mindennél jobban | hyunlix

(1) első nap a munkahelyen

— El fogunk késni, ha most nem jössz ki ebből a rohadt lakásból! — hadart idegesen Jisung a legjobb barátjának.

— Csak mondom, hogy ebben a 'rohadt lakásban' élsz te is, és ha nem csak nekem kéne kettőnkre takarítani, talán nem lennénk mindig késésben... — válaszolt szemforgatva Felix.

— Ha hazaértünk esküszöm segítek, csak induljunk már!

És ezzel el is kezdődött a két fiú első munkanapja. Nem volt újdonság, hogy ilyen szétszórtan kezdték a reggelt, de már hozzászoktak a mindennapi civakodásokhoz. Ez a második éve annak, hogy közösen bérelnek egy két hálószobás belvárosi lakást. Eddig Jisung szülei állták nekik a lakás költségeit, de most, hogy mindketten leérettségiztek és úgy döntöttek, hogy halasztanak egy évet az egyetemen, muszáj volt munka után nézniük.
Szóval pár hete keresgélni kezdtek, és találtak is egy jól fizető állást egy közeli kávézóban. Felix már volt ott korábban — Jisung nem nagyon szokott kávézókba járni —, és nagyon magával ragadta a hely varázsa, szóval amikor meglátta, hogy munkatársakat keresnek, borzasztóan bezsongott. Alig várta, hogy Jisungnak is megmutathassa az új munkahelyüket. Az e-mailben, amit kaptak az állt, hogy hétköznaponként kell dolgozniuk, reggel héttől délig.
Egyikük sem volt valami nagy korán kelő, szóval érthető, hogy késésben voltak.

— Választhattunk volna egy olyan helyet, ahová nem hajnalban kell bejárni... — motyogta fáradtan két ásítás között Jisung, miután felszálltak a buszra.

Csak két megállót kellett utazniuk a járművel, és máskor sétálva is kényelmesen beérhettek volna, de most nem akarták megkockáztatni a késést.
Felix — mintha meg sem hallotta volna barátja duzzogását — mosolyogva, energikusan bámult ki a busz ablakán.

— Alig várom, hogy ott dolgozhassak! Ó, Jis! Olyan szép az a hely, olyan nagy varázsa van!

— Persze, persze. Csodás... Most hagyj kicsit aludni, üss meg, ha ott vagyunk — És ezzel Jisung be is csukta szemeit, annak reményében, hogy egy kis idő múlva már az álmok világában járhat. De sajnos ez nem következett be. Ugyanis a következő másodpercben fájdalmasan jajgatott fel, miközben a fájó vállához kapott.

— Ezt miért kaptam?

— Megérkeztünk! — vigyorgott fülig érő szájjal Felix, majd az idősebb reakcióját meg sem várva lerángatta barátját a járműről, és meg sem állt a kávézóig.

Jisung már épp belekezdett volna az öt oldalas novellájába arról, hogy Felix mégis mit képzel magáról, hogy rángatni kezdi őt, de amikor meglátta a munkahelyük bejáratát, elállt a lélegzete. Igaza volt Felixnek. A hely gyönyörű volt. Már kívülről is. Üvegablakok választották el a járókelőket a benti kávézótól, az ajtó fehérre festett fából volt kifaragva, és illatos koszorú díszítette a közepét, amelybe levendulák voltak belefonva.

— Oké, ez a hely tényleg szép.

— Ugye? És akkor belülről még nem is láttad!

Amint beléptek az ajtón, az ajtó feletti kis csengő megszólalt, ezzel mintha varázslatot vitt volna a helyiségbe. Bent minden fehér, lila és halványzöld színben pompázott. Az összes bútor fából volt faragva, a székek ki voltak párnázva lila és zöld színű párnákkal, és a mennyezetről borostyán lógott le mindenfelé. Arról meg ne is beszéljünk, hogy minden asztalon volt egy kisebb váza, benne frissen illatozó levendulákkal. A parketta is fából volt, és a sárgás színű lámpafények miatt melegség áradt szét az üzletben. Bárki, aki belépett ide, otthon érezte magát, és sosem akart távozni.
A rengeteg választható kávé — és más különböző ital — mellett számos sütemény is helyet foglalt a pultban. A helyhez illően zöld, fehér és lila díszítésben pompáztak, de mindegyik másmilyen ízű volt. A hely felettébb híres volt ezekről a süteményekről.
Az egyik legjobb dolog pedig az volt ebben a kávézóban, hogy macskabarát volt. Szó szerint. Mivel kis kávézó volt, nem lephették el macskák a helyet, de így is lehetett látni négy kis szőrmókot ide-oda mászkálni a vendégek lábai között. Menhelyről mentett állatok voltak, és örültek a vendégeknek, akik mindig szeretetet vittek a kis jószágok életébe, és ez ugyanúgy elmondható volt fordítva is.
Voltak olyan vendégek is, akik csak azért tértek be a kávézóba nap, mint nap, hogy láthassák a cicákat.
És persze, ami elmaradhatatlan volt, az a zene. A zene, ami az egész helyiséget bejárta, kellemes hangulatot adva ezzel a helynek. A zenék a vendégek által voltak választhatók.
Amint a két fiú — főképp Jisung — feleszmélt a sokkból, észrevették, hogy egy körülbelül velük egyidős fiú állt velük szemben. Még a szemei mosolyogtak, és száját két édes gödröcske fogta körbe. Már csak a fiú láttán mindenkinek feldobódott a napja, aki a közelében volt.

— Sziasztok, Jeongin vagyok! Ti vagytok azok, akiket érdekel a munkalehetőség, ugye?

— Szia, igen! Ő itt Jisung, engem pedig Felixnek hívnak.

— Szuper, nagyon szükségünk volt a munkaerőre. Én fogom elmondani a szükséges tudnivalókat. A szüleimé a hely, de ők sosem jönnek ide. Elköltöztek egy jobb munkalehetőség miatt, szóval azóta én vezetem a helyet a testvéremmel — mutatott a pultban álló fiúra —, Seungminnel együtt. Bízom benne, hogy jól ki fogunk jönni egymással! — mosolygott kedvesen.

Körülbelül fél óra telt el azzal, hogy Jeongin körbevezette és elkezdte betanítani a fiúkat, amíg Seungmin a pultban szolgálta ki a vevőket. Seungmin is rendes srácnak tűnt, bár inkább visszahúzódóbb volt, de Felix bízott abban, hogy idővel feloldódik majd mellettük.

———

Miután az alapokkal végeztek, mindketten felvettek egy-egy munkaruhának csúfolt fekete kötényt a kávézó logójával ellátva, majd be is álltak Seungmin mellé a pultba. Az óra lassacskán nyolcat ütött. Még korán volt, de már sokan száguldoztak ki-be a kávézóból. Jisung már nem volt annyira fáradt, feldobta őt a hely hangulata. Felix pedig gyorsan tanult, és nagyon kedves volt minden egyes vevővel. Jól szórakoztak, és — ami a legfontosabb — a műszak végére összebarátkoztak Jeonginnal és Seungminnel is. Nagyon sokat nevettek, és miután Felix bezárta az üzletet — bár aznap Seungminnek kellett volna —, mind a négyen maradtak még beszélgetni miközben takarítottak.

— Az első munkanap nem is lehetett volna ennél jobb! És Jeongin és Seungmin is baromi jó fejek! Már most imádok itt dolgozni! — magyarázta boldogan a szeplős, amikor már hazafelé sétáltak.

— Tényleg jó ez az állás, szeretek itt lenni. De még jobb, hogy te is velem vagy — mondta vigyorogva Jisung a fiatalabbak.

— Ajj, te nyálgép! — nevetett Felix, miközben szoros ölelésbe vonta legjobb barátját.

Új munkahely, új kezdet.