Bárhova pillantottak, dobozokkal szembesültek. Shen Qingqiu bement a hálószobába, amiben csupán egy franciaágy volt, mint bútor, és felnézett a falra, amit egyelőre csupán egyetlen tárgy díszített, közvetlen az ágy felett.
- Igazad volt - gondolkozott hangosan Shen Qingqiu. - Tényleg kellett ez a sombrero.
Luo Binghe csöndesen lépett Shen Qingqiu mögé, hogy kezeivel magához húzza és körbefonja Shen Qingqiu derekát. Fejét az idősebb fejének tetején nyugtatta.
- Folytatjuk a pakolást? - sóhajtotta Shen Qingqiu.
Reggel óta mást sem csináltak. Szállítók hozták befelé a dobozokat és az új bútorokat az apartmanba, amiket leginkább Shen Qingqiu mondott, hova tegyenek le. A dobozokat ketten vitték be a megfelelő szobákba és helyiségekbe. Áldott minden szentet, amikor végre egyedül maradtak, ami azt jelentette, nem hoztak több dobozt és bútort. Shen Qingqiu mindaddig nem sejtette, hogy ennyi holmija van, míg dobozba nem kellett csomagolnia és egy helyre gyűjtenie.
- Igen, férjem - mosolygott Luo Binghe.
Shen Qingqiu megfordult, hogy Luo Binghe szemeibe nézzen és megpöckölje homlokát.
- Nem unod, hogy így nevezel, igaz? - vonta fel szemöldökét Shen Qingqiu.
Luo Binghe ajkai huncutul görbültek.
- Sí - felelte.
- Binghe, már nem Spanyolországban vagyunk - emlékeztette Shen Qingqiu. - Azt viszont meg kell hagyni, a kiejtésed egész jó - fűzte hozzá.
- Muchas gracias - nevetett fel Luo Binghe, továbbra is Shen Qingqiu derekára fonódva.
- Binghe - figyelmeztette Shen Qingqiu. - Kínai vagy. Beszélj is úgy. Gyerünk, mondj valamit!
Luo Binghe készségesen bólintott, és eleget téve férje kérésének, mondott valamit:
- Szeretlek, Shizun.
- Binghe... - égett Shen Qingqiu arca. Sosem fogja teljesen megszokni a bókokat Luo Binghétől, úgy érezte.
- Dehát nekem Shizun jelenti a világot - emelte feljebb kezeit, és fonta szoros ölelésbe szeretett férjét, imádott shizunját. - Ha "valamit" kell mondani, mást nem is mondhatnék, csak azt, hogy szeretlek.
- Luo Binghe - motyogta a mellkasába. - Túl ragacsos vagy.
- Örökké, Shizun - ígérte Luo Binghe.
Shen Qingqiu kimászott Luo Binghe öleléséből, aki nyüszített hiányától, és megkerülte őt, az ajtóhoz indulva. Megtorpant. Félig hátrafordult Luo Binghéhez. Arca pipacsvörös lett, és zavart, alig tudott szemkontaktust tartani.
- Gyerünk, haladjunk, különben sosem végzünk... férjem - fordult hevesen előre.
Luo Binghe arca felragyogott.
- Ismételd el, Shizun! - ment izgatottan Shen Qingqiu után.
- Nem! - gyorsította lépteit.
- Shizun - próbálkozott tovább Luo Binghe, de Shen Qingqiu nem adta be a derekát, ami mellesleg még nem heverte ki az éjszakát.
Nem számít, hogy Luo Binghe túl ragadós, ellenben Shen Qingqiuval, aki helyenként nehezen tud ehhez idomulni. Egy egész élet áll rendelkezésükre, hogy férjnek nevezzék egymást. Kettejük közös élete csak most kezdődik, és ahogy a múltat megosztották, a közeli és távoli jövő sem kivétel.
Vége
//Sziasztok!
Remélem tetszett, és köszönöm, hogy napról napra követtétek a történetet! :3
Mellesleg azt hiszem, egész jó vagyok. xd Igaz, a legtöbb fejezet nem hosszú, de azért akkor is számomra szép látvány, hogy március 21-én írtam meg és publikáltam az első fejezetet. :'D//
YOU ARE READING
Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)
FanfictionShen Qingqiu matektanár, nem mellesleg ő az egyik végzős osztály osztályfőnöke. Luo Binghe sosem jeleskedett matematikából, mégis előbb jött rá egy bonyolult egyenlet megoldására. Te + én = mindörökké. Sajnos, Binghe nem a legjobb tanár, mégis meg k...
