen, tudom. De én is ember vagyok! Nem engedte, hogy kifizessem, muszáj volt tennem valamit helyette... Szerinted tényleg érdekel mi van vele? Ugyan már... Hyunjin, ne hidd, hogy te jobban tudod ezt, mint én! Hogy mi? Azért vagyok ilyen, mert idegesítesz a kérdéseiddel! Ne is gyere ide, hagyj békén!

Jisung lefagyva állt a fal mellett. Nem akarta elhinni, amit hallott.
Most... Rólam beszélt? Komolyan ezt gondolja? Hogy lehettem ilyen idióta!? Hiszen tudtam, hogy csak a bűntudat miatt csinálja... Olyan hülye vagyok!
Szeméből lassan folyni kezdtek a könnyek.
Szóval Minho csak egy újabb ember, aki játszadozott velem.... És még komolyan nekem volt bűntudatom a múltkoriért...

Jisung annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, amikor Minho lerakta a telefont. Az idősebb hirtelen kifordult a konyhából, és mit sem sejtve nekiütközött Jisungnak, aki pont a bejárat mellett állt. A fiatalabb egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de szerencsére nem esett el. Megszeppenten, könnyes szemekkel nézett a megdöbbent fiúra, majd hátrafordult és elrohant. Minho egyáltalán nem számított arra, hogy Jisunggal fog még találkozni — főleg nem itt —, arra meg főleg nem, hogy hallani fogja ezt a telefonbeszélgetést. Idegesen beletúrt a hajába.

— A kurva életbe!

Elindult megkeresni a kisebbet, meg akarta neki magyarázni a dolgokat. Miattam sírt? Ennyire megbántottam? De hiszen ő küldött el a múltkor...

———

Felix mindeközben a kertben nézelődött össze-vissza. A legtöbb pad foglalt volt, nem tudta hova ülhetnének. Már éppen feladta volna a keresést, amikor az egyik padnál meglátta Seungmint és Changbint. Úgy tűnt, kettejük közül csak Seungmin józan, és segített az idősebbnek, hogy nehogy elessen.
Felix mosolyogva indult el barátai felé, majd hirtelen megtorpant. Ugyanis Changbin két kezébe fogta Seungmin arcát, és megcsókolta a fiatalabbikat.
Felix inkább megfordult, nem akarta megzavarni őket.
Hát... erre nem számítottam — gondolta magában, miközben visszafelé sétált.
Nagyon megijedt amikor a ház felé menet meglátta Jisungot sírva kifutni az épületből. Egyből odarohant hozzá.

— Jis! Jól vagy? Mi történt? Valaki bántott? Még jobban megsérült a kezed?

— Haza mehetünk? — kérdezte halkan szipogva az idősebb.

— Igen, persze máris indulunk. Beírom a csoportba, hogy elmentünk.

Changbin

leefelix15
srácok, Jisunggal hazamegyünk,
nektek jó szórakozást!

— Oké, mehetünk. És útközben mondd el, mi történt!

Felix és Jisung lassan, komótosan sétáltak hazafelé az út melletti járdán. A környék amúgy ijesztő volt, tele sikátorokkal, ahova a fiúk nem szívesen néztek be. Még csak egy utcányit sétáltak, amikor hangokat hallottak mögülük távolról.

— Jisung! — A hangot még csak tompán lehetett hallani, de Jisung így is tudta, hogy Minho az.

— Istenem! Ez hazáig akar követni vagy mi van?!

Felix már épp válaszolt volna, amikor kiáltást hallott a közelből. Megtorpant és fülelni kezdett.

— Te is hallottad ezt? – suttogta barátjának.

— Igen, Minho az.

— Nem, nem! Valaki kiáltott.

Jisung megforgatta a — még mindig piros — szemeit.

— Felix, ez egy ilyen környék. Plusz, attól még mert valaki kiált, nem jelenti azt, hogy bajban van. Túlreagálod. — Inkább gyere, mielőtt Minho utolér minket. Nem akarok vele beszélni.

— Hát jó...

Csak pár lépést haladtak előre, amikor újabb hangokat hallottak, és mostmár Felix azt is tudta, hogy az előttük levő sikátorból jön. Ezt most Jisung is hallotta.

— Csak óvatosan benézek, hátha tudok segíteni — mondta Felix, majd lassan odament a falhoz, és óvatosan benézett az épületsor mögé.

— Ha jövő héten sem hozod a pénzt, ennek a dupláját kapod majd! Legyél a parkban kedd este nyolckor, és ne merj késni! — A kukák mögött Felix három embert látott. Ebből kettő guggolt, egy pedig az épületnek háttal ült előttük a földön. Messze voltak, szóval Felix nem látta jól egyikük arcát sem.

Pár pillanat múlva a két férfi felállt, és elindult a sikátorból kivezető úton. Szerencsére nem arra mentek, ahol Felixék voltak, hanem a másik irányba.
Miután a két fickó eltűnt a láthatárról, Felix lassan elkezdett sétálni a földön ülőhöz.

— Jisung! Hadd magyarázzam meg... — Közben Minho utolérte a két fiút.

— Hagyj már békén, Minho! Mindent tisztán hallottam, nem kell a szánalmad!

— Hyunjin?! — A két fiú Felix felé kapta a fejét. Felix odarohant a földön ülő barnához, és rémülten nézte a véres ruháit.

— Jisung! Hívd a mentőket, gyorsan!

— Mi a szar?! Hyunjin te mit keresel itt?! Mondtam, hogy menj inkább haza! — futott oda gyorsan Minho legjobb barátjához.

— Apámat... keresték. — Alig jött ki hang a torkán, fáradt volt és reszketett.

Volt egy nagy kékes-lilás folt a bal szeme körül, néhány vágás a hasán, és minden jel arra utalt, hogy el van törve a jobb keze.

— Jézusom, mit... mit akartak az apukádtól? Miért vertek meg? Kik ezek? — Felix nagyon félt.

— A mentők pár percen belül itt lesznek — futott oda hozzájuk Jisung is.

———

Hajnali kettő volt.
Hyunjint nem kellett műteni és belső vérzése sem volt szerencsére. A jobb keze viszont tényleg eltört. A kisebb-nagyobb ütésnyomokat, vágásokat ellátták az orvosok, de azt mondták, maradjon bent reggelig, és reggel majd kiderül, hogy hazamehet-e.
Felix, Jisung és Minho most is bent ültek a fiú ágya mellett. Hyunjin látszólag békésen aludt, de ez a többiekről nem volt elmondható. A három fiú szinte egész idő alatt semmit nem szólt egymáshoz. Nem tudtak mit mondani. Örültek, hogy Hyunjin már jól van.
Legalábbis, a körülményekhez képest.

———

Hajnali öt.
Minho és Jisung egymás vállára dőlve aludtak. Felix viszont nem tudott pihenni. Túl sok gondolat cikázott a fejében.
Ki csinálta ezt vele? Miért? Senki sem érdemli ezt! Hogy értette, hogy az apját keresték? Azt hittem, az apja egy jó ember...
Hirtelen nyöszörgést hallott a sérült ágya felől.

— F- Felix... — Félálomban volt.

Felix halkan felkelt a székről és odasietett Hyunjinhoz. Nem tudta mit csináljon, de tudatni akarta a fiúval, hogy itt van mellette. A fiú jobb keze gipszben volt, szóval Felix átsétált az ágy másik oldalára, és óvatosan megfogta az idősebb bal kezét.

— Itt vagyok — suttogta a szőke.

Hyunjin nem reagált semmit, csak megszorította Felix kezét.