Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Harmadik fejezet: Shizun hétvégén is shizun

Shen Qingqiu az az ember, aki hétvégén tíz előtt akkor sem kel fel, ha kigyulladna a ház. Shen Qingqiu az az ember, aki hétvégén dél körül reggelizik, délután egy-két órakor ebédel, és kétszer vagy háromszor vacsorázik, ahogy kedve tartja. 

Nem volt ez másképp most sem. Shen Qingqiu macskaként élvezkedett imádott ágyában, el se akarta hagyni. Alig várja a nyugdíjazását. Biztosra veszi, hogy ő az az öregember lesz, aki annyit fog ágyban feküdni, hogy felfekvést kap, és annyira lusta lesz, hogy pelenkázni kell. Előre látta lelki szemeivel azt a sok gyógyszeres pudingot, amit az idősek otthonában kapni fog. Nem Luo Binghe konyhája, de ha eléri a demencia, már mindegy lesz.

Fél tizenegykor nyújtózkodott egyet, aztán a másik oldalára fordult. Telefonját kezébe vette és felment a netre. Előző este kommentelt egy néhány fejezetes regény alá, ahol egy bizonyos Repülőgép nem értett egyet a véleményével. Így ment oda-vissza, vitába kezdett Repülőgép és Utánozhatatlan uborka. Már arra sem emlékezett, melyiküké volt az utolsó szó, elnyomta az álom. Forrongva vette tudomásul, hogy a szerző letiltotta a kommenteket Uborka és Repülő miatt. 

Üsse kavics, lesz még legközelebb! 

Repülőgép és Utánozhatatlan uborka gyakran találták egymást szembe a regények komment szekciójában. Nem kétséges, lesz legközelebb. 

Délben kikelt az ágyból, mindenhol felhúzta a redőnyöket. Ugyan a földszinten van a lakása, az egész kis lerobbant épület kőfallal van elválasztva a világtól, nincsenek kíváncsi szempárok. Kivéve egyet, aki új értelmet adott a halálfélelemnek. 

- Shiiizun! - mosolyogott enyhén lehajolva Luo Binghe az ablak előtt. 

- GHÁÁÁ! 

Ez a gyerek, ahogy idősödik, úgy lesz egyre félelmetesebb! Honnan a fenéből tudta, hogy ezzel a redőnnyel kezdem? HONNAN?!

- Luo Binghe! - vágta ki az ajtaját Shen Qingqiu, nem érdekelve, mennyire illetlen kócos hajjal, fehér pólóban és halványzöld nadrágban, fehér papucsban kilépni a házból. 

- Shizun! - ragyogott fel Binghe arca. Shen Qingqiué elsötétülni látszott. 

Shen Qingqiu megköszörülte torkát és kiegyenesedett, megtartva maradék tekintélyét, amennyire tudja. 

- Hogy aludtál? - kérdezte mosollyal Luo Binghe. 

- Kellemesen - felelte hidegen. - Miért kémkedsz az ablakom előtt? - tért a lényegre. 

Luo Binghe elfojtotta nevetését. - Nem kémkedtem, Shizun. Éppen a szemetet vittem ki és tartottam visszafelé, amikor megláttam egy poloskát az ablakodon kívül, és gondoltam, eltávolítom. 

- Ó - mondta Shen Qingqiu. 

Kilenc év leforgása alatt Luo Binghének nem esett nehezére kitalálni, Shen Qingqiu végtelenül undorodik a poloskáktól. Azok a kis bogarak, legyen Shen Qinqgiu három, kilenc, tizenéves vagy harminc, ki tudják kergetni a világból, de ha onnan nem is, a lakásból igen. 

- Shizun, kész van az ebéd. Csatlakozol? - kérdezte Luo Binghe. 

Shen Qingqiuban akkor tudatosult igazán, hogy már dél van. Luo Binghe pedig már órák óta fent van. Rövid haját enyhén fújja a szellő. Ő is hétvégéhez igazodik, otthoni ruhát visel, piros felsőt és fekete nadrágot, fekete papuccsal. Időnként elönti, milyen furcsa látni, hogy abból a vékonyka gyerekből, akit a menetszél is elvitt, túlnőtt rajta és megerősködött. Ámbár, lehet százszor magasabb, akkor is nagy gyerek marad, ahogy elnézi. 

Shen Qingqiu nem volt álmos, mégis ásításra nyitotta száját. 

- Ez a mester elfogadja - bólintott lustán Shen Qingqiu. 

- Amíg átöltözöl, addig megterítek - mosolygott Luo Binghe. 

Ha már hétvége van, hadd lehessen kényelmesen. Így lett az, hogy hosszú haját lófarokba kötötte, fehér pólója helyett világoszöldet vett, zöld gatyája helyett farmert húzott, és szürke zoknit.  

- Shizun mit tervez hétvégére? - kérdezte Luo Binghe két falat között az asztalnál. 

Rizst csinált pörkölttel, desszertnek krémes süteményt. 

- Dolgozatokat javítok - felelte a lelkesedés leghalványabb szikrája nélkül. 

- Segítsek? - kérdezte gondolkodás nélkül Binghe. 

Shen Qingqiu felvonta egyik szemöldökét.

- Legalább gyakorlok - érvelt Luo Binghe. 

- Hát az rád férne - mondta az idősebb. 

- Kérlek - nézett bociszemekkel, amitől Shen Qingqiu úgy érezte, egyik szeme tikkelni kezd másodperceken belül. 

- Tizennyolcéves vagy. Miért akarsz te szombaton matek dolgozatokat javítani ahelyett, hogy élveznéd az életet és a fiatalságod kötetlenségét? 

Luo Binghe szeme felcsillant, mosolya kiszélesedett.

- Pofonegyszerű - mondta Luo Binghe. - Mert így többet lehetek Shizunnal! 

Shen Qingqiu biztos volt benne, ha éppen étel lett volna a szájában, azt akaratlanul Binghére köpi. 

- És neked, csak ennyiből fog állni a hétvégéd, hogy velem akarsz dolgozatokat javítani? - kérdezte Shen Qingqiu, és letette az immár üres tányérra a kanalát. 

- Nem - ingatta fejét Binghe. - Kitakarítok itthon és elmegyek bevásárolni a következő hétre. 

- Elvigyelek? Úgyis kell vennem ezt-azt. 

Luo Binghe meglepetten nézett. - Máris elfogytak az instant leveseid? 

Shen Qingqiu arcán lévő pírt ivással próbálta palástolni, addig is elrejti egy kicsit a pohár az arcát. 

- Nem - felelte végül. - Nem fogytak el. 

- Shizun, ha levest szeretnél enni, tudod, hogy én mindig főzök neked, ha szeretnéd. Nem kell azokat a műanyag vackokat enned. 

Az idősebb megköszörülte torkát. - Magam is tudok levest főzni. Ami nem instant. 

- Nem kételkedem Shizun tudásában és tehetségében - bólintott Luo Binghe. 

- Nem kell fáradnod - hagyta ennyiben Shen Qingqiu. 

Binghe fejét ingatta. - Egyáltalán nem fáradtság!

- Shizun, kérsz süteményt? - állt fel az asztaltól Binghe és egymásra rakta saját és Shizunja tányérját. 

- Kettőt - morogta.

Luo Binghe kuncogva tért vissza és tette le Shen Qingqiu elé a két szelet süteményt tartó tányért, és egy bögre gőzölgő forrócsokit. 

- Köszönöm - motyogta. Binghe ismét kuncogott, és az idősebb nem tudta magában tartani a kérdést. - Min kuncogsz? 

Luo Binghe visszaült a helyére és nézte, ahogy tanára eszi a süteményt. 

- Csak eszembe jutott, hogy ez olyan, mintha házasok lennénk - derült fel még inkább saját szavaitól Luo Binghe. - Te pénzt keresel, én meg mosok, főzök és takarítok. Aztán később pénz is keresek - tette hozzá.

Shen Qingqiu villája félúton megállt és ferde szemmel meredt Luo Binghére. 

Egy fenét olyan.