mindennél jobban | hyunlix

(4) hosszú éjszaka

— Megjöttünk! — kiáltott izgatottan Jeongin, amint testvérével együtt beléptek a lakás ajtaján.

— Igen, tudjuk. Mi engedtünk be titeket... — nevetett Felix.

— Hogy vagy? — kérdezte Seungmin a sérülthöz fordulva.

— Kutya bajom, nyugi — vigyorgott Jisung.

— Nyugodtan nézzetek körbe ha szeretnétek, addig kipakolom a nasikat — indult Felix a konyhába.

— Amúgy mit is tervezünk csinálni? — nevetett a legfiatalabb.

— Passz, beszélgetünk, meg nézünk filmet.

— Úristen, nézzünk horrort! — kiáltott izgatottan Seungmin.

A másik két fiú értetlenül nézett az ötletgazdára.

— Jó, akkor ne nézzünk... — forgatta szemeit a fiú.

———

Az alvás necces volt, mert ugyebár a kettő hálószobában aludt a két házigazda, a nappaliban pedig a két testvér. Legalábbis így állapodtak meg lefekvés előtt, de ez reggelre kicsit megváltozott. Ugyanis kiderült, hogy nemcsak Jisung járkál álmában — Felix persze ezt már tudta —, hanem Seungmin is.
Szegény Jeongin majdnem frászt kapott, amikor a hajnali félhomályban csak annyit látott, hogy egy alak simogatja a művirágokat. Először persze azt hitte, hogy a testvére az, de amint meglátta, hogy Seungmin mellette fekszik, majdnem szívrohamot kapott. Fogott egy papucsot — lerángatta az alvó Seungmin lábáról, aki valamiért mamuszban aludt el —, és hozzávágta az alakhoz, aki még mindig egyhelyben állt a művirágok előtt, miközben végig motyogott valamit. Az ütés a fején érte, ami persze nem volt fájdalmas, de arra épp elég, hogy Jisung felkeljen. Annyira meglepődött, hogy leverte a művirágot, aminek a vázája hangosan tört szét a földön. Erre persze mindenki felkelt.

— Mi a fasz? Jisung, mégis mit csináltál ott?! — kérdezte félig kiakadva, félig megijedve Jeongin.

Jisung csak zavartan emésztette a dolgokat.

— Az ott az én papucsom? — kérdezte Seungmin félálomban, a Jisung mellett lévő lábbelire utalva.

— Mégis mi történik itt? — jött ki Felix álmosan a szobájából. — Oh... Han, már megint? — nevetett fáradtan.

— A szívbajt hozta rám! Meg amúgy is — fordult Jisunghoz —, mit motyogtál álmodban?

— Öhm, azt hiszem az ábécét... — gondolkodott zavarodottan Jisung.

Pár pillanatig mindenki csendben emésztette a hallottakat, majd mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
Ez mind hajnali kettőkor történt.

———

Hajnali öt volt, amikor Seungmin lépett akcióba — persze a tudta nélkül. Mindenki más már visszaaludt, amikor ő felkelt, és kiment a konyhába. Azt senki sem tudja hogyan, de elkezdett palacsintát sütni. A többiek erre akkor jöttek rá, amikor Jisung ki akart menni a mosdóba, és hangokat hallott a konyha felől. Egyből felkeltette a többieket, aztán együtt nevetve osontak Seungminhez, a konyhába. Felkapcsolták a villanyt, de Seungmin ezt észre sem vette. Felix levideózta a folyamatokat, amíg a többiek azon versenyeztek, hogy minél hülyébben ébresszék fel az alvajárót. Végül Seungmin azért ébredt fel, mert Felix tüsszentett egyet, ettől Jeongin megijedt, megbotlott és ráesett a testvérére. És itt volt vége: mindenkiből dőlt a röhögés.
Seungmin nem hitte el, amikor a többiek azt mondták neki, hogy a konyhapulton lévő palacsinta az ő műve, szóval Felix megmutatta neki a képeket és a felvételeket.