Tizenegyedik fejezet: Shizun kéri vissza a csókját

866 92 3
                                    


Shen Qingqiu harminc életéve alatt hamar a végére jut, hányszor volt részeg. Egyáltalán mennyiszer nyúlt alkoholhoz. Mindig a teát részesítette előnyben. Nem azért mert egészséges, csupán jobban ízlik neki, és ízlése szerint tudja édesíteni, míg az alkoholnak egytől egyig rossz íze van. Ugyanakkor egyetemistaként a haverokkal töltött estéken nem mindig tudta elkerülni, hogy igyon, főleg amikor ivós játékokba rángatták bele, aminek a vége a rossz alkoholtűrése miatt részegség lett néhány pohárkától. 

Azonban Shen Qingqiunak is van határa, amit egy rosszul teljesítő diák szülője igencsak átlépett, amikor Shen Qingqiun kérte számon a gyereke dolgozatát, és biztos ő tanít rosszul. Véletlenül sem a gyerek a hibás, akitől ott a szülő előtt kérdezte meg, mennyi százból hét, és nem tudott rá válaszolni egyből, csak egy perc elteltvel. Ezek után nem pazarolt több időt a szülőre, természetesen a legnagyobb álszent tisztelettel. 

Luo Binghe gyerekkorában látta utoljára shizunját részegen, akkor is futólag, amikor próbált betörni a saját lakásába az ablakon keresztül. Shen Qingqiu tanárként nem teheti meg, hogy rossz példával jár el a jövő generációja előtt. Az állásába kerülne, ha bármelyik szülő megtudná, ezért otthon nyúlt alkoholhoz, de így is sikerült kijutnia otthonából és átszambáznia Luo Binghéhez. 

Amint Luo Binghe ajtót nyitott, realizálnia sem tudta ki az, Shen Qingqiu beengedte magát és tanítványa hűtőszekrényéhez szédelgett, hogy azt kinyitva részeg pontosan tudja, mit keressen, csak azt ne, hogy hol. 

- Shizun, részeg vagy? - csukta be az ajtót és ment ki az idősebb után a konyhába. 

- Van tofud? - kérdezte Shen Qingqiu, meg sem hallva Luo Binghe kérdését. Szavak nélkül is megkapta a megerősítést. - Tofu várat akarok... akarok 'píteni.

Shen Qingqiu minden részeg alkalmával tofut akar, amit közepesen vastag szeletekre vágva kártyaként tud használni, hogy tofuból várat építsen, majd nagyobb célt kitűzve egy egész birodalmat. Aztán rájön, hogy ahhoz sincs elég tofu egy csomagban, hogy egy kisházat építsen. Ettől pedig egyszerre érzi magát letargikusnak és mérgesnek. Nincs igazság a világon, hogy az élet ennyit is megtagad tőle. 

- Sajnálom Shizun, beletettem a tegnapi levesbe - nézett bűnbánóan Luo Binghe. 

- Hmm... - csukta be a hűtőt Shen Qingqiu, és a hűtő elejét bámulta. - Az... finom... nom volt - bólogatott, erősítve szavait. - Bizony, finom. 

Shen Qingqiu megfordult, háttal nekidőlt a hűtőnek, aztán engedte magát lefolyni a hideg járólapra. Tanárként és józanul viselt szögegyenes tartása semmivé lett. Görnyedten ült, arca se mérges, se szilárd nem volt, csak bambán nézett maga elé. 

- Nincs tofum - szólalt meg Shen Qingqiu. 

Luo Binghe hirtelen nem tudta, mit csináljon. Boldog Shizun, mérges Shizun, nagyon mérges Shizun, csalódott Shizun, kíváncsi Shizun, éhes Shizun, beteg Shizun... mindenre van ötlete, csak a részeg Shizunra nincs. Leguggolt Shen Qingqiu elé, de meg nem szólalt. Csak tűnődve nézte a csöndesen karácsonyi dalokat dúdoló mentorát 

- Karácsonyt akarok - mondta Shen Qingqiu. 

Luo Binghe egyetértően bólintott. - Én is - mosolyodott el. - Szeretlek megajándékozni, Shizun. 

Shen Qingqiu összevonta szemöldökét és mintha mérges lenne, Luo Binghére mutatott. 

- Ne pazarold a pénzedet, buta gyerek! 

Luo Binghe sértve érezte magát. - Shizun... lehet, hogy buta vagyok, de már nem gyerek. 

- Ho - nyugtázta Shen Qingqiu. Nem volt kedve vitázni erről, se semmiről. Csak tofut akart. 

- Shizun, nem kéne a földön ülnöd. Nehogy megfázz. 

- Ch! Fiatal vagy te ahhoz... hogy... mondd nekem, mit csináljak... jak. 

- Igen, igen - engedett Shen Qingqiu szavainak Luo Binghe. - Gyere, Shizun, visszaviszlek a lakásodba. - Felállt guggolásából, de még nem egyenesedett fel, karjaival felhúzta Shen Qingqiut, aki emberi bábként követte mestere néma parancsát. 

Azonban amikor elengedte Shen Qingqiut, az idősebb lábai nem akarták megtartani egyensúlyát. Erőtlenül dőlt előre, nem érezve félelmet, hogy beveri magát. Luo Binghe annál inkább, ijedten kapott Shizunja után, akinek hirtelen súlya magával rántotta Binghét. Luo Binghe kezével tompította Shen Qingqiu esését a fejénél. Mindkettőjük szeme döbbenten kerekedett. Luo Binghe túl közel került Shen Qingqiuhoz. Véletlenül úgy esett, hogy ajka Shen Qingqiuéhoz simult, és bár megdöbbent véletlen tettén, nem sietett elhúzódni. De végül muszáj volt, eltávolodott shizunja ajkától és bocsánatkérően nézett rá. 

- Vé- véletlen volt, Shizun! - mentegetőzött Luo Binghe. 

Shen Qingqiu teste ledermedt, csak szemei pislogása mutatta, hogy nem vált szoborrá. Aztán hirtelen mérgesen torzult arca Luo Binghére, amitől Luo Binghében megfagyott a vér ijedtében, hogy két életre magára haragította a férfit. 

- Add vissza a csókomat! - követelte Shen Qingqiu. Kezeivel belemarkolt Luo Binghe vörös pólójába és lerántotta magához újabb csókra, aztán ellökte magától ámuló tanítványát és míg a fiatal nem tudott időben reagálni, Shen Qingqiu tökéletlen egyensúllyal masírozott ki a lakásból, egyetlen szót mantrázva: tofu. 

Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now