(17) újabb mozi

282 20 2
                                    

A fiúk a este folyamán feltakarítottak, és befejezték a browniet. A sütemény mellett néhány melegszendvicset és két tányér instant levest is csináltak, amik közül Jisung vitt is be Felixnek, hogy tudjon mit enni.
Közben Hyunjin is végzett a fürdéssel, de nem sokat érzékelt a körülötte lévő dolgokból. Nem volt valami jó kedve, szóval csak átöltözött, majd lefeküdt a kanapéra. Nem tudta mi történt Felixszel, de nagyon zavarta, hogy ilyennek látja őt. Segíteni akart neki, de tudta, hogy a szőke csak ellökné magától.
Gondolatmenetéből a mellé fekvő Minho zökkentette ki.

— Aludj, majd holnap beszélsz vele.

— Honnan...

— Ismerlek.

———

Hyunjin sokáig forgolódott aznap éjszaka.
Hajnali négy volt, amikor végre mind a négyen nyugodtan aludtak. Vagyis, majdnem mindenki.
Jisung rémülten rontott ki a szobából, kezével a levegőben tapogatózott, miközben a kanapén fekvő két fiú felé igyekezett. De nem sikerült halkan megúsznia, ugyanis belerúgott a kanapé sarkába, és ezzel együtt előre esett a békésen fekvő Minhora. A fiú ijedten kelt fel.

— Mi a fasz?! — kérdezte sokkosan, majd miután meglátta a rajta levő Jisungot, még jobban összezavarodott. — Jól vagy? Mi történt?

— Mi? Igen én jól vagyok, de mi van a macskáiddal?! — kérdezte hadarva a fiatalabb.

Minho kérdőn pislogott az előtte ülőre — pontosabban arra, aki a hasán térdelt.

— Te meg miről beszélsz? — vette le kicsit a hangerőt, mert nem akarta felkelteni a mellette látszólag nyugodtan alvó Hyunjint.

— Ma nem mentél haza. Nem kaptak kaját! Nem lesz bajuk? Azt álmodtam, hogy... hékás! Most min nevetsz? — kérdezte értetlenül Minhotól.

A fiú mosolyogva megrázta a fejét.

— Jisung. Több éve megvannak már a macskáim. Tudom mit kell csinálni. Nem, ma tényleg nem mentem haza, épp ezért kertem meg a szomszédokat, hogy néha nézzenek rájuk, és este etessék meg őket. Már rengetegszer történt ilyen... Ráadásul, akkor sem lenne bajuk, ha egy napig nem ennének. A macskák szívós állatok.

Jisung hülyének érezte magát, amiért egy ilyen álom miatt felkeltette az idősebbet, és mert nem gondolt arra, hogy Minho gondoskodott a macskákról.
Ekkor vette észre, hogy még mindig a fiún térdel, aki az alkarjain támaszkodik. Óvatosan lemászott az idősebbről, és ugyan Minho megpróbálta megfogni a kezét, Jisung halkan becsoszogott a szobájába, majd magára zárta az ajtót.
Hogy lehetsz ilyen hülye? — kérdezte magától.

———

— Chan írt a csoportba.

A négy fiú éppen a reggelit fogyasztotta, amikor az ausztrál üzenetet küldött nekik.

— Mi is látjuk — válaszolt kedvtelenül Felix.

— Ne már! Meddig leszel még ilyen?

— Azt írja menjünk ma moziba — nézte az üzenetet saját telefonjáról Hyunjin is.

— Jó ötlet — helyeselt Minho.

— És a kávézó...?

— Ugyan már, Lix! Te is tudod, hogy ma munkaszüneti nap van — forgatta a szemeit Jisung.

Felix sóhajtva végignézett a barátain, és az izgatott arckifejezéseiket látva nem volt szíve elrontani a hangulatot. Szóval ő is beleegyezett.
Talán jó lesz, ha kicsit kimozdulok.

———

Mivel aznapra amúgy is esőt írtak, a mozi tűnt a legjobb választásnak. Egy háromkor kezdődő filmet néztek ki, szóval háromnegyedre beszélték meg a találkozót, hogy időben odaérhessen mindenki.
Indulás előtt Minho Jisunggal beszélgetett a kis hörcsögről, ők már indulásra készen álltak, és Felix hiába akart távolságtartó lenni, az aggodalmát nem tudta elrejteni. Odasétált az kanapén készülődő Hyunjinhoz. A barna hajú újra akarta kötni a sebeit, de egy kézzel igen nehezére esett a dolog.

— Segítsek...? — kérdezte halkan a szőke.

Hyunjin meglepetten nézett fel az előtte állóra, majd megköszönve bólintott egyet. Felix leguggolt Hyunjinnal szemben, és óvatosan fonta körül az idősebb derekát a fáslival. Keze néha megremegett amikor Hyunjin felszisszent, de az idősebb megnyugtatta őt azzal, hogy már nem fáj neki annyira.

— Meddig kell még fásliznod? — kérdezte miközben felsegítette a kanapéról a sérültet.

— Igazából csak azért fáslizom, hogy a krém amit a vágásokra teszek ne áztassa át a ruháimat. A krémet meg már nem kell sokáig használnom.

— És a kezed?

— Minden oké — mosolygott hálásan a fiatalabbra.

Felix megetette Rókát, majd miután mind a négyen kiléptek a lépcsőház ajtaján, elindultak a buszmegálló felé.
Mikor megérkeztek a moziba, a többiek már ott várták őket. Chan éppen a földön ült, a pólója tiszta kóla volt, Seungmin a földön fetrengve nevetett, Changbin újabb kóláért állt sorba, Jeongin pedig nevetve videózta az eseményeket.

— Igen. Mindent értek — mosolygott Minho, amint odaértek a többiekhez. — Ha kiszenvedted magad, mehetünk? — nyújtotta ki a kezét a földön ülőnek, Jisung pedig Seungmint rángatta fel a földről.

Már 10 perce ment a film, amikor végre be tudtak menni a terembe. Valahova középre ültek, és kitöltötték az egész széksort. Jisung ült a legszélén, Minho persze mellette foglalt helyet. Felix megkérte Chant, hogy üljön mellé, szóval Chan két oldalán Minho és Felix foglalt helyet. Hyunjin beült Felix másik oldalára, aki próbált nem foglalkozni ezzel. Hyunjin mellé Jeongin ült, az utolsó két helyre pedig Seungmin és Changbin.

Igazából valami drámára ültek be, de a hangulatot végül nem a film adta, hanem ők maguk. És a legjobb az egészben, hogy nem voltak sokan a teremben, a többi személy pedig élvezte a nyolc fiú komédiáját, így nem volt, aki elrontsa a hangulatot. A film vége felé még Felix is kivirult, folyton mosolygott és néha-néha fel is nevetett a többiek idióta beszólásain.
Hyunjin ennek borzasztóan őrült. Ő igazából szinte csak azzal ütötte el az időt, hogy a szőkét próbálta megnevettetni, ami sokszor sikerült is neki.
Jisung nagyon jól érezte magát, soha nem érezte magát még akkora biztonságban, mint ott a teremben, Minho mellett ülve. Ők nem sokat beszéltek egymással, mindketten a filmen, vagy pedig a többieken nevettek, de az idősebb végig Jisung kezét simogatta a két szék közös könyöklőjén, és ez a kisebbnek tökéletesen megfelelt.
Felixnek alapból mindkét oldalán lévő könyöklőjén ott volt a keze, hiszen mindig így ült a mozikban, és ez nem is volt baj mert tudta, hogy Chan nem használja a könyöklőket. Hyunjin viszont igen.
Amikor a barna hajú észrevette a kisebb kezét, ugyan először visszakozott, de végül óvatosan ráhelyezte tenyerét Felix kézfejére. Számított rá, hogy a fiatalabb majd elrántja a kezét — mint mindig —, éppen ezért lepődött meg, amikor ez nem következett be. Óvatosan a mellette ülőre nézett. Felix nem mert ránézni az idősebbre, se az egymáson pihenő kezükre, tekintetét végig az előtte lévő vászonra szegezte. Hyunjin boldogan elmosolyodott, majd finoman összekulcsolta a kezüket, mire Felix zavarba jött, arca kipirult, egész testében remegett és nagyon félt, de még mindig csak a filmet nézte. Nem engedte el Hyunjin kezét.
És ez talán így is maradt volna, de az a bizonyos jelenet a filmben mindent elrontott.

mindennél jobban | hyunlixWhere stories live. Discover now