Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Hatodik fejezet: Shizun Repülőjének jéghegy ütközött

Éjjeli csend telepedett a városra. Shang Qinghua halásznadrágban és méreténél kétszer nagyobb pólóban ment le papucsban a ház elé a szemeteshez. Utóbbi időben egyre inkább érzi úgy, hogy tényleg fel szeretne mondani. Amikor ő volt diák, nem voltak kiemelkedően jó jegyei vagy seggnyaló viselkedése, hogy a tanárok minden órán és szünetben fényezték. Diáktársai sem mutattak felé különösebb figyelmet vagy alapszintű érdeklődést. Amikor úgy döntött, hogy angoltanár lesz, nem gondolta, hogy a tanárként a diák éveinél is jobban semmibe veszik a diákok. Tény, nem nőtt túl magasra, és olyan kiállása sincs, mint Shen Qingqiunak, olyan sátáni sem tud lenni, mint Liu Qingge, és Qi Qingqi temperamentumától is messze áll. Tanári pályafutása egyenes arányban van a katasztrófával, és ebből már elege van. Még a kiakadása is olyan a diákok szemében, mint fing a gőzfürdőben. 

Félfordulatot tett meg, amikor hirtelen valaki hátulról nekiment. Mindketten előre estek, alul Shang Qinghuával, akinek az arca nem akart csókot váltani a betonnal, amire tökéletesen emlékszik, reggel a két házzal arrébb lakó néninek a kutyája pisilt. Mégis megtörtént. Ha fiatalabb korában nem töri be egyszer az orrát, mert leesett a lépcsőről, simán rávágja, hogy betört. Ennek ismeretében azonban csak azt tudta, hogy átkozottul fáj! Átkozottul! Így is elég sovány, most már azon sem csodálkozna, ha a szél úgy vinné el, mint a legvékonyabb papírt. Az alkohol bűzös szaga azt feltételezte, egy részeg esett rá. Rögtön legurította magáról és felpattant a földről. 

Hosszú fekete hajú, Shang Qinghuánál másfél fejjel magasabb, kék öltönyös férfi. Shang Qinghua hümmögve leguggolt mellé. Elmélkedve nézte a kifeküdt ismeretlent. Kezébe vett egy fáról leesett vékony, de erős ágat, és megpiszkálta a férfi hótiszta arcát, ami csukott szemekkel, álmában vérfagyasztóan hidegnek és veszélyesnek néz ki. Az ismeretlen álmodott, a bot zavarására mégis morgott egyet. Shang Qinghua bólintott. 

Rendben, még él. 

Ezzel a nyugodt gondolattal, felállt a földről, eldobta a botot, és elindult felfelé az ajtóhoz vezető néhány lépcsőfokon. Kulcsát halászta elő nadrágja zsebéből, amikor szeme sarkából néhány nem túl előnyös kinézetű fiatalt látott közeledni, és igencsak nézték a földön fekvő, bizonyára tehetős férfit, akinek a csuklóját fonó óra biztos többe kerül Shang Qinghua fizetésénél. 

- Argh. Ilyen nincs! - forgatta szemeit Shang Qinghua, és visszament a férfi mellé. Sosem volt vallásos, abban a pillanatban mégis elmondott néhány imát, hogy ne kapjon sérvet. A pasi ugyanis nemcsak magasabb, erősebb is nála. Fel van öltözve, Shang Qinghua tippje mégis az, amire a fizetését is tenné, hogy a gazdag öltönyös nem átvitt értelemben kocka, hanem tényleg kockái vannak, a hasán. Felemelni felért egy szülési összehúzódással és székrekedéssel. 

- Mami - siránkozott cérnavékonyan Shang Qinghua, amikor végre sikerült állóhelyzetbe hoznia a férfit. - Kész, ennyi volt, meghalok - gondolta. - A szívem... a jó szívem... visz a sírba - nyögte. 

Shang Qinghua hősnek érezte magát, hogy sikerült felvinnie az ájult idegent a lépcső tetejére, nade miután bejutottak az ajtón, rájött, hogy a valóságban játszódó játéknak csak a bevezetőjét kezdte el, ahol éppen csak belépett az ajtón, és a következő lesz az igazi kihívás. 

Szinte hallom a rendszerüzenetet lelki füleimmel. "Shang Qinghua kezdőküldetést kapott. Feladat: lift hiányában lépcsőn vinni fel az ismeretlent." Ó, mamám, biztos megzápult az agyam a sok nebulótól.