Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Tizenharmadik fejezet: Shizun mélységbe taszít

A jövőt meghatározó vizsgák és azok eredményei hamar megérkeztek. S bár Luo Binghének nem volt oka aggodalomra, sőt mi több, nagyon jól sikerült minden, még a matek is. Ami nem csoda, hiszen Shen Qingqiu korrepetálta az iskolában és otthon is. Shen Qingqiu nem értette Luo Binghe búskomor, időnként ideges arcát. 

Néhány nappal később, Yue Qingyuannel való kávézás közbeni beszélgetésük során tudta meg, hogy Luo Binghe apja telefonált. Yue Qingyuant, mint igazgató, megkérte, mivel nem tudja Luo Binghe telefonszámát, hogy mondja el neki, lehetősége van Angliában az egyik neves egyetemre járni. Yue Qingyuan elmondta Luo Binghének, aki megköszönte a fáradozását, de egyből elutasította. Shen Qingqiu azt hitte rosszul hall. Az egy dolog, hogy elutasította, annak okát kideríti. Az emelte egekbe a vérnyomását, hogy Luo Binghe, akinek az életéről minden tud, akiről általános iskolában is mindent tudott, pont ezt a nagyon fontos dolgot nem mondta el neki. 

Nem volt vesztegetni való idő, még aznap este átment Luo Binghéhez. Nem támadta le egyből, megvárta amíg beérnek a nappaliba. Luo Binghe látta shizunján, hogy nem csattan ki az örömtől. 

- Szabad tudnom, miért utasítottad vissza, hogy Angliában tanulj? - kezdett bele élesen Shen Qingqiu. 

Luo Binghe sóhajtott. Nagyon remélte, hogy elkerülhetik ezt a beszélgetést. 

- Nem megyek Angliába - szögezte le egyszerűen Luo Binghe. 

- Ne légy buta! - szidta mérgesen Shen Qingqiu. - Más a helyedben örömtáncot járna, te meg unott arccal utasítod vissza minden ésszerű indok nélkül?!

- Senki nincs a helyemben, én sem máséban. Attól az embertől nem fogadok el semmit!

- Ugyan már - legyintett Shen Qingqiu. - Nem kell semmi, de a pénzét mégis elfogadod tőle, amivel fizeted a lakás költségeit, amiben laksz? Ne viccelj! - horkantott. 

- Ennyi szülői kötelessége van felém - mondta hidegen Luo Binghe. - Szeretet vagy törődést nem kaptam tőle, csak pénzt. 

- Most nem az érzelmekről van szó, hogy mennyire nem apának való az a férfi! - csattant fel Shen Qingqiu. - Csak azért, mert nem szereted apádat... csakis ezért utasítod vissza életed nagy lehetőségét? Gondolkozz már! Ott nem számít, mennyire lettek jók vagy rosszak a vizsgáid, csak a pénz szava! Ha apád ki tudja fizetni, minden gond nélkül járhatsz oda, legalább életében ez az egy jó cselekedete legyen meg feléd. 

Luo Binghe összevonta szemöldökét. - Ebben semmi jó nincs! 

- MI AZ, HOGY NINCS?! 

- Ha Angliába megyek, elszakadok Shizuntól! 

Shen Qingqiuba fagyott a szó, lábai gyökeret eresztettek. Csak miatta nem akar elmenni. Ennek az információ ismeretében, nem számít milyen szépen kéri vagy mennyire bátorítja, Binghe nem megy el. Túlságosan ragaszkodik shizunjához. Shen Qingqiu legszívesebben ordított volna saját magával. Luo Binghének meghalt az anyja, az apja sosem törődött vele. Míg a legtöbb gyereknek a szüleik vagy más családtagjuk a biztos pont, addig Luo Binghének Shen Qingqiu lett. Bármennyire próbálná szépíteni, Shen Qingqiu egy olyan személyt sem tud mondani, aki közel áll Binghéhez és mindig segítene neki. Senkire nem tudná nyugodt szívvel bízni. És pont ezért, mert Binghének rajta kívül nincs biztos pontja, senki akihez fordulhatna bajban, muszáj a lehető legjobban megalapoznia a jövőjét. Shen Qingqiu nem örökéletű és nem sérthetetlen. Meghalhat a kedvenc garnélás levese elfogyasztása közben is, nem kell ahhoz repülőre ülnie vagy kiszaladnia az úttestre. Nem biztos, de az is benne van a pakliban, hogy Binghe sosem házasodik meg és sosem lesznek gyermekei. Ebben az esetben időskorára is magát kell ellátnia anyagilag. Nem dobhatja el csak azért a jobb, a könnyebb jövőt, mert nem képes négy évet nélküle tölteni. 

Shen Qingqiu arcán fintoros mosoly húzódott. - Te tényleg idióta vagy - nevetett fel keserűen. 

Luo Binghe zavartan meredt shizunjára. - Shizun? 

- Ó, az ég szerelmére, fogadd el és menj el! 

- Nem értelek, Shizun... 

- Mit nem értesz ezen? Szeretném, ha elmennél Angliába, és végre nem tapadnál hozzám, mint kismajom az anyjához. Shizun, Shizun, Shizun - imitálta Luo Binghét. - Rettenetesen idegesítő - forgatta szemeit.  

- Mit... mit tettem? - remegett meg Luo Binghe hangja. 

Shen Qingqiu lenézően nézett tanítványára. 

- Még mindig nem érted? Mindig idegesítettél, Luo Binghe! Anno segítettem neked, elvégre csak egy magatehetetlen gyerek voltál. De azt nem hittem, hogy végül a fejemre nősz. 

- De hiszen... nem lehet. Shizun, nem hiszem el! - tartott ki Luo Binghe. - Ha annyira idegesítettelek volna, miért támogattál annyi éven keresztül? 

- Miért, miért. Azért, Luo Binghe, mert nem tudtam volna hova költözni, tőled minél messzebb. Aztán a fejemre nőttél, és csak azt a lehetőséget láttam éveken keresztül fényleni magam előtt, hogy amikor egyetemista leszel, akkor megszabadulhatok tőled, mert az egyetem miatt jó messzire mész, esetleg kollégiumba. - Rövid lélegzetvételnyi szünet után folytatta, mosollyal az arcán. - Reméltem, hogy minél gazdagabb leszel, annál messzebb költözöl felnőtt korodban. Ugyanis én leragadtam itt, ezáltal neked kell eltűnni innen. 

Luo Binghe résnyire nyitott ajkai nem hagytak el hangot, szótlanul állt, shizunját nézve. Shen Qingqiu nagyot nyelt, szája kiszáradt, aztán folytatta. 

- Éveken át elviseltelek. Aztán rájöttem, legalább a keserves évekből annyi hasznom származik belőled, hogy főzöl rám és ha úgy akarnám, amilyen idióta vagy, kútba is ugranál, ha én azt mondom. Még csak megindokolnom sem kéne - nevetett. 

- Minden csak... hazugság volt? - szólalt meg Luo Binghe, és hangja olyan vékonyan és erőtlenül csengett, mintha nem is ő lenne. 

Shen Qingqiu maga mögé rejtette ökölbeszorított kezeit. 

- Minden - felelte érzelemmentesen.

- Értem - mondta üres tekintettel Luo Binghe. - Legyen Shizun kívánsága szerint. Ez a tanítvány többé nem fog zavarni.