Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Tizenkettedik fejezet: Shizun másnapos

Shen Qingqiu fejfájása buldózerként járta oda-vissza gyásztáncot fejében, nem kímélve a férfit. Semmire nem emlékezett, abban viszont 99% biztos volt, hogyha követte részeg szokását, a tofu nagy szerepet játszott az estéjében.

Hálát adott az égnek a szombati napokért. Persze, nem is nyúlt volna alkoholhoz, ha másnap mennie kell dolgozni. Nem tudta, mennyi az idő, csak az ablakán bejövő napfény adott némi támpontot, hogy a reggel más bőséggel elmúlt. A madarak kinti csicsergése és a lakóházat körülvevő kőfalon túli nagyvárosi forgalom széthasította Shen Qingqiu fejét, amit párnája alá dugott, mintha az elnémítaná a zajokat. Rosszullétét erősítette a tudatlan érzés, miszerint elfelejtett valami fontosat. Fejfájással gondolta végig. Kijavította a dolgozatokat, a másodikosokkal következő héten íratja meg a témazárót. Csekkeket befizette, Luo Binghe ruháit kimosta és kivasalta, át is vitte neki. Instant levesből van bőven, semmi nem hiányzik a hűtőből. Bárhogy nézte, semmit nem felejtett el. Persze ha tudná, mi az, nem lenne idegesítő, hogy elfelejtette. 

Néhány percig mozdulatlanul feküdt. Hullaságot játszva mintha fejfájása is enyhült, aztán háromszor ismétlődő kopogás az ajtón és ismét erősödött. Nyögve mászott ki egyszemélyes ágyából, amin évről évre úgy érezte, alig fér el rajta, pedig egy dekával sem hízott. Kinyitva az ajtót Luo Binghével találta szembe magát, aki nem hangoskodott örömködve, ellenben a szokásosnál izgatottabb volt. Úgy tűnt, feszeng valamiért. Szemkontaktust próbált erőltetni, de akadozott, mindig elszakadt tekintete az idősebbétől, de vissza is talált. 

- Jó napot, Shizun - köszönt végül Luo Binghe. - Hogy... hogy érzed magad? 

Shen Qingqiu kérdőn vonta fel egyik szemöldökét. Másik szemöldöke is magasba emelkedett, meglátva Luo Binghe kezében a dobozos tofut, amit aztán felé nyújtott. Shen Qingqiu átvette, ha már felé nyújtotta, de nem tudta, mit csináljon vele. 

- Khm - köszörülte meg torkát. - Jól vagyok - válaszolta, s bár a hangja meggyőzően szólt, arca látványa nem ezt tükrözte. - Miért hoztál tofut? - emelte mutatóba a dobozt. 

Luo Binghe zavartan pislogott. Shizunja egyáltalán nem tűnt mérgesnek, vagy legalábbis nem rá. 

- Shizun... emlékszel a tegnap estére? - kérdezte bátortalanul Luo Binghe. 

Shen Qingqiu arca, érzései szerint megnyúlt volna, annak félelmében, hogy előző este valamit csinált, mégsem mutatott semmit ebből. Nyugodtan válaszolta: - Nem emlékszem. 

Luo Binghe egyszerre tűnt megnyugodottnak és csalódottnak. 

- Tettem valamit? - szólt Shen Qingqiu. 

Luo Binghe válaszra nyitotta száját, aztán becsukta, mint aki meggondolta magát. Úgy tűnik, megrágja szavait, míg végül megszólalt.

- Tofut kerestél a hűtőmben. 

Shen Qingqiu fejét fogta saját magától. Így lejáratnia magát az egyik tanítványa előtt, teljes szégyen tanárként. Időnként elgondolkozott, miért nem költözött évekkel ezelőtt máshova, miután Luo Binghe elég idős lett ahhoz, hogy gond nélkül lássa el magát és tudja, mit tegyen akkor, ha leforrázná magát. 

- Sajnálom, hogy gondot okoztam - sóhajtotta Shen Qingqiu. 

Luo Binghe fejét rázta. - Shizun sosem okoz gondot ennek a tanítványnak! 

- Ez a mester hálás a szavaidért, de ez nem ment fel engem a helytelen viselkedésem alól. Felnőtt vagyok, nem viselkedhetek meggondolatlanul. 

Luo Binghe végre őszintén mosolyodott el, felszabadultan. 

- Miért ne lehetne? - harsant fel a fiatalabb. - Ez a tanítvány bármilyen helyzetben ott van és lesz Shizun mellett, amikor szüksége van segítségre. 

- Buta gyermek - pöckölte homlokon Luo Binghét. Túl nagy szavak egy tinédzser szájából. - Nemrég szökkentél szárba és máris széllel dacolnál? 

- Shizun, tudom a szavaim jelentését - motyogta Luo Binghe, és nem tettszett neki, hogy az idősebb már megint gyereknek nézi. - És tanításodat betartva, komolyan is gondolom! - húzta ki magát büszkén. 

Shen Qingqiu sóhajtott. Nem tudott erről több szót mondani tanítványának, mert bár irreális, hogy mindig ott lesz neki, elvégre egyetemre megy, elkezd dolgozni, sok tapasztalattal gyarapodik, és idővel a szerelem is rátalál, akit, ahogy ismeri a fiút, örökké szeretni fog, mindegy mi történik, mégis igaznak tűnik. Ezt pedig a világért se ismerné el Luo Binghének.