mindennél jobban | hyunlix

(10) buli?

— Most jöttetek vissza. Máris bulizni akartok?

— Felix, ki kell használni, hogy fiatalok vagyunk. Ne csak a munkára koncentrálj — érvelt az idősebb ausztrál.

— Igen. Chan túl hamar megöregedett. — Amióta Seungmin megtudta, hogy Chan hány éves, azóta minden adandó alkalmat kihasznál, hogy ezt szóvá tegye. Chan — mint mindig — csak megforgatta a szemeit.

— Legalább te egyet értesz velem. Na, gyertek már! Jisung? — fordult az említett felé.

— Tőlem mehetünk.

— Ja, hátha eltöröd a másik kezedet is.

— Felix, ennyire azért nem vagyok balfasz... Rád fér a pihenés. Sűrű hetünk volt, örülj neki, hogy végre péntek van.

Felix múlthét kedd óta nem látta Hyunjint. Nem is beszélt vele, hiszen nincs meg az elérhetősége. Remélte, hogy a fiú egyszer majd újra felbukkan, mert nem akarta, hogy a barátságuk így érjen véget. Igaz, nem tudta volna viszonozni az idősebb érzéseit, de elveszíteni sem akarta őt. Kedden egész este a szobájában volt. Amikor realizálta, hogy lehet, hogy az idősebb nem fogja többet keresni őt, teljesen magába zárkózott. Zavarta a tudat, hogy lehet, hogy megutáltatta magát valakivel. Azóta inkább csak a munkára akar koncentrálni.

Minho pedig nem kereste többet Jisungot. Ez valahol mélyen bántotta a fiút — mégha nem is vallotta be —, de meg tudta érteni, hogy Minho többet a szemébe sem akar nézni. Sokat gondolkodott rajta, és a végére már teljesen szerencsétlennek érezte magát. Hiszen ő volt az, aki elküldte fiút. Olyan dolgokat mondott, amiket már rég megbánt. És már késő bármit is tenni. Nem tudta, mit tehetne...

— Nem tudom, Jis. Maradjunk inkább otthon, légyszi...

— Nem.

— Mi az, hogy nem?

— Múltkor te mondtad nekem, hogy lépjek ki a komfortzónámból, most én mondom neked. Hidd el, jó lesz!

— Jisung...

— Bízol bennem?

Felix sóhajtott egy nagyot.

— Persze, hogy bízom — mondta mosolyogva.

— Szuper! Elküldöm a címet a csoportba, nyolcra legyen mindenki ott.

— Milyen csoportba? — nézett kérdőn Jeongin Changbinra.

— Hát abba, amiben mind benne vagyunk.

— Nincs ilyen csoportunk...

Changbin felhúzta a szemöldökét.

— Nincs? Pedig esküszöm csináltam egyet... Lehet, hogy csak álmodtam. Jó, akkor csinálok egy csoportot. — Azzal elő is vette a telefonját és intézkedni kezdett.

— Changbin, ez ráér...

Már mindegy volt, amint Felix száját elhagyták ezek a szavak, mindenki telefonja egyszerre küldött értesítést. Seungmin csodálkozva nézte a telefonját:

cutiechangbin added leefelix15, seungmin22, chrisbang and 2 more to the group chat

cutiechangbin changed the group name to
Changbin

— Hát, ez gyors volt... Mi ez a név? Ez komoly? — Changbin csak megvonta a vállát.

— Na jó, húzás haza, be akarok zárni. Akkor a bulin találkozunk — vette a kezébe a kulcsokat a legfiatalabb.

— Gyere drágám — húzta magával Jisung Felixet, majd hirtelen érezte, hogy megrezzen a telefon a zsebében.

Miután bekapcsolta a készüléket, egy új üzenet fogadta:

Changbin

cutiechangbin
sziasztok

— Komolyan írásban köszönsz el?

— Nem akarom, hogy kihaljon a csoportunk — biggyesztette le ajkait.

— Még meg sem született...

— Veled ellentétben. Te már réges-rég megszülettél.

— Seungmin, én... — kezdte Chan, majd lemondóan sóhajtott egyet, inkább annyiban hagyta. Már belefáradt.

———

— Mit vegyek fel?

— Te jó ég, nem esküvőre mész! Ez csak egy idióta buli...

— Na jó... Mégis mi a bajod? Az elmúlt pár napban úgy viselkedsz, mintha minimum kétszer elütöttek volna...

— Mondtam már Jis, nem akarok menni...

Han sóhajtott, majd leült Felix mellé az ágyra. Pár pillanat gondolkodás után megszólalt.

— Jó, akkor nem megyünk. — Felix felkapta a fejét.

— Tessék?

— Nem akarom azt látni egész este, hogy te nem érzed jól magad.

Felixnek hirtelen bűntudata lett. Hiszen Jisung végre elkezdett nyitni az emberek felé, végre szórakozni akar. És ez jó dolog, nem akadályozhatja meg...

— Nem, nem. Én... Sajnálom, nem kell lemondanod miattam. Megígértem, hogy megyek. Fél nyolc van, nem akarok most kicseszni a többiekkel.

— Biztos? — kérdezte óvatosan Jisung.

— Igen.

———

Miután elkészültek és elindultak — gyalog mentek, mert Jisung nem akart ilyen későn buszozni —, körülbelül háromszor eltévedtek, de negyed kilencre sikeresen odaértek a házhoz — ahol igazából egyikük sem tudta ki lakik, nem ismerték azt, aki szervezte a bulit. A többiek közül csak Chan volt kint a kapunál.

— A többiek már bent vannak?

— Igen, legalábbis Changbin már bement, és mivel Seungminék mindig pontosak, gondolom ők is bent vannak.

— Köszi, hogy megvártál minket — mosolygott Felix.

— Ugyan már, gyertek!

Felix bármerre nézett, mindenhol embereket látott, pedig még be sem mentek a házba. De tényleg: ennyi embert még a gimiben sem látott soha egy helyen. Ráadásul szinte mindenki részeg volt. Hát én biztos nem fogok inni — gondolta magában a szőke.

Megbeszélték Jisunggal, hogy egész este együtt maradnak, nehogy történjen valami baj. Az elején Chan is velük volt, de miután bent a házban meglátta Jeongint lógni a korlátról, inkább vele maradt, hogy ne legyen semmi baja. Jeongin azt mondta, nem azért lógott a lépcső korlátjáról, mert részeg, hanem mert a lépcsőn sokan voltak, és nem tudott az emberek miatt lejönni a földszintre, ezért úgy gondolta inkább lemászik.

A buli amúgy tipikus mindenki-csak-a-pia-miatt-van-itt buli volt, semmi extra. Páran próbálták leszólítani Felixet és Jisungot, de mindketten elutasították a felkéréseket.
Ettől függetlenül Jisung meglepően jól érezte magát, mindenen nevetett és csomót beszélgetett Channel és a többiekkel. Felix ennek nagyon örült, jó volt végre ilyen felszabadultnak látni a barátját.
Körülbelül egy óra múlva Felix viszont megunta az embereket. Zavarta őt a hangos zene, ráadásul éhes is volt.

— Jis, van itt valami kaja szerinted?

— Biztos van, elmenjek megnézni?

— Igen, légyszi. Addig megnézem kint le tudunk-e ülni valahova. Zavar a zene.

Az idősebb csak bólintott majd megindult a konyha felé.
Na, persze ez eltartott egy darabig, mivel fogalma sem volt hol van a konyha. Ezért inkább csak odament, ahova a többi ember is, amolyan 'minden mindegy' alapon.
Csak kétszer nyitott be rossz helyre, de végül sikeresen megtalálta a keresett helyiséget. A konyha alapból el volt különítve a mellette lévő étkezőtől, de a bejáratánál nem volt ajtó, szabadon lehetett be-ki közlekedni egy kisebb boltíven át. Éppen fordult volna be, mikor meghallott egy ismerős hangot.