mindennél jobban | hyunlix

(5) kisállatkereskedés

A plázában — mint mindig — hatalmas tömeg várta őket. Már nem is lepődtek meg rajta. Megegyeztek, hogy a vázát majd a mozi után veszik meg, hogy addig ne kelljen cipelniük. Amúgy valami horror filmet terveztek megnézni. Úgy voltak vele, hogy ha együtt nézik meg, akkor nem lesz ijesztő.
Mivel a film kezdetéig még volt bő fél óra, Felix megkérte a többieket, hogy menjenek be együtt a kisállatkereskedésbe, hiszem Jisunggal már régóta szerettek volna egy háziállatot.

— Jó, de olyan állatot keressetek, amit lakásban lehet tartani. Nem hiszem, hogy mondjuk egy nagytestű kutya jól ellenne ott — javasolta Seungmin.

— Az már amúgy is van, most valami nyugodtabbat keresek... — nézelődött tovább Felix.

Jisung csak megforgatta a szemeit, amíg barátai rajta nevettek.

— Nagyon vicces vagy, Lee. Inkább megyek tovább egyedül, úgy senki nem bánt meg. — Tettetett sértődöttséggel vált le a többiektől, és a kisebb állatok szekciója felé vette az irányt.

Kell ezeknek az állatoknak egyáltalán ennyi minden? Biztos vagyok benne, hogy ezeket a játékokat az olyanok veszik meg, akik többet költenek a macskájukra, mint saját magukra — hitetlenkedett magában Jisung, miközben elhaladt a macskajátékok mellett. Annyira elbambult, hogy nem figyelt az előtte álló személyre. De a vele szemben lévő sem vette észre Jisungot, hiszen három macskafekhelyet tartott a kezében, és a legfelső tele volt szórva mindenféle játékkal. Próbált egyensúlyozni, de semmit nem látott, Jisung pedig nem figyelt arra, hogy ki van körülötte, ezáltal meg is történt az ütközés. Jisungnak sikerült megtartania az egyensúlyát, de a másik személy hátra esett; a kezeiből minden kirepült. Mikor Jisung meglátta, hogy kivel ütközött össze, először elöntötte a méreg, de végül sóhajtott egyet, és szemgorgatva kitárta a földön lévőnek a jobb kezét.

— Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy karma.

Minho most végre felnézett, egyenesen a másik fiú gúnyosan csillogó szemeibe.

— Komolyan te? Mindig csak baj történik körülötted...

Minho folytatni akarta volna a monológját, de ekkor meglátta Jisung begipszelt bal karját. Az arcára kiült a felismerés, és talán egy kicsi megbánás is.

— Az ott miattam van? — bökött fejével a fiatalabb karja felé.

A fiatalabb próbálta eltakarni a gipszet, miközben óvatosan megrázta a fejét.

— Nem.

— Szarul hazudsz — nézett lesajnálóan a fiúra, majd végre elfogadta Jisung kinyújtott kezét, és felkelt a földről. — Eltört?

Jisung csak bólintott egyet, nem is nézett Minho szemeibe. Az idősebb sóhajtott egyet.

— Mennyit szeretnél?

— Tessék?

— Pénzt. Mennyi pénzt szeretnél? Miattam tört el.

Jisung úgy nézett Minhora, mintha az meghülyült volna.

— Ez nem így működik, nem kell fizetned azért, mert eltört a kezem. Nem kellett műteni. Meg amúgy is, csak hagyj békén.

És ezzel Jisung sarkon fordult, majd elindult megkeresni a barátait. Időközben Hyunjin végre megtalálta Minhot.

— Tudtam, hogy a macskás részlegen leszel. Máskor ne hagyj ott, amikor éppen hozzád beszélek... — forgatta a szemeit. — Mit csinálsz? — kérdezte összehúzott szemöldökökkel, amikor meglátta, ahogy Minho a földről szedegeti fel a leesett macskajátékokat. — Tudod... Vannak ilyenek a polcokon is, én értem, hogy szeretsz takarítani, de ezt nem neked k...

— Hagyd már abba, nem vagy vicces — vágott közbe az idősebb unottan. — Ezeket én ejtettem el.

— Ó, értem. Na, fizess gyorsan, mert kezdődik a film!

— Úgyis reklámmal kezdődik, van még időnk — sóhajtott, majd elindult a kassza felé. Komolyan magammal kell cipelnem ezeket a moziba? Nem. Kiviszem őket a kocsiba még a film kezdete előtt — gondolkodott magában a sok tárgyat bámulva a kezében.

Felix közben izgatottan kereste legjobb barátját.

— Jisung! Te találtál valamit?

— Semmi lényegeset — vont vállat az idősebb.

— Aha, az jó. Figyelj! Legyen egy hörcsögünk, légyszi! — nézett kiskutya szemekkel a szeplős.

— Ő, nekem okés. Azok aranyosak, és nincs velük sok gond. De tiéd a felelősség!

— Tényleg?! Köszönöm, imádlak! Jeonginék már az üzlet előtt várnak. Jó, szóval... Nyilván nem most vesszük meg, mennünk kell a film miatt. Majd visszajövünk valamikor és kiválasztjuk a legaranyosabbat. Lány legyen vagy fiú? Legyen lány! De várj... Uhh, fiú nevekben jobb vagyok...Vegyünk kettőt?

— Felix! — nevetett Jisung a hiperaktív szeplősön. — Nem veszünk kettőt, egyelőre egy is bőven elég lesz nekünk. Majd később megbeszélünk mindent, ne aggódj, de most gyere, kezdődik a film!

— Srácok! — kiáltott Seungmin az üzlet bejáratától. — Gyertek már! Le fogjuk késni...

Jisung kirángatta Felixet az üzletből, majd elindultak mind a négyen a mozgólépcsők felé.

— Esküszöm, hogy téged a reklámok jobban érdekelnek, mint maga a film — nevetett Jeongin a testvérén.

— Sok előzetest játszanak majd, és engem érdekel, hogy milyen filmek lesznek amiket meg tudunk majd nézni — vont vállat az idősebb.

— Aaaa, de cuki vagy! Már olyanok vagyunk, mint egy család — mosolygott Felix.

— Igen, és egyértelműen te vagy a gyerek... — fordult Jisung legjobb barátjához.

— Mondja ezt az, aki eltörte a kezét egy macska miatt — nevetett Jeongin.

— Az nem Cora miatt volt... — forgatta szemeit a sérült.

— Még mindig mérges vagy rá? Ugyan már... Nem direkt csinálta, és úgy sem látod őt többet.

— Hát, ami azt illeti, tíz perce volt szerencsém találkozni vele — húzta gúnyos mosolyra a száját.

— Ez komoly? A kisállatkereskedésben? Nem, viccelsz... Erre mennyi az esély? — nevetett Seungmin.

— Sajnos nem viccelek. Na mindegy, többet már úgysem látom.

— Ő... Jis? — fordult Felix Jisung felé. — Szerintem látni fogod — mondta bizonytalanul, miközben fejével a mozi jegypénztára felé bökött.

A fiú pár pillanattal későn észre is vette Minhot, amint éppen a popcornos felé vette az irányt azzal a fiúval, akivel a kávézóban is volt.

— Ezt nem hiszem el...