Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Nyolcadik fejezet: Shizun nem tud tortát sütni

Shen Qingqiu soha nem képzelte, hogy eljön az a nap, amikor a barack és a túró kísérteni fogják. 

Közeledett Luo Binghe születésnapja. Luo Binghe, amióta ismerik egymást, azóta süt Shen Qingqiu születésnapjára kiállításra illő tortákat, amik nem csupán az ízek orgiája a szájban, hanem a szemnek torta sztriptíz. Kívül a hívogató torta magán viseli fehérneműjét, a krémet, a mázat, aztán ahogy a villa egyre inkább a tortába mélyül, úgy tárja fel a szerelmetes belső szépséget, aminek senki ember fia nem tud ellenállni. 

Hát ez az, amit Shen Qingqiu akkor sem tudna egymaga megcsinálni, ha örökéletű kultivátor lenne. Még matek órán is ezen a problémán járt a feje. Türelmét ették a diákok, aminek a vége az lett, hogy krétát dobált néhányszor hozzájuk, illetve hangosan zavarta ki egyeseket, akik engedély nélkül szóra nyitották szájukat. Még Liu Qingge sem árasztott magából olyan ijesztő sötét aurát a legmérgesebb pillanatában, mint akkor Shen Qingqiu. 

Tanári asztalához leülve, Shang Qinghuával egyszerre sóhajtott. Shen Qingqiu némán haladt az enyhe depresszió felé, Shang Qinghua már az aljáról lengetett fehér zászlót. 

- Felmondok - motyogta fáradtan Shang Qinghua. 

- Goodbye - morogta maga elé Shen Qingqiu. 

- Már értem, miért nem angoltanár lettél - mondta Shang Qinghua Shen Qingqiu felé fordítva lustán a fejét. 

- Ó? 

- Szörnyű a kiejtésed. Én mondom, szörnyű. 

Shen Qingqiu nem vette a fáradtságot bármilyen reakcióra. Egyszerre sóhajtottak. 

- Fel akarok mondani - nyögte, aztán elnyúlt a dolgozathegyekkel teli asztalán. - Fel akarok mondaniii! 

- Shang-shidi - fogyott el Shen Qingqiu maradék türelme -, mondj fel, ha annyira akarsz. Csak hagyd már abba a nyavalygást! 

Shang Qinghua felegyenesedett és felé fordult. Jobb kezét ingerülten csapta le az asztalra. 

- Nem tehetem! Az a szörnyeteg... NEM ENGED ELMENNI! 

Shen Qingqiu elvesztette a fonalat. Kérdésre sem nyílt a szája, Shang Qinghua máris úgy öntötte ki neki a lelkét, mintha az iskolapszichológus lenne. Viccnek is rossz. 

- Nem elég, hogy angoltanár vagyok életem egyik felében, a másikban annak a gazdag fráternek a személyi asszisztensének kell lennem! És miért? - kérdezte, persze nem várva választ Shen Qingqiutól, rögtön meg is válaszolta. - Megkérdeztem, "Mobei-jun uram, mégis miért PONT ENGEM óhajt a személyi asszisztensének?" - imitált nyugodt, szelíd hangot, aztán sértett idegbetegként folytatta. - Mire válaszolta, "mert olyan szolgalelkűnek tűnsz" - mélyítette el hozzá nem illően a hangját. - GHÁÁÁ! Hát csodálkozik az ember, hogy az előző asszisztense nem bírta ép idegekkel? Nem, nem és nem! Nem csodálkozik senki!

- Akkor... lépj ki - ajánlotta csendesen Shen Qingqiu. 

- De nem tehetem, mert akkor tönkre teszi az életemet és beperel! 

- Mert? - kerekedtek el Shen Qingqiu szemei. 

- Nincs semmije - legyintett Shang Qinghua. 

- Akkor meg? 

Shang Qinghau arca elsötétült. - Ő maga az ördög. Ha akar, talál valamit. Ha nem talál, csinál. Ha nem csinál, majd fog. Megoldja. - Visszafordult asztala elér és homlokát az asztal hideg felületére koccintotta újra és újra. 

Sheng Qingqiu hirtelen aggodalommal volt Shang Qinghua elmeállapota miatt. Shang Qinghua telefonja megszólalt, mire a férfi olyan hevesen pattant fel, hogy a széke hátradőlt. Gyorsan rákattintott a zöld gombra, és mintha figyelnék, vigyáz állásba feszült. 

- Királyom! Mit tehet érted ez az alantas? - szólt bele Shang Qinghua.

Shen Qingqiu alig akart hinni a szemének és fülének, hogy tényleg létezik az a férfi, akiről Shang Qinghua beszélt. Shang Qinghua egyetértően és beleegyezően hümmögött és bólogatott, nemet nem ismerve. 

- Igenis, ahogy parancsolod! - mondta sietve Shang Qinghua, vállával a füléhez szorítva a telefont, hogy közben hátizsákjába minden dolgozatot belesöpörjön, hogy kifelé haladhasson ugrálva a tanáriból, beleütközve az ajtónak. 

Shen Qingqiu úgy tett, mint aki semmit nem látott, és inkább azon gondolkozott, hogy nem tud tortát sütni. El is vetette. Végül inkább ebben az évben is tortaszeleteket vett, és nem lepődött meg rajta, hogy Luo Binghe szemei az egyik tortaszelet tetején lévő csillagszórónál is fényesebben ragyogtak az örömtől, hogy valaki, aki imádott Shizunja, gondolt rá és kisebb ünnepet csinált abból, hogy megszületett.