Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Huszonhetedik fejezet: Shizun nem főfogás

Shen Qingqiu azt hitte, a gyerek és a tinédzser Binghe volt ragadós. A felnőtt Luo Binghe ennél is rosszabb! Shen Qingqiu egész hétvégén csak akkor nem látta Luo Binghét, amikor wc-re ment. Ebből kifolyólag úgy tűnt, akinek hólyagproblémái vannak. Áldásként várta a hétfőt, hogy végre dolgozni mehessen. Ámbár ennek is megvolt a foltja, kocsija még a szerelőnél pihent, élvezhette megint a tömegközlekedés keserédes gyönyörét és a hónaljszagot. 

A diákok próbálkoztak, egyesével kérdezték, hogy van Shen tanár úr, jobban van-e már, hány fokos láza volt, mit csinált, mivel ütötte az időt, ha olvasott, mit olvasott. Záporoztak a kérdések, szent reménnyel furfangos lelkükben, hogy megúszhatják az elmaradt dolgozatot. Shen Qingqiu értékelte az erőfeszítést. Természetesen nem engedélyezte a halasztást, de őszintén elismerte, hogy legalább megpróbálták, ezért cserébe mindenkinek adott fél pontot arra, hogy felírták a nevüket. 

Tanítás után Shen Qingqiu csak egy bögre forró csokoládét kívánt, ezért elment a Shizun kávézóba, ahol furcsamód, annak ellenére, hogy voltak előtte ketten, akik a sorukra vártak, a pincérnő Shen Qingqiut irányította asztalhoz. Megkérdezte ennek okát, de a kisasszony is csak annyit tudott mondani, hogy ezt mondták neki. Shen Qingqiu nem értette, mi különbség van közte és a többi vendég között, de nem húzta a száját elégedetlenül, hogy rögtön asztalhoz ülhet. Meg sem kellett néznie az itallapot, jól ismerte és pontosan tudta, mit szeretne rendelni. Megint különösen finomra sikeredett a forró csokoládé, és furcsamód, ahogy mindig amikor finomabb az ital, tovább is tart. Amikor eltért a megszokottól az íze, ami finom, de nem eléggé, hamar kijött, mintha csak kiöntötték a már készet. Bárhogy is, mivel a forró csokoládé általában jobb féle szokott lenni, még úgy is, hogy időnként átlagosat kap, megéri az árát, ami egy ideje ráadásul csökkent is. Mintha ingyen osztanák, a hülyének is megéri megvenni. Ellentétben a többi itallal és az étlapon szereplő harapnivalókkal. Nem kerülte el a figyelmét, hogy éppen annyira emelték fel egy-egy harapnivaló és kávé árát, ami általánosan fel sem tűnik az embernek, hiszen nem mindegyik ár változott, és nem is nagy az eltérés. Egy jó beszélgetés közepette senki nem gondolkodik el, hogy néhánnyal több vagy kevesebb. Remek taktika, ismerte el Shen Qingqiu. 

Hazaesve Shen Qingqiu csak regényeket akart olvasni, szidni Repülőgép katasztrofális művét, amit néhány kivétellel legtöbben istenítenek, és aludni. Téli álmot aludni, aztán fel se ébredni. Fohászkodott gondolataiban, bárcsak kiegyezhetne egy égi erővel, hogy négy évszakos álmot aludjon, de ez olyan, mintha egy sajttól kérdezné meg az időjárást. Nem jön válasz. Teljesen időpocsékolás. 

Este, vacsora előtt állva törte a fejét, milyen instant levest egyen, amikor, mintha csak erre várt, bekopogott Luo Binghe és vacsorára invitálta. Mint nemrég kiderült, amikor lázas volt, Shen Qingqiunak új kedvenc étele lett, amit Luo Binghe úgy döntött, elkészít vacsorára. A póréhagymás krémleves gondolatára Shen Qingqiu lábai anélkül vették az irányt Luo Binghe lakásába, hogy Shen Qingqiu előtte bármit válaszolt. Luo Binghe úgy vette, a hallgatás és Shizun gyors lábai egyenlő a beleegyezéssel. 

Asztalhoz ülve, elkezdve az evést, Shen Qingqiu megjegyzete:

- Binghe, fejlődött a főzésed. 

- Örülök, hogy kedvedre van, Shizun - fogadta mosolyogva az elismerést Luo Binghe. Aztán mintha csalódott lenne, sóhajtott. 

- Hm? - nézett fel Shen Qingqiu a falat után. - Mi az? 

Luo Binghe lassan kavargatta a levesét. 

- Shizun megkapta a kedvenc ételét, de én éhesen maradok - sóhajtotta, szándékosan túl mélyen. 

Shen Qinqiu rosszat sejtett, mégsem bírt a vérével és megkérdezte: - Miért maradsz éhesen? 

Luo Binghe ajkai szélesebb mosolyban virultak, mint valaha, szemei pedig csillagszóróként ragyogtak. Fizikai képtelenség, mégis úgy látta, Luo Binghe bármelyik karácsonyfánál jobban ragyog. 

- Shizunra éhezem - ejtette ki szégyentelen szavait, Shen Qingqiu pedig ledöbbent, hogy mindezt a legnagyobb komolysággal. 

Shen Qingqiu a levesbe mélyítette tekintetét. Kanalával ő is lassan kezdte kanalazni a levest. 

- Nincs kannibalizmus - motyogta Shen Qingqiu. - Azt hittem, már túlléptél ezen. Megmondtam, hogy nem vonzódom a férfiakhoz. 

- Évekig vártam, hogy végre elég idős legyek. 

- Mihez is? - hökkent meg Shen Qingqiu, továbbra sem nézve fel Luo Binghére. 

- Természetesen ahhoz, hogy udvarolhassak neked, Shizun!

- Khm - köszörülte meg a torkát. - És nálad az az udvarlás, hogy azt ecseteled előttem, mennyire sajnálod, hogy nem ehetsz meg? 

- Pontosan! - bólintott Luo Binghe. - Szeretem az édes dolgokat. Shizun pedig mind közül a legédesebb. 

Nem jobban a szövegednél. Ezt mégis ki tanította neked?! 

Shen Qingqiun hideg futott végig, hogy biztosan tudta, Luo Binghe minden szavát komolyan gondolta, nem túlzott. Persze, nem enné meg szó szerint, de tényleg őt tartja a legaranyosabbnak. Pedig Shen Qingqiun és Shen Qingqiuban, se kívül, se belül nincs semmi aranyos!

- Shizun, vannak terveid karácsonyra? 

Shen Qingqiu folytatta az evést. Miközben ízlelte, elgondolkozott. 

- Nem, nincsenek - felelte. - Csak dolgozatokat javítok és olvasok - vont vállat. 

- Nem mész sehova? - kérdezte Luo Binghe. 

- Hmm - gondolkodott el. - Talán de. Utóbbi időben néha-néha ellátogatok egy kávézóba. De azon kívül maximum a boltba bevásárolni. 

- Ó - szélesedett Luo Binghe mosolya. - És elégedett vagy a kávézóval? 

Shen Qingqiu nem értette, mire fel a nagy érdeklődés, de azért válaszolt. 

- Elégedett vagyok. Finom a forró csokoládéjuk. Bár furcsa - morfondírozott, nem folytatva gondolatát. 

Luo Binghe érdeklődve vonta össze szemöldökét. 

- Mi furcsa? 

- Mindig forró csokoládét rendelek. - Luo Binghe bólintott, jelezve, hogy minden figyelmét neki szenteli. - Mindig finom, de időnként olyan, mintha... mintha máshogy készítenék. Vagy más készítené, nem tudom. - Folytatta levese elfogyasztását. Nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek. 

Luo Binghe ragaszkodott a témához. 

- Pozitív vagy negatív más? - kérdezte. 

- Egyik sem negatív - felelte két falat között Shen Qingqiu. - Legtöbbször nagyon jó, mintha külön nekem csinálnák, az ízesítés kiváló. Máskor meg mintha az előre megcsináltat öntenék ki, ami szintén finom, csak más. Miért érdekel ez ennyire? 

- Hm - hümmögött elégedetten Luo Binghe, és ő is visszatért a leves evéshez. Ha nincs kedve válaszolni, nem muszáj, Shen Qingqiu nem erőltette.