mindennél jobban | hyunlix

(44) eljött a tél

— Nem hiszem, hogy ez normális... — nézte a tömeget összehúzott szemöldökkel Minho a pláza bejárata előtt állva.

— Az orvos is valami ilyesmit mondhatott, amikor megszülettél — motyogta fáradtan Seungmin az orra alatt, de Minho meghallotta, a következő pillanatban pedig egy adag hó landolt a fiatalabb arcában.

— Srácok, majd vásárlás után játsszatok, oké? — kérte Chan még fáradtabban.

— Oké, apuci! — vigyorgott Seungmin, mire még egy adag havat kapott, ezúttal a nyakába. — Azt a kurva! Changbin, ez hideg! — rohant mérgesen barátja után.

— Oké, szerintem őket hagyjuk hátra, majd jönnek utánunk... — nevetett Felix, miután Changbin elbotlott egy mini hóemberben.

— Ezt ki rakta ide?! — kérdezte idegesen, miközben Seungmin a hasát fogta a röhögéstől.

— Azért jöttünk ilyen korán, hogy megelőzzük a tömeget... — nézett sokkosan a plázába beáramló embersokaságra Jeongin.

— Úgy látszik, mindenki így gondolkodott... — sóhajtott Hyunjin. — Nem értem, sosem érdekelte itt az embereket a karácsony... — kiáltott hátra Changbinékhoz, majd elindultak befelé.

— Már rég nem esett ilyen sok hó Koreában... Rengeteg a turista, gondolom ők is azok — mutatott Felix a plázába beömlő emberekre.

December huszonharmadika.
Már régóta nem havazott annyit, mint idén, ennek pedig iszonyúan örültek a fiúk.

Az elmúlt két hónapban nagyon sok minden történt:
Minho elvesztette a szülinapi fogadását Jisunggal, ezáltal jelenleg is pink hajjal mászkál mindenhova.
Hyunjin Felixszel együtt elment beszélni az apjával, és bocsánatot kért tőle. Hyunjin apukája is bocsánatot kért Felixtől, aki persze mosolyogva szabadkozott. Kiderült, hogy azt a két férfit egy ideig biztos, hogy nem látják többet. Külföldről jöttek be pár hónapja, útlevelek és bármiféle egyéb iratok nélkül. Állandó lakcímük sem volt, és miután a rendőrség egy kis nyomozás után kiderítette az igazi származásukat és lakcímüket, mindketten bevallottak mindent. Nem ez volt az első eset, amikor emberöléssel próbálkoztak, sőt, kiderült, hogy egyszer el is vették valaki életét. Ezért is szöktek másik országba. Felix nagyon boldog volt, hogy sikerült két ilyen veszélyes embert rácsok mögé helyezni.
A négy fiú pedig kisebb-nagyobb balesetekkel, de szépen kihúzták eddig együtt. Annyira megszokták egymás jelenlétét, hogy Hyunjint már az sem lepte meg, amikor reggel a fürdőből kilépve egy konyhapulton alvó Jisunggal találta szembe magát.
Alvajárók... — nevetett magában.

A mai napon direkt korán keltek, mert előző nap megbeszélték, hogy mind a nyolcan közös karácsonyi nagybevásárlást tartanak, lehetőleg még a tömeg előtt.
Igaz, a pláza csak kilenckor nyitott ki, ez nekik most borzasztóan koránnak számított, hiszen tegnap hatalmas partit tartottak, ahol mindenféle karácsonyi süteményt sütöttek, reggel pedig hétkor keltek.
A kávézójuk január másodikáig zárva tart.
Amúgy nem szokták ilyen nagy lelkesedéssel várni a karácsonyt, és a készülődéseket sem viszik sosem túlzásba, de ez Chan első karácsonya, amióta itt van, és Changbin nem karácsonyozott itthon már évek óta, szóval ezt meg akarták ünnepelni.
Hyunjin rengeteg karácsonyi filmet nézett mostanában, amitől teljesen bezsongott, és körbeugrálta a többieket, hogy idén bizony mindent normálisan fel kell díszíteniük.

— De akkor a fákat majd mindenki külön-külön szerzi be, ugye? — kérdezte Minho a mozgólépcsőnél.

— Ez most úgy hangzott, mintha te el szeretnéd lopni a tiédet... — röhögött Jeongin.

— Fát itt úgysem fogunk kapni szerintem, de azért megnézhetitek.

— Váljunk külön, szerintem úgy gyorsabb lesz.