Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Tizennegyedik fejezet: Shizun Repülője nem bírja a strapát

Shang Qinghua nyolc bögre kávé után se érezte éberebbnek magát. Testét erőtlennek, tudatát zavartnak érezte. Mobei-jun asszisztensének lenni rengeteg számára fölöslegesen unalmas papírmunkával jár, amit általában másnapra meg kell csinálnia. Mintha Mobei-jun direkt csinálna neki ennyi munkát, amit ráadásul gyakran ellenőríz saját maga, hogy rendesen csinálja. Máskor meg rögtön azután, hogy végzett az iskolában, eljön érte és nincs ellenkezés, vele kell tartani hű szolgálójaként. 

A tanáriban ült az íróasztala előtt, javítva az elmaradt dolgozatokat, amikor hallotta maga mellett a szék görgőit. Shen Qingqiu ült le, és ahogy Shang Qinghua felé fordította fejét, fáradtan is látta, ő sincs jobb formában. Sőt mi több, Shen Qingqiu arca igencsak ijesztően festett. 

- Uborka tesó! - kiáltott fel Shang Qinghua. Nem kellett visszafognia magát, a többi tanár a büfénél kávézott vagy evett, esetleg mindkettő, mások az osztályterembe mentek. - Mi történt az arcoddal? - kérdezte aggódva. 

Shen Qingqiu szája szélén igen erőteljes színben látszott zúzódás. A férfi futó pillantást vetett Shang Qinghuára, folytatta tovább papírjai rendezését. 

- Megbüntettem, amiért rosszat szólt - felelte hidegen Shen Qingqiu. A rendezett papírokat asztala szélére tette, amik a következő óráján fognak kelleni. Felállt asztalától és minden köszönés nélkül elhagyta a tanárit.

Shang Qinghua találgatása szerint, amelyik diák ma jót akar magának, nem provokálja Shen tanár urat. Összepakolt ő is, megfogta az aktuális évfolyamhoz tartozó tankönyveket, de még mielőtt elindult, csörögni kezdett a telefonja. Plafonra emelte tekintetét, némán kérdezve a világegyetemtől: De miért? 

Villámgyorsan felvette a telefont és beleszólt. 

- Jó reggelt, Királyom! - Mobei-jun elmondta rövid mondanivalóját. - Igenis, természetes, ahogy nagyságod kívánja! - sírta megtörten, aztán Mobei-jun kinyomta. 

Megkapta urától a feladatot, hogy estére a papírok, amiket a lakásába szállíttatott, legyenek kész és vigye el hozzá estére. Shang Qinghua már rég nem akadt fent azon, hogy Mobei-jun honnan szerezte meg zárcsere után lakásához a kulcsot. Shang Qinghua fáradt volt. Elfáradt. Belefáradt. És ehhez hozzájött az angoltanítás, ahol a diákok annyira semmibe vették, mint Mobei-jun. 

Shang Qinghua igeidőket magyarázott, utána mondatelemzést vezetett le. Mindeközben az utolsó két sorban szüntelenül beszélgettek egymással, mások telefonoztak, megint mások, akikből kevés adatik meg, rendesen jegyzeteltek. Shang Qinghua a tábla felé fordult, felírt egy mondatot, amikor hirtelen alig érezhetően valami eltalálta a hátát. Mögötte néhányan kuncogást hallattak. Shang Qinghua abbahagyta az írást, félig megfordult és lenézett a földre. Papírgalacsin. A diákok felé nézett. 

- Kérlek, hagyjátok abba. 

Visszafordult és folytatta a mondatot. Sikerült a végére érnie. Megint alig érezhető galacsin találta el. Shang Qinghua sok mindent elviselt. Rágó a székére, leragasztott kréta és szivacs, papírgalacsin, radírdarabok, vicc csinálás a dolgozatból, állandó beszélgetések. És az utóbbi időben Mobei-jun is. 

Shang Qinghua megfordult, és aki a papírgalacsint dobta felé, nem rejtette el neveletlen bűnét, jót vigyorgott a harmadik sorban. Shang Qinghua üres tekintettel állt, talán nem is gondolkozott, csak ösztönösen cselekedett. A kezében lévő krétadarabot hozzávágta a galacsint dobáló fiúhoz. A teremben minden nevetés és kuncogás abbamaradt. A fiatalok döbbent szemekkel meredtek tanítójukra. 

- Most pedig - törte meg a csendet emelt hangon Shang Qinghua -, akit nem érdekel az órám, rendben van - tárta ki karjait, aztán csapta le maga mellé. - Letojom. Aki csak azért van itt, mert nincs jobb dolga és mert télen működik a fűtés, húzzon ki a teremből! Elég volt! ELÉG! - kiabálta. - Aki még egyszer belepofázik az órámba, órai munka egyes, beírás, és mehet az igazhatóhoz - figyelmeztetett mindenkit, immár csöndesebben, de az él a hangjában nem tűnt el. 

Meglepetésére, ezután normálisan tudta folytatni az óráját, életében először. Kár, hogyha ezt Mobei-junnal szemben játszaná el, valószínűleg zsákban végezné a föld alatt.